Shadows | fordítás

It's... White

Együtt sétáltunk be a gyengélkedőre és én megborzongtam, ahogy körül néztem. Túl sok ember van itt.

Persze, tudtam, hogy a háború alatt sokan meg fognak sérülni, de eddig észre se vettem, hogy ennyi kárt okozott.

Érzem, hogy Thanatosz* sokakért el fog jönni közülük. Will és a testvérei az egyötödét a betegeknek nem lesz képes meggyógyítani. Fogalmam sincs, hogy, hogyan fogok kibírni három napot itt.

-Jól vagy Death Boy?- Will kérdése rángat ki gondolataimból.

-Uhm? Igen-válaszolom miközben feltűnik, hogy egy ideje már egyhelyben állok.

-Gyere, megmutatom a szobádat- mondja miközben kezét a hátam egy kis részére simítja, majd a gyengélkedő egy eldugott része felé vezet.

-Ééééééés ez lenne az- magyarázza Will, majd kinyitja az ajtót előttem, én meg belépek rajta.

-Na, mit gondolsz?- kérdi mosolyogva míg én körbenézek.

Kis, egyszerű szoba. Van egy egyszemélyes ágy középen, és egy szekrény a fal mellett.

-Ez...- kezdek gondolkozni, hogy mégis mit mondhatnék róla- fehér- nyögöm ki végül, és látom, hogy Will szemei elkerekednek.

-Nem tetszik? Ó istenek! Megtudom neked változtatni, talán néhány függöny és új bútorok segítenek rajta.

Will gondterhelten kezd fel-alá járkálni a szobában. Ahogy meglátom az aggodalmas arcát nevetnem kell.

-Nem, Sunshine- szorítom meg a vállát- Ez egy jó dolog. Láttad már, hogy van a Hádész kabin berendezve? Esküszöm, azt hiszik rólam, hogy vámpír vagyok!- mondom fülig érő szájjal. Ez az egész helyzet teljesen idegen számomra. Nem is emlékszek már, hogy mikor nevettem úgy igazából utoljára.

-Oh!- mondja Will, miközben szájával egy 'o' alakot formáz, majd bólint egyet.

-Sajnálom, Death Boy- teszi hozzá vigyorogva, mire én egy apró mosollyal ajándékozom meg.

-Nem kell- suttogom, s ekkor veszem csak észre, milyen közel is állok hozzá. Érzem, hogy az arcom egyre jobban forrósodik.

Mi a Hádész? Elpirultam? Soha nem gondoltam, hogy ez lehetséges.

Will megfogja az államat, majd felemeli a fejemet, így pont szemeibe nézek. Olyan szépek a szemei. Fényesek, és olyan gyönyörű kékek, amiről egy felhőtlen nyári nap ege jut eszembe. És az egész arca olyan lenyűgöző, még Aphrodité sem képes rá, hogy ilyen tökéletes fiút alkosson, mint ő.

Will mélyen a szemeimbe bámul, de én nem töröm meg a szemkontaktust.

Látom, ahogy kissé szétnyitja az ajkait és elkezd felém hajolni, mire én lassan behunytam a szemem.

-NICO!- kiáltja valaki, majd nyílik az ajtó, mi pedig abban a pillanatban húzódunk egymástól a lehető legtávolabb.

Megfordulok, és látom, hogy Jászon álla az ajtóban. Arcán hatalmas vigyor terül el.

-Jászon.

El se hiszem, hogy most mennyire is bosszant a jelenléte.

-Azért jöttem, hogy legyen társaságod!- kiáltja, majd körém helyezi karjait és szorosan megölel.

Will megköszörüli a torkát.

-Akkor én most öhhm... megnézem a többi beteget-mondja, miközben kerüli a tekintetem. Megfordul tengelye körül és kiviharzik a szobából becsapva maga mögött az ajtót.

-Mi van Willel?- kérdi Jászon, majd letelepedik az ágyamon.

Válaszul csak megvonom a vállam.

-Hol van Piper?- kétségbeesetten próbálok témát váltani.

-Annabethel. Holnap elviszem egy randira- vigyorog.

-Oh. Az jó. És mi a terved a randira?

Jászon elmondja az ötleteit. Istenek, ez a srác teljesen fel van pörögve.

*Halál megtestesítője; feladata az volt, hogy a meghatározott időben jelenjen meg a halandóknál és ragadja meg a lelküket, majd adja át Hermésznek, aki a holtakat az Alvilágba kísérte.