Éjszakai sötétben
csak egy szikra fénylett,
ott ültünk az ölében
új szerelem ébredt.
Érlelődött régóta
közel három éve,
szerettelek azóta
közömböset téve.
Beismerni nem mertem
ezidáig féltem,
viszonzásod nem lelem
akkor holtan végzem.
Tisztázódott helyzetünk
s őszintébbek lettünk,
tudtuk nincs mit vesztenünk
mindent meg is tettünk.
Körülöttünk ragyogás,
erősebben lángolt.
Nem volt ott már vacogás,
szívünk vadul táncolt.
YOU ARE READING
Vallomás
PoetryTalán elérkezett az idő, hogy az eddig, egymást kerülgető bolygónk egy, közös pályán keringjen és, ha összetalálkozik mindent fenekestől felforgasson...