The Feelings Are Killing Me.lrh.

20

-Megjöttünk! Kelltem fel anya lágy hangjára.
Megtöröltem a szememet , nagyot ásítottam majd kiszálltam a kocsiból. Előttem egy fehér panel ház állt aminek a falai itt ott hiányosak voltak. Gabi egyből elförmedt mikor meglátta.
-Nyugi! Belülről sokkal szebb. Bíztatott minket anya.
Nekem még mindig Luke járt az eszembe. Teljesen úgy éreztem magam mint aki örökre elveszítené őt. Teljesen túlreagáltam ezt az egészet. Azt se tudom, hogy normális e ez az egész aggódás. Inkább megpróbáltam elhesegetni ezeket a gondolatokat és behúztam a bőröndjeimet anyával és Gabival együtt. Harmadik emeleten volt a lakás. Nem tudom, hogy ki volt idegesebb anya vagy én.
-Nos mielőtt bemennétek, el szeretném mondani, hogy igaz van még mit otthonosítani rajta, de aranyos kis lakás! Anya felénk fordúlt mielőtt bementünk volna az ötven kettes lakásba. Anya gyorsan előkereste a kulcsokat és kinyitotta az ajtót.
Belépve, a képek tűntek fel legeslegelőször amik még mindig a falakon lógtak. Pár bútor volt csak, de azok a képek. Mesztelen nőket ábrázoltak más más poziccióban. Volt amelyiknek a karja volt levágva,  volt amelyik csak a sarokban ült és egy férfinak az árnyékát is láthattad. Nem nagyon akarom tudni , hogy milyen lakó lakott itt előttünk. Cuccaimat a nappaliba hagyva, indultam meg a kis folyosó felé ami a konyhából nyílt. Középen volt a fürdő a két végében meg két hálószoba. Ösztönösen jobbra indultam, mert otthon is jobbra van a szobám. Szép volt a kilátás az ablakból, de azok a képek még ebben a szobában is fennt voltak. Nem bírva a látványukat levettem a falról és kivittem a nappaliba.
-Na, hogy tetszik? Anya nagyon lelkes volt és végre boldog. Nem akartam ezt elrontani.
-Tetszik, csak ezek a képek nem a legjobbak. Kacagtam.
-Tudom. De agyj egy kis időt ameddig találok állást és akkor szép lassan berendezzük a mi ízlésünknek megfelelően. Bólintottam és átöleltem anyát.
Mivel már elég későre járt, kivettem a törölközőm és a pizsamámat a bőröndből, majd elindultam a fürdőbe. Furcsa volt a csap a zuhanyzóba. Ha a meleget nyitottam meg hideg víz jött, de ugyan ez volt ha a hideget nyitottam meg.
-Anya , nincs melegvíz! Kiabáltam.
-Oh, elfelejtettem mondani itt be kell kapcsolni a bojlert mielőtt fürdeni akarsz!
Megfordúltam és szembe találtam magam a nagy fehér cuccal.
Nehezen nyílt, de mikor végre ki tudtam nyitni felsíkítottam.
Egy maréknyi pók indult meg felém.
-Jól vagy? Rohant be Gabi.
-Hozz egy seprűt vagy valmit! Gyorsan! Dirigáltam. Gabi kirohant a konyhába majd egy kissebb seprűvel tért vissza. Nem akartam megölni a pókokat, meg nem is tudtam volna az összeset, így amiket tudtam rá másztattam a seprűre , és kidobtam az ablakon.
-Azthiszem ma nem fürdök! Nyávogott Gabi. Már nekem is elment a kedvem, meg megvárni se akartam, hogy felmelegedjen a víz. Lekapcsoltam a bojlert, felvettem a pizsamám, és bementem a szobámba. Az ágyam mint egy camping ágy. Tiszta rács és rugó volt az egész. Az erőmet se helyeztem rá és már nekiállt recsegni.
///
Órákig próbáltam elaludni, de az ágy recsegése, és a gondolataim nem hagyták. A Hold pont az ablakom előtt volt így még az is zavart az álomba szenderülésemben. Csak annyi járt  az eszemben, hogy ő vajon mit csinál most? Alszik? Vagy ő se tud csak úgy mint én? És Calum? Nem bírtam , szét hasad a fejem a sok gondolattól. Belopóztam Gabi szobájába aki szerencsére aludt és elcsentem a telefonját.
Tárcsáztam Luke számát majd vártam. Ötször csengett ki mikor végre felvette. Vagyis csak azt hittem, hang posta szólalt meg.
-Szia Luke! Blair vagyok. Már biztos alszol, és sajnálom ha zavarlak , de én csak tudatni akartam veled, hogy jól vagyok és , hogy szeretlek!
Nem tudtam, hogy mit mondjak ezért amint befejeztem a mondandómat kinyomtam. Leültem az ablakom elé és tárcsáztam Calum számát. Ő egyből felvette.
-Igen? Hallottam kétségbe esett hangját.
-Szia Calum! Blair vagyok!
-Blair! Jó hallani a hangod. Miért nem alszol?
Hallottam , hogy megkönnyebbül.
-Nem tudok. Plusz ez az ágy nagyon recseg! Nevettem mire ő is elnevette magát.
-Sajnálom, hogy elköltöztetek.
-Ez nem a te hibád!
-De az igen, hogy kirúgtak a suliból. Azt se tudom, hogy ezek után miért beszélsz velem! Csend telepedett a vonalra. Nem tudtam mit mondani erre.
-Megőrülök! Törte meg a csendet. -Nem tudok mit kezdeni  nélküled. Az elején sose hittem volna, hogy beléd szeretek. Komolyan, barátként akartam kezdeni és úgy is befejezni. És most ne gyere azzal, hogy te Luke ot szereted, mert tudom! Én csak annyit szeretnék, hogy ne szakadjon meg a kapcsolatunk csak mert elköltöztetek. 
-Nem fog Calum.  Calum hangosan kifújta a levegőt. Valahogy éreztem, hogy mosolyog.
-Majd meglátogatlak, de most mennem kell. Aludj jól Blair!
-Rendben, szia Calum!  A vonal megszakadt. A telefont leraktam mellém és bámultam ki az ablakon.  Hiányoznak. Még egy  napja se vagyok Adaleidben de már most visszamennék.
///
Hátfájással keltem reggel. Nem tudom elhinni, hogy bírtam elaludni azon az ágyon.
-Jóreggelt kincsem! Köszöntött anya egy pohár kávéval.
-Neked is.
-Minden rendben olyan nyúzottnak tűnsz!
-Fáj a hátam. Elvettem a pultról az odakészített reggelim, és leültem a kanapéra.
-Találtam neked egy iskolát! Holnap reggel bemegyünk rendben? Mosolygott rám anya. Bólintottam, és csendben folytattam a reggelimet mint egy jó gyerek.