Született Farkas {Teen Wolf ff.} [Befejezett]

1.évad 1.rész: Az új város

~2015.08.31.~

A nyár utolsó napján nem is lehetne jobb programom, mint kipakolni a szobámban, mivel csak tegnap érkeztünk a városba.

Ez Beacon Hills, a természetfeletti otthona. Itt a legtöbb a természetfeletti lény, de azt nem tudom, hogy miért vagy hogyan, de idővel úgyis minden kiderül.

Az egész napomat arra pazaroltam, hogy minden dobozomból kipakoljak, elrendezzek mindent, amit csak kell. Még ki is díszítettem a falaimat, így valamivel otthonosabbá téve ezt a helyet.

~2015.09.01.~

-Jó reggelt! - kiabált be anyu a szobámba.

-Neked is! - nyöszörögtem álmosan mert alig aludtam az első napom miatt.

-Ugye nem akarsz már most elkésni? - nézett rám összevont szemöldökkel.

-Hát, talán nem kéne. - feleltem, majd kimásztam az ágyamból és egy pillanat alatt elkészütem. Pont ezután csöngettek. Lementem, majd kinyitottam.

-Szia! Annyira hiányoztál! - köszöntött Lydia és a nyakamba borult.

-Szia Lyds! Te is nekem! - mondtam boldogan majd mielőtt elindultunk, gyorsan elköszöntem anyuéktól.

-A nap folyamán bemutatlak pár barátomnak. Nagyon jó fejek, majd meglátod. - mondta mosolyogva amikor odaértünk a sulihoz.

Bementünk, majd elmentem az igazgatóiba elintézni a dolgaimat. Épp becsengetésre értem be a terembe ahol ott volt Lydia is. Egyébként, Lydia Martin általános iskolában 5. osztályig a legjobb barátnőm volt csak akkor sajnos elköltöztek.

Mikor bejött a tanár, akkor mindenféle előzetes nélkül kihívott a táblához, hogy mutatkozzak be.

-Sziasztok! Katie White vagyok és nemrég költöztünk a városba. 17 éves vagyok és a hobbim a festés és a fotózás. Szabadidőmben pedig szeretek futni még ha nem is látszik. - mondtam majd velem együtt mindenki elnevette magát és visszaültem a helyemre.

Nos, igen. Bár, nem vagyok túlsúlyos, ettől függetlenül vannak rajtam plusz kilók, amikkel ugyan már sikerült némileg kibékülnöm, attól még van öniróniám.

Lydia bíztatóan elmosolyodott amikor leültem mellé.

Kicsengetéskor a szekrényemhez mentem ahonnan nincs messze Lydia szekrénye sem. Amikor pakoltam be, akkor az eperszőke hajú barátnőm odajött pár emberrel.

-Katie, ők a barátaim. - mondta majd egyesével bemutatkoztak.

-Én Stiles vagyok és a szekrényed történetesen az enyém mellett van. - kezdte mosolyogva egy nálam 1 fejjel magasabb, barna hajú srác.

-Én Liam vagyok és én is a szekrényed mellett vagyok. - folytatta egy velem egy magas, barna hajú srác.

-Én Kira vagyok. - mondta egy nálam alacsonyabb, fekete hajú lány.

-Én pedig Scott vagyok. - biccentett egy Stiles-sszal egymagas, barna hajú srác.

Ezek után még egy kicsit beszélgettünk amíg be nem csengettek.

Az óra szokás szerint unalmasan telt, így a kicsengetés megváltásként hatott, miután pedig ebéd szünet következett. Scotték mondták, hogy ebédeljek velük az udvaron és miután leültünk, éreztem két vérfarkas illatát. Scott és Liam.

-Scott, beszélhetnénk négyszemközt egy percre? - néztem a fiúra.

-Persze. - bólintott, majd egy kicsit messzebb mentünk.

-Scott te vérfarkas vagy? - kérdeztem mire beleszippantott a levegőbe.

-Igen és úgy érzem te is. - nézett végig rajtam.

-Te vagy az igaz alfa akit beszélnek? - néztem rá kérdőn.

-Igen. Te pedig ha jól sejtem egy béta vagy, ugye?

-Igazából, ha úgy nézzük akkor omega, mert nincs falkám már. Igaz, hogy apám is alfa, de a falkájába csak felnőtteket enged és hiába vagyok a lánya, ha erről van szó akkor nagyon komoly tud lenni. - sóhajtottam.

-Már értem. - biccentett. - Egyébként, nekik is elmondhatod mert ők tudnak erről az egész természetfeletti dologról. - mondta, mire nem feleltem csak vissza mentünk. Amikor leültem bele is kezdtem.

-Nem is tudom, hogy mondhatnám, de... - hajoltam közelebb. - én vérfarkas vagyok. - mondtam ki egyszerűen.

-Akkor jól éreztem. - bólintott Liam.

-Én is rajtad. Scott az alfád? - kérdeztem.

-Igen. - felelték szinte egyszerre az említettel.

-Én pedig banshee vagyok. - mondta Lydia amin eléggé meglepődtem.

-Hű, nem hittem volna. - mondtam elismerően bólintva.

-Én Kitsune vagyok. - említette meg Kira amire csak bólogattam.

-Hát te Stiles? - néztem a fiúra.

-Én ember vagyok, de ha ez számít, egy kis időre megszállt egy Nogitsune.

-Akkor az te voltál? - kérdeztem meglepetten.

-Te honnan tudsz erről? - nézett rám kérdőn.

-Volt egy Beacon Hillsi szomszédom, aki béta és apám falkájában van. Néha visszajött ide meglátogatni a szüleit és erről mesélt egyszer egy falka gyűlésen amit kihallgattam és hát utána is néztem és néhány kapcsolat révén jobban utána érdeklődtem. - vontam vállat, mire Stilesnak felcsillant a szeme, bár nem értem, hogy miért.

-Értem. Amúgy igen, én voltam az. - sóhajtott szomorúan.

-Gondolom milyen rossz érzés lehetett, de legalább a barátaid melletted álltak. - mondtam mosolyogva mire bólintott és szintén elmosolyodott.

Majd szólt a csengő és mentünk órára. A nap további része átlagosan telt. Sokat megtudtam a többiekről is meg ők is rólam, de van egy titkom, amit még nem mondhatok el nekik. Most még nem.

Nos, ez lett volna az első rész, amely remélem elnyerte a tetszéseteket. Ha így van, akkor kérlek dobj egy csillagot vagy kommentelj. Sziasztok! ❤