Született Farkas {Teen Wolf ff.} [Befejezett]

1.évad 8.rész: Szilveszter

~2015.12.31.~

A karácsony elég jól telt mert áthívtuk Stilest és az apukáját.

Ma viszont szilveszter van és a falkával már gondolkoztunk, hogy hol legyünk.

Hirtelen csippant a telefonom, mert Stiles írt egy sms-t amiben leírta, hogy menjek Derekhez, mivel megbeszélés lesz.

Elindultam futva így viszonylag hamar odaértem.

-Sziasztok! - köszöntem mosolyogva és mindenkit megöleltem.

-Szia! - köszöntek vissza, majd leültem a szokásos helyemre.

-Nos, úgy gondoltam, hogy itt szilveszterezhetnétek. - nézett körbe rajtunk és mindenki beleegyezően bólintott.

-Hányra kéne ide jönnünk? - kérdeztem.

-Szerintem úgy jó ha 8 körülre itt vagytok. - gondolta végig mire egy emberként bólintottunk.

-Stiles, elmondtátok nekik? - kérdeztem hirtelen majd először barátomra, utána pedig Derekre néztem.

-Nem még nem. - rázták meg egyszerre a fejüket.

-Mit nem mondtak el nekünk? - kérdezte Scott tekintetét kapkodva köztünk.

-Malia visszatért. - mondta Stiles kissé szorongva.

-Jajj ne! - kapott a fejéhez rémülten Lydia.

-De mit akarhat már megint? - kérdezte Kira kissé idegesen.

-Ha megtalálom én esküszöm megölöm! - szorította ökölbe Scott a kezét.

-Na jó! Elmondaná valaki, hogy pontosan mi történt? - kérdeztem mert a részletekről nem tudok.

-Majd én elmondom. - sóhajtott Stiles.

~Visszaemlékezés~
~*Stiles szemszöge*~
~2014.09.28.~

Ma reggel fáradtan keltem mert egész éjjel Maliaval beszéltem telefonon, de megpróbáltam sietni, hogy ne késsek el a suliból. Egy átlagos napnak indult az egész.

Szokásosan mikor a gimihez értem, akkot találkoztam a többiekkel meg Maliaval.

Órák utánig csak elvoltam, mint minden nap. Délután viszont kaptam egy sms-t Maliatól amiben leírta, hogy szakít velem, mivel csak arra kellettem, hogy segítsek neki végrehajtani a tervét, miszerint felgyújták Derek házát.

Ezt nem akartam elhinni, de cselekednem kellett szóval felhívtam Scottot és ezt elmondtam neki is. Utána beültem a jeepembe és elindultam, de sajnos már csak a romokat találtuk ott.

~Vissza emlékezés vége~
~*Katie szemszöge*~

-Ezután teljesen összeomlottam és 3 hónapig semmiben nem tudtam meglátni a jót, még utána se épültem fel teljesen addig a napig, amikor megismertelek. - fejezte be majd a végén mosolygott és adott egy puszit.

-Hát ez szörnyű! Hogy tehetett ilyet? Mégis kinek van ehhez szive, hogy csináljon egy álkapcsolatot majd még fel is gyújtson egy házat? Milyen ember, bocs inkább szörnyeteg az ilyen? - kérdeztem dühösen mire kieresztettem a karmom, annyira dühös voltam.

Scottéknak kellett lefognia, hogy ne rohanjak utána, de Stiles lenyugtatott.

-Nyugi! Már nincs semmi bajom, jól vagyok. Ezt neked köszönhetem. - mondta mosolyogva majd megölelt.

Ezután Derekhez is odamentem.

-Te már jól vagy? - kérdeztem tőle.

-Valamivel jobban. - felelte szomorúan. Majd azért rámosolyogtam.

-De ezt miért tehette? - néztem körbe kérdőn.

-Mert megakart tőlem szabadulni, de azt már nem tudom, hogy miért. Viszont akkor szerencsére épp nem voltam otthon. - emlékezett vissza Derek.

Pár percig csak csendben voltunk és agyaltunk. Emésztettük az elhangzottakat.

-Na jó! Ma szilveszter van, szóval azon kívűl nem szabad mással foglalkozni! - pattantam fel hirtelen. - Ez már a múlt tovább kell lépni és szerintem nem pont ma fog Malia jönni, szóval érezzük jól magunkat. - mosolyodtam el. - De akkor én megyek ha nem baj, mert még elkell készülni estére. - vigyorogtam.

-Hazakísérlek. - mondta Stiles és meg se várta, hogy válaszoljak csak jött utánnam.

-Sziasztok! - köszöntek el tőlünk, mire mi is így tettünk.

Ezután beültünk a Jeppjébe és elindultunk, de nem szólt semmit. Komoran meredt végig az útra.

-Baj van? - kérdeztem aggódva.

-Csak tudod...félek, hogy Malia bántani fog téged és nem leszek ott, hogy megvédjelek. - mondta szomorúan.

-Ugyan már! Tudok vigyázni magamra. Nem lesz semmi bajom, de ha mégis, akkor sem a te hibád lesz. - mondtam majd adtam neki egy puszit.

Amikor megérkeztünk akkor leállította a motort és egy kicsit még beszélgettünk.

-Hányra jöjjek érted?

-Fél 8, de gyalog mert legutóbb is Derek vezetett amikor hazahoztunk. - néztem rá komolyan.

-Oké, gyalog jövök. - mondta szemforgatva, majd mindketten felnevettünk.

Ezután kiszálltam és elkezdtem készülni. Anyuéknak is szóltam, hogy nem itthon szilveszterezek most az egyszer. Annak nem örültek, hogy nem leszek itt, de annak viszont igen, hogy ennyire kedves barátaim és társam lett.

Mire mindennel végeztem el is jött az idő. Stiles csengetett és amíg a bakancsomat vettem addig jól elbeszélgetett anyáékkal. Egy fehér trikót, egy kockás hosszú ujjú inget és egy fekete farmernadrágot vettem fel. A hajamat begöndörítettem és felvettem a fekete bakancsom meg egy kis válltáskát és a nyakláncom, majd el is indultunk.

Hamar oda értünk, de amikor bementünk akkor már szólt a zene. Igaz, hogy így csak 7-en voltunk, de az új éves hangulat bőven megvolt.

Köszönés után Derek a kezünkbe nyomott 1-1 sört és beljebb engedett minket.

Éjfél elött 10 másodperccel leültünk egy körbe.

-10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1...Boldog új évet! - kiabáltuk egyszerre, majd bele néztem Stiles szemébe aki megcsókolt.

Az első csókom. Hát, ez lehet, hogy 18 évesen elég bénán hangzik, de akik voltak eddig barátaim (belőlük is csak kettő volt) azokkal ennyire nem volt komoly.

Mikor elváltunk egymástól én mosolyogva ráhajtottam a fejem a vállára majd körbenéztem a barátaimon akik mosolyogtak...az az majdnem mindenki csak Liam nem, bár próbált de nem sikerült. Vajon miért?

Pár másodpercig néztem őt, mire hirtelen kiszaladt a házból, én pedig nem gondolkoztam, csak utána rohantam és tudtam követni. Egy tisztáson állt meg ahol leült és sírt. Oda mentem hozzá.

-Liam, mi a baj? - ültem le mellé.

-Tudod csak...