Letters [Hungarian Translation]

Chapter 16

- Louis. Louis, szállj le rólam — nyögtem reménytelenül, miközben az alvó Louist próbáltam lehámozni magamról.  Amikor hazaértünk a karnevál után, megnéztünk egy vígjátékot, hogy Louist jobb kedvre derítsük a körhinta után és úgy tűnik, mindketten elaludtunk a kanapén.

Félálomban mormogott valamit, amit nem tudtam rendesen kivenni. Feladtam a megértésére való próbálkozást és az egyetlen lehetséges opciót választom a kiszabadulásra. Vettem egy mély levegőt, hátradőltem, majd lendületből előre, ezzel magamról és az ágyról is lelökve Louist. Egy puffanással és hangos nyögéssel ért földet.

Álmosan nyújtóztam egyet, majd átlendítettem a lábam a kanapé karfáján és felálltam.Louis is felült, félig még csukott szemekkel megdörzsölte az arcát, és bambán nézett rám.

- Ezt meg mi a fenéért csináltad?— kérdezte reggeli reszelős hangján.

- Találkozóm van anyámmal, és mivel te látszólag még egy jó darabig nem tervezted elmozdítani rólam a nagy segged, radikális eszközökhöz kellett folyamodnom— válaszoltam egyszerűen, vállat vonva, majd elindultam a konyha felé egy gyors reggeliért.

Anya megkért, hogy találkozzunk, és mivel még szinte soha nem kért ilyet, nem igazán tudtam visszautasítani.

A pirítós és a tea mellett döntöttem, ám amikor fel akartam rakni a vizet forrni, két kezet éreztem a derekamon.

- Holnap szülinapod van— suttogta rekedtes hangjával a fülembe és belecsókolt a nyakamba.

Hogy őszinte legyek, teljesen elfelejtettem. Lefagytam, amint eljutott a tudatomig, hogy ezzel együtt mi következik. Nem arról volt szó, hogy nem akartam Louishoz ilyen értelemben közel kerülni, csak rettentően ideges voltam. Ő maga is megmondta, hogy rengeteg tapasztalata van... nekem nem volt.

Felé fordultam, átkaroltam a nyakát, majd a márványpultnak dőltem.

- És ez mit akar jelenteni?— húztam ártatlanul mosolyogva. Szemforgatva rám vigyorgott, majd egy csókot nyomott a számra

A csók hamar túlfűtötté vált. Esküszöm, hogy ott és akkor elvesztettem volna az önkontrollom, ha a vízforraló nem jelezte volna, hogy a benne lévő víz elég meleg. Szapora lélegzettel eltoltam magamtól, hogy csináljak egy bögre teát és a tányérra pakoljam a pirítósokat.

- Úgy tűnik, teljesen tisztában vagy vele, hogy mit takar — hallottam Louist, a hangjából ítélve majdnem teljesen biztos voltam abban, hogy mosolyog.

Olyan gyorsan megreggeliztem, ahogy csak tudtam, hogy mihamarabb véget vethessek ennek a számomra elég kínos beszélgetésnek és felmentem az emeletre Louisval a nyomomban. Be akart jönni a szobámba is, de én gyorsabb voltam.

- A-a, miszter— mosolyogtam.— Neked is fel kell öltöznöd, mivel csak te tudsz elvinni a kávézóhoz, hogy találkozzak anyámmal.

Elkomorodott és egy nagyot sóhajtott, majd sarkon fordult a szobája felé véve az irányt. A komódhoz mentem és kis gondolkodás után egy csőtop és egy farmershort mellett döntöttem. Becsuktam az ajtót, felöltöztem és a szettet a kedvenc Converse-emmel koronáztam meg. Egy pillantást vetettem az órára: 11 óra volt. Igyekeznem kellett, ha oda akartam érni a 11:30-ra megbeszélt találkára.

Hála az égnek, Louis már készen, melegítőalsóban és Vans-ben várt a földszinten. Egyértelműen nem nagyon törődött a hajával, de még így is úgy tűnt, mintha szándékosan lett volna ilyen. Ez volt az ő stílusa, vad, borzos, és illett is hozzá.

- Biztosan nem akarod, hogy veled menjek? — kérdezte, látszólag tényleg érdekelte. — Nem igazán mentek jól a dolgok, amikor  legutóbb találkoztatok.