Született Farkas {Teen Wolf ff.} [Befejezett]

1.évad 9.rész: Vallomás

~Az előző részből~

Pár másodpercig néztem őt, mire hirtelen kiszaladt a házból, én pedig nem gondolkoztam, csak utána rohantam és tudtam követni. Egy tisztáson állt meg ahol leült és...sírt. Oda mentem hozzá.

-Liam, mi a baj? - ültem le mellé.

-Tudod csak...

~~~~~~~~~~

-...oké, nem hazudok. Azt hiszem te lettél a társam, mert mindig, mikor feleszmélek, akkor téged nézlek. Nem tudom, hogy miért és hogyan meg nem is bánom őszintén szólva, de neked ott van Stiles. Ne haragudj, de te is tudod, hogy ezt nem lehet irányítani. - nézett rám szomorúan.

Erre nem tudtam mit mondani csak bámultam magam elé. Nem attól, hogy a társa vagyok hanem, hogy ez lehetséges?

-Figyelj, természetesen nem haragszom meg inkább köszönöm, hogy ezt így gondolod, de ezt nem értem. Ez lehetséged egyáltalán, hogy két vérfarkas közül csak az egyiknek társa a másik?

-Nem tudom, de neked Stiles a társad és ezt el kell fogadnom bármennyire is fáj. - mondta majd egy könnycsepp legördült az arcán.

Annyira sajnálom, de nem tehetek semmit. Most mit csináljak? Soha nem volt velem ilyen.

-Sajnálom, de annyit megtehetünk, hogy előtted visszafogottak leszünk. - néztem rá bíztatóan mosolyogva, majd megöleltem.

-Nagyon jó barát vagy. - szorított magához.

-Na, menjünk vissza. - felálltunk, majd azért adtam egy puszit az arcára. - Boldog új évet! - mosolyodtam el ismét.

-Köszönöm! Neked is! - vigyorodott el. - Amúgy légyszi, ne mondd el nekik. Nem szeretném ha ezt tudnák.

-Nem mondom el és ne izgulj, bízd rám a beszédet. - mondtam nyugodtan, mire csak bólintott.

-Hol voltatok? - támadt le egyből Scott és Lydia, mikor visszatértünk.

-Miért futottál el Liam? - kérdezte Derek.

-Miért futottál utánna Katie? - nézett rám Stiles.

-Nyugi van! Csak ugye ahogy Liam meglátta, hogy boldogok vagyunk Stiles-sszal, akkor elszomorodott mert hiányzik neki a barátnője aki messze elköltözött. - találtam ki gyorsan valamit.

Nem szeretek a barátaimnak hazudni, viszont most nem tehettem mást.

-Értjük. - felelték egyszerre együttérzően.

-De már jól vagyok szóval indulhat tovább a buli. - mondta, majd egy mosolyt erőltetett az arcára.

Ezek után Liamnek kicsit jobb lett a kedve ezért nekem is és folytattuk tovább a bulizást. Végül mindannyian ottaludtunk Dereknél.

*Reggel*

Én ébredtem fel legelőször szóval halkan kilopóztam a konyhába reggelizni valamit, de pechemre ott volt Peter. Igazából nekem nem szimpi, de kedvesnek kell lennem vele.

-Jó reggelt! - köszöntem.

-Jó reggelt! Milyen volt a buli? - kérdezte, majd belekortyolt a kávéjába.

-Jó volt. Te miért nem jöttél le?

-Én nem vagyok az a bulizós típus.

-Értem. Mit lehet reggelizni?

-Van zabpehely ha gondolod.

-Rendben. Akkor eszek. - mondtam és kicsit kínosan éreztem magam emiatt a kis beszélgetés miatt.

-Te együtt vagy Stiles-sszal? - kérdezte hirtelen.

-Igen, ő a társam.

-Akkor gratulálok. - bólintott, mire biccentettem egyet.

Nem valami egyszerű vele beszélni, de szerencsére Derek bejött hozzánk a konyhába.

-Jó reggelt! - köszöntünk egyszerre Peterrel.

-Jó reggelt! - köszönt vissza Derek.

-Ugye nem baj, hogy eszek ebből? Ez a kedvencem. - vigyorogtam rá bociszemekkel.

-Nem, de nekem is ez a kedvencem, szóval azért hagyj belőle. - mondta amin nevettünk és ő is leült enni.

Majd szépen lassan jöttek a többiek is. Jól elbeszélgettünk mindenféléről. Mikor már elmúlt dél is, úgy éreztem menni kéne.

-Srácok én szerintem már megyek. - álltam fel.

-Várj! Ha már veled jöttem, akkor veled is megyek. - mondta Stiles mosolyogva.

-Derek, nagyon köszönöm a bulit! Szuper volt és jól éreztem magam. Sziasztok! - köszöntünk el a végét már egyszerre, majd elindultunk.

-Stiles, tudod tegnap nem azért futott el Liam mert hiányzik neki a barátnője. - kezdtem hirtelen.

-Hanem miért? - kérdezte csodálkozva.

-Igaz, hogy Liam megkért, hogy ne mondjam el nektek, de neked is tudnod kell róla. Én vagyok Liam társa... - mikor kimondtam egy pillanatra megállt ezért gyorsan folytattam. - De ezt még én sem értem, mert nekem te vagy a társam. Meg őszintén szólva, erről Liam nem tehet és nem is haragszom rá, de neki is mondtam, hogy attól még nem tudok mást tenni mint, előtte visszafogjuk magunkat. - mondtam végig.

-Jó, rendben. - bólintott.

-És kérlek ne mondd el neki, hogy elmondtam meg a többieknek se. - néztem rá kérlelően.

-Ne aggódj, nem mondom. - felelte, majd nyomott a fejemre egy puszit.

Amikor a házam elé értünk, akkor adott egy búcsú csókot, majd bementem és majdnem mindent elmeséltem a szüleimnek. A Liames dolgot nem, de viszont az első csókomnak örültek. Aztán a nap további része szokás szerint eseménytelenül telt el.