To be loved and to be in love

Elvarázsolt

A kocsiban ülve mint egy idegbeteg bámultam ki az üvegen, miközben a combomon valami haszontalan ritmust ütögettem.
-Na szívem, akkor elmondom hogy is fog alakulni a mai estéd.- hajolt hátra az anyósülésről Julie.
Épp időszerű....- mutatta be magát a gonosz énem. Hiába, ezt teszi az emberrel a stressz..
- Nos, a gála hatalmas lehetőség arra, hogy megcsillantsd a tehetséged és a tudásod. Rengeteg szakmabeli ember vesz részt az eseményen, nekem pedig lehetőségem nyílta arra, hogy felvigyek valakit a színpadra a tanítványaim közül. Nem is volt más akire gondoltam, csak rád már abban a pillanatban. Szeretném, ha megmutatnád végre, hogy igenis tudod mit csinálsz. Szeretném ha büszke lennél magadra, és hogy elhinnéd végre, hogy jól csinálod amit csinálsz. Nekem nincsennek kétségeim és egyáltalán nem izgulok hogy bármi balul sülhet el, mert tudom hogy csodálatos leszel, és minden tőled telhetőt megteszel. Bízz egy kicsit magadban, és csak annyit kérek, hogy élvezd azt amit csinálsz!- nyúlt a kezemért hátra Julie.
- Mindent megteszek, a legjobb formámat fogom hozni.- mosolyogtam rá.
- Tudtam én hogy számíthatok rád.- kacsintott pimaszul.
Szerencsére nem kellett felvágnom az ereimet a hosszú út miatt, fél órán belül már a helyszíni próba kellős közepén voltam. Minden annyira passzolt mindenhez, a hangosítás maga volt a tökély, a hangszerekből csengő hangok a drogjaimmá váltak, az énekesnő pedig elképesztően énekelte a jól ismert számokat. Éppen Adele próbájába csöppentem bele, amit még most is alig tudok elhinni.
- Ez valami elképesztő.- suttogtam Julienak, miközben mentem fel a színpadra, ugyanis én következtem a próbát illetőleg.
- Na szia, én Jack vagyok, és én fogom beállítani a mikrofonodat, és segíteni a felmerülő problémákban.- nyújtott kezet, a velem közel egykorú srác.
- Audrey vagyok, nagyon köszönöm.- fogtam kezet vele.
Miután a helyére került minden, gyorsan lezavartuk a próbát, ami alig volt több fél óránál, mert minden teljesen rendben volt, nem volt miért többet próbálni.
Rengeteg időm volt még a megnyitóig, a vakolat is felkerült az arcomra, ezért gondoltam kiülök a nézőtérre, és belehallgatok egy picit az éppen aktuális ember próbájába.
Egyáltalán nem voltam tisztában azzal, hogy ki is áll fent  a színpadon, csak a mély öblös hangra kaptam fel a fejem ahogy magyaráz valakinek a színpadról, nekem háttal, így nem tudtam beazonosítani a hang tulajdonosát. Csak a félhosszú, göndör haját láttam, és azt, hogy folyton belenyúl, és eligazítja az őt zavaró, rakoncátlan tincseit. Folyamatosan zúgott a fejemben mély, dörmögő hangja, ami elvarázsolta a belsőm, valami megmagyarázhatatlan ok miatt. A hangja, a hangja, a hangja...
Ábrándozásom kellős közepéből Julie hangja rántott vissza a valóságba.
-Audrey, már mindenhol kerestelek, mi a jó eget csinálsz te itt? Ruhát kell még próbálnod, elmondtam ezerszer.
Hoppsz, a ruha próba valahogy kimaradt az életemből.
- Ne haragudj, már megyek is.- pattantam fel, de még mindig a színpadon álló férfit néztem, aki ugyanúgy beszélgetett mint az előbb, Julie meg kifelé húzott magával mint egy elmebeteg, ezért esélyem se volt feltárni a vonásait.
Ahh, hogy mennyi gonddal és bajjal jár ez a szakma.....