Dolly

Cathrine

Hosszú, vörös, göndör haj, sok smink, hegyes műköröm. Valahogy így lehetne leírni Cath-et. Semmi nem volt elég jó neki. Bármit kapott, többet akart. Annyira szerettem őt! Amikor először láttam a barátnőivel volt, pontosabban ezt úgy fogalmazhatnám, hogy a rajongóival. Talán 4 lány lehetett vele, akik itták minden szavát, gondosan figyelték mit kér. Ő lehetett az iskolában a méhkirálynő, illett hozzá ez a szerep. A házam közelében van egy kis cukrászda, szerencsémre ezt a helyet választották délutánjaik eltöltésére. Nem tudtam levenni róla a szemem, azon kaptam magam, hogy tisztes távból, de követem. Egy hatalmas házba ért haza. Mindennap hazakísértem a tudta nélkül, egyszerűen fogva ejtett engem. Az idő elteltével egyre inkább meg akartam szerezni. Tél volt, szépen hullott a hó. Cathrine zaklatottan baktatott egyedül a parkban. Éreztem, hogy itt az alkalom. Megszólítottam és látszott, hogy jól esett neki a figyelem. Megtudtam a kulcsfontosságú dolgot, elárultnak érezte magát és még össze is veszett a szüleivel. Nagy levegőt vettem és megkérdeztem, hogy van-e kedve nálam tölteni az estét. Kacéran rám mosolygott és bólintott egy aprót. El sem hittem, hogy ez megtörténik. Miután hazaértünk rögtön a folyosóra vittem és felajánlottam neki, hogy vegyen egy fürdőt. Tetszett neki az ötlet. Amíg fürdőzött, főztem egy teát és cseppentettem bele egy pici varázsszert. Rövidke köntösben, felkontyolt hajjal lépett ki a gőzölgő helyiségből. Hatalmas mosollyal az arcán kapzsin nyúlt a bögréért. Óriási kortyokkal megitta a tartalmát, majd telhetetlenül pezsgőt kívánt. Tudtam, hogy erre már nem lesz idő, ezért először leültettem a fotelre, megkértem, hogy várjon és kimentem a konyhába. Szörnyen éreztem magam, el sem hittem, hogy megint megteszem. Számoltam a perceket, nem akartam túl korán visszamenni. Amikor úgy gondoltam, hogy elég időt hagytam neki, visszamentem. Sejtésem természetesen beigazolódott. Cathrine ájultan feküdt a fotelben.