Complicated love (5sos ff befejezett)

~2.rész~

Reggel egy szénakazallal a fejemen keltem. Kibotorkáltam a fürdőszobába, és megálltam a tükör előtt. Megijedtem a tükörképem láttán. Szörnyen festettem, elkenődött sminkkel és kócos hajjal. Azonnal lemostam a sminkem, majd elkezdtem megfésülködni, bár nem sokat értem vele, a fésű beleakadt a hajamba, és fél órán keresztül ráncigáltam, hogy kijöjjön, végül mikor sikerült kiszednem, feladtam, és lementem a konyhába.

- Reggelt.- morogtam, és a hűtőhöz sétáltam.

- Nem vagy semmi Pezz, lelépsz, és nem is szólsz? Tudod hogy aggódtam?- kérdezte Luke.

- Tök jól elvoltál Hope-al, nem akartam bezavarni.- vontam meg a vállam.

- Te sosem zavarsz, ezt jegyezd meg.- nézett a szemembe Luke. Csak elmosolyodtam, majd visszamentem a szobámba, egy tál műzlivel a kezemben.

Délután Luke-al kimentünk a közeli parkba, mert a többiek hívtak minket és Hope-ot. Ahogy odaértünk, megöleltünk mindenkit. Amikor Ashtonra került a sor, kicsit furán éreztem magam, és úgy éreztem, a szívem hevesebben dobog, bár fogalmam sincs miért.

- Na, mit csináljunk?- kérdezte Calum.

- Foci?- kérdezte Luke. Ebbe a fiúk beleegyeztek, de mi lányok kivontuk magunkat a játékból. Utálom a focit, és őszintén nem értem, a fiúk mit szeretnek benne. Kergetni egy labdát tiszta hülyeség.

Ők lementek a fűre focizni, mi pedig Hope-al leültünk a padra.

- Mizu veletek?- kérdeztem Hope-ot.

- Semmi, megvagyunk.- mosolyodott el.

- Ennek nagyon örülök. Boldoggá teszed az én hülye bátyámat.- nevettem fel. Bár eleinte nem tetszett, hogy Luke a legjobb barátnőmmel jár, mert ha esetleg szakítanak, kinek a pártján álljak? De aztán megszoktam a dolgot, és el kell ismernem, nagyon összeillenek.

- Veled mi a helyzet?- kérdezte egy idő után Hope, amikor meglátta, hogy nagyon nézek valakit.

- Semmi, mi lenne?- kérdeztem vissza értetlenül.

- Ne játszd a hülyét. Van valami közted és Ash közt?

- Miiii? Dehogy.- nevettem fel, de Hope csak keresztbefont karokkal, normális válaszra várt.

- Komolyan... Neki úgysem kellenék.- hajtottam le a fejem, mire Hope fejbevágott.

- Olyan izé vagy. A vak is látja, hogy odavan érted.- kacsintott.

- Persze. Egyébként meg nem is biztos, hogy érzek iránta valamit. Lehet, csak egy fellángolás.- vontam meg a vállam.

- Vagy nem.- mosolyodott el Hope, de aztán elkomorodott.

- Mi az?- kérdeztem, és követtem a tekintetét. Egy csapat srácot bámult, akik éppen felénk tartottak. Először fogalmam sem volt, kik azok, de aztán mikor közelebb értek, megláttam, hogy köztük van Sean, Hope ex-barátja. A barom, aki beetette, hogy szereti, lefektette, aztán otthagyta, és megalázta.

- Hé csajok.- intett Sean vigyorogva.

- Ne reagálj.- suttogtam Hope-nak, akinek összeszűkültek a szemei.

- Mizu? Hope, cicám, jól nézel ki.- kacsintott Sean, és megállt Hope-al szemben.

- Kopj le, Sean.- morogta Hope, de ők csak felnevettek.

- Bocs szívem, nem tudtam, hogy ma bal lábbal keltél. Nincs kedved eljönni velem...

- Fogd be, Sean, és menj el! Most!- kiáltott rá Hope, de ő megint csak felnevetett.

- Hagyd békén, barom.- szóltam rá én is, de mintha meg sem hallotta volna, tovább „flörtölt" Hope-al. Ekkor jelent meg Luke, aki Sean láttán ökölbe szorította a kezét.

- Williams! Azonnal húzz a barátnőm közeléből, vagy esküszöm kinyírlak.- kiabált rá Luke.

- Nagyon félek tőled, Hemmings. Én ezerszer jobb vagyok nálad.- vihogott Sean. Luke-nak ekkor telt be a pohár, és ütni akart, de elkaptam a karját.

- Elég már, a francba is! Sean, tipli van a kutyáiddal együtt, Luke, te pedig moderáld magad. Gyerünk már!- ordítottam rájuk, mire azok a fejüket vakargatva álltak, és néztek rám, hogy most mégis mi a fene bajom van, de végül vihogva elmentek. Hope sokkos állapotban állt mellettem.

- Jól vagy?- kérdezte tőle Luke, és magához ölelte.

- Azt hiszem.- motyogta Hope, és jobban odabújt Luke-hoz.

- Köszi Pearly, hogy az idegbajos éneddel elijesztetted őket.- nézett rám Luke.

- Bármikor.- nevettem fel.

Lassan elindultunk hazafelé, egy ideig együtt mentünk, aztán Calum és Mikey különváltak tőlünk.

- Én hazakísérem Hope-ot. Ash, megtennéd, hogy te meg hazakíséred Pearly-t?- nézett Luke Ashtonra, aki csak bólintott.

- Nem kell, egyedül is haza találok.- mondtam, de Luke megrázta a fejét.

- Sötétedik, nem akarom, hogy ilyenkor egyedül mászkálj!- mondta, amivel Ashton is egyet értett.

- Igen, mert még elkap egy csúnya bácsi.- nevetett fel Ash.

- Hülye vagy! De akkor menjünk.- nevettem fel, majd megöleltem Hope-ot, és elindultunk. Hazafelé sokat beszélgettünk Ashtonnal, nevettünk, és rájöttem, hogy nem tetszhet. Hiszen olyan jóban vagyunk, nem kéne elrontanom a barátságunkat. Mert ha összejövünk, aztán szakítunk, semmi sem lesz már a régi. Azt pedig nem szeretném.

A házunk elé érve megálltunk, és csak bámultunk egymásra.

- Akkor... Én bemegyek.- motyogtam zavartan.

- Oké, persze...- bólintott Ash, én intettem neki, és elindultam befelé.

- Várj!- szólt utánam. Megfordultam.

- Igen?- nem mondott semmit, közelebb jött hozzám, majd hezitálva, de magához ölelt, és megcsókolt... Annyira meglepődtem, hogy azt sem tudtam, mit csináljak, így visszacsókoltam. Nem volt hosszú, érzelmesnek sem mondanám, inkább bizonytalannak. Mikor elszakadtunk, elkerekedett szemekkel néztem fel Ashton-ra.

- Pearly, én...- kezdte, de közbe vágtam.

- Ezt meg miért csináltad?- kérdeztem idegesen.

- Sajnálom, nem szabadott volna, nem is tudom, mit gondoltam.- mondta, majd hátrált pár lépést, és elment. Csak bámultam utána, mint egy idióta. Nem mentem utána, csak néztem, ahogy egyre távolodik. Hogy én mekkora hülye vagyok!

Idegesen léptem be az ajtón, ledobtam a cipőm, és felrohantam a szobámba, majd becsaptam az ajtót. Pár másodperc múlva Luke rontott be.

- Mi a baj?- kérdezte aggódva.

- Semmi.- vontam meg a vállam.

- Ne már, látom, hogy sík ideg vagy. Ki vele, vagy halálra csikizlek.- nevetett fel. Nagyot sóhajtottam, majd eldaráltam a lényeget. Luke egy ideig türelmesen figyelt, majd amikor elmondtam, hogy Ashton megcsókolt, elkerekedtek a szemei.

- Mit csinált?- kérdezte, mintha rosszul hallotta volna, amit mondtam.

- Ashton megcsókolt.- ismételtem meg.

- Ezt még fel kell dolgoznom.- motyogta.

- Nyugi, egyszeri dolog volt.

- Remélem is.- mondta, majd kiviharzott. Pontosan nem tudom mi baja van azzal, hogy a legjobb haverja megcsókolt (na jó, azért van sejtésem), de igazából nekem ez nem jelentett semmit. Azt hiszem. Vagyis... Tudom. Ahj, a francba, mi ütött belém? Tényleg gyengéd érzéseket táplálok a bátyám legjobb haverja iránt?

Sziasztoook! Na, meghoztam a második részt. Tegnap akartam, csak egyik barátnőmnél aludtam, és így nem tudtam előbb kitenni, de szerintem naponta vagy két naponta hozok majd részt nektek :) a harmadik részig még van egy nap, szóval addig írjátok meg, milyen lett az első kettő, köszi :) Szép napot! 

pearlyspenguins xx