Complicated love (5sos ff befejezett)

~4.rész~

               

Reggel arra keltem, hogy valaki a képembe liheg. Kinyitottam a szemem, és Ashton öccsével, Harry-vel találtam szemben magam.

- Szia Harry.- köszöntem álmosan, majd felültem, és megdörzsöltem a szemem.

- Szia Pearly. Jól elaludtatok.- mosolygott rám. Az órára pillantottam, ami fél tizenegyet mutatott.

- Igazad van. Te már haza is jöttél a barátodtól?- kérdeztem mosolyogva.

- Már tök régen.- legyintett, majd folytatta.- De te most Ashton barátnője vagy?- kérdezte halál komoly fejjel. Felnevettem, és válaszolni akartam, de Ashton (aki éppen most ébredt fel) megelőzött.

- Öcsi, a barátok is aludhatnak együtt. Igaz Pearly?- nézett rám Ashton felvont szemöldökkel. Összeráncolt szemöldökkel bámultam rá. Most pontosan mire céloz ezzel?

- Persze.- bólogattam. Harry csak megvonta a vállát, majd kiszaladt a szobából. Pár másodpercig bámultam utána, majd Ashton-hoz fordultam.

- Bocs, hogy bealudtam melletted, hidd el, nem volt szándékos.- morogtam, majd felpattantam, összeszedtem a cuccomat, és kifelé indultam.

- Hova mész?- szólt utánam Ashton.

- Haza.- jelentettem ki, közben bementem a fürdőbe, felöltöztem, kicsit megfésültem a hajam, majd lementem. Az ajtóhoz siettem, hogy senkinek se kelljen magyarázkodnom, de pechemre Anne (Ash anyja) meglátott.

- Pearly, szia. Hogyhogy itt aludtál?- kérdezte mosolyogva.

- Luke kitett a házból.- néztem rá.

- Komolyan? Ezek a tesók.- nevetett Anne, közben odajött, és lenyomott két puszit.

- Mi újság?- kérdezte.

- Semmi különös, éppen indulni készültem.- néztem rá, olyan „bocsi hogy nem akarok beszélgetni veled, de szerintem totál belezúgtam a fiadba, csak ezt még én sem akarom elhinni, így minél előbb el akarok húzni" fejjel. Persze Anne-nek nem esett le a dolog, és tovább kérdezősködött. Szerintem ha nem jelenik meg Ashton, a kérdezősködésnek sosem lett volna vége.

- Anya, szerintem Pearly siet haza. Hagyd, hogy menjen.- nézett Ashton az anyjára.

- Jaj kincsem, akkor mondjad, és nem pofázok itt. Na, mindenesetre örülök, hogy beszélgettünk egy kicsit. De menj csak.- mosolygott rám Anne. Elköszöntem tőle, majd Ashton-nal együtt kifelé indultam.

- Köszi, hogy maradhattam.- néztem rá mosolyogva.

- Szívesen, máskor is.- mosolygott, majd magához ölelt. Hosszasan öleltük egymást, és annyira jó érzés volt a karjai között lenni. Várjunk, miket is beszélek? Jó érzés a karjai közt lenni? Te jó ég, na jó, ki kell vernem a fejemből, azonnal.

Eltoltam magamtól Ashton-t, majd hátráltam pár lépést.

Akkor szia.- intettem, majd megfordultam, és haza indultam. Nem eshetek bele a bátyám legjobb barátjába. Akkor Luke kinyírná.

Hope szerencsére még ott volt, amikor hazaértem, így hát berángattam a szobámba, mert fontos megbeszélnivalóim vannak vele.

- Mesélj, milyen volt Molly-val?- kérdezte.

- Nem nála voltam.- mondtam.

- Akkor kinél?

- Ashton-nál.- mondtam ki, mire Hope sikító rohamot kapott, és fel le ugrált.

- Hope, shhh, ne csináld ezt!- szóltam rá, de nem állt le, azonnal tudni akarta, mi volt. Már épp belekezdtem volna a mesélésbe, amikor Luke rontott be.

- Pókot láttál, szívem?- kérdezte Luke Hope-tól, aki csak felröhögött.

- Nem, csak... Ez csajos dolog, menjél ki.- hessegette ki Hope Luke-ot, aki összeráncolt szemöldökkel meredt rám. Szerintem sejtett valamit.

- Na, mondjad.- ült vissza mellém Hope, miután kirakta Luke-ot. Elmondtam neki mindent, hogy annyira jól elvoltunk, hogy együtt aludtunk, és hogy mennyire de mennyire cuki volt. És hogy kezdtek komolyan belé esni.

- Figyi, ha te megengedted Luke-nak, hogy járjon velem, neki is meg kell engednie, hogy járj Ashton-nal.- nézett rám Hope, de megráztam a fejem.

- Ismered őt. Kiakadna.

- Beszélek vele, jó?- kérdezte.

- Ne, inkább ne. Kiverem a fejemből. Itt van pl. Dan is. Mindjárt fel is hívom, hogy találkozzunk.- előszedtem a mobilom, és tárcsáztam Dan számát. Pár csengés után felvette.

- Szia Pearly, mizu?- kérdezte vidáman.

- Szia, semmi. Esetleg ma ráérsz, hogy találkozzunk?- kérdeztem.

- Persze. Háromra érted megyek, oké?- kérdezte.

- Oké. Majd találkozunk. Szia.- köszöntem el, és letettem. Vigyorogva Hope-hoz fordultam, aki keresztbefont karokkal bámult rám.

- Mi az?- kérdeztem.

- Te most komolyan kedveled ezt a Dan gyereket, vagy csak felhasználod, hogy elfelejtsd Ashton-t azért, mert szerinted Luke kiakadna, ha összejönnétek?- kérdezte.

- Talán mindkettő.- vontam meg a vállam.

- Gonosz vagy!

- Nem vagyok. Inkább okos.

- Nem, te gonosz vagy. Szegény gyerek azt hiszi, hogy tényleg kedveled.

- Talán kedvelem is.

- Olyan izé vagy. Nem beszélgetek veled.- fordult el tőlem. Felnevettem, majd megöleltem.

- De te így szeretsz.- nevettem fel.

Ezután Hope-nak mennie kellett, így egyedül maradtam. Egy ideig a laptopom-on néztem a sorozatom, majd amikor meguntam, csak feküdtem az ágyon, és bámultam a plafont. Már egy ideje csak feküdtem, amikor benyitott Luke.

- Hallom találkozol Dan-nel.- mosolygott rám.

- Ja.

- Szóval kedveled?- kérdezte.

- Mondhatni. Még ismerkedünk.- vontam meg a vállam.

- Van valami köze Ashton-nak ahhoz, hogy hirtelen találkozni akarsz vele?- kérdezte.

- Hope elmondta?- kérdeztem elkerekedett szemekkel.

- El. Figyelj, én csak azt akarom, hogy neked jó legyen...- kezdte, de közbevágtam.

- Persze Luke, tudom.- morogtam.

- Oké, talán most még nem érted, de egy nap meg fogod nekem köszönni, hogy bemutattam neked Dan-t.- mondta, majd felállt, és kiment. Luke tudja, hogy tetszik Ashton... De azt akarja, hogy inkább Dan-nel legyek. Hát jó, megkapja amit akar. Elmegyek Dan-nel, jól fogom érezni magam, és nem fogok Ashton-ra gondolni...