Negyed három körül készülődni kezdtem. Zuhanyoztam, megmostam a hajam, majd megszárítottam, és begöndörítettem. Ezután átmentem a szobámba, és kerestem valami normális göncöt. Nem sokáig keresgéltem, megtaláltam a megfelelő darabokat: Ujjatlan fehér trikó, rá barackszínű, lenge kardigán, világoskék csőfarmer és fehér tornacipő. Gondoltam, nem öltözök ki annyira, hiszen ez csak egy séta lesz. Elvileg.
Ezután feltettem egy kis sminket (alapozó, szempillaspirál, szemceruza, szájfény), majd felkaptam a kis táskám, és leszaladtam a nappaliba. Meglepődtem, amikor Dan-t ott találtam.
- Szia. Te már itt is vagy?- kérdeztem mosolyogva.
- Szia, igen, már egy ideje. Dumáltam egy kicsit Luke-al. De, hű, nagyon csinos vagy. Akkor mehetünk?- kérdezte zavartan.
- Persze.- mosolyodtam el, majd elköszöntünk mindenkitől, aztán mentünk. Egy ideig csak sétálgattunk és beszélgettünk, és rájöttem, hogy Dan igazából nem is olyan rossz, mint hittem. Aranyos, figyelmes, humoros... Olyan mint egy igazi álompasi. Mert azért azt is meg kell hogy jegyezzem, nem néz ki rosszul. Mélykék szemei, barna kócos haja, és a gyönyörű mosolya is tanúskodik erről. Talán nem is lenne rossz ötlet vele kezdeni.
- Min gondolkozol?- kérdezte Dan, ezzel kizökkentve gondolatmenetemből.
- Ja, csak hogy hova menjünk. Mert gondolom nem akarsz egész nap itt sétálgatni.- motyogtam zavartan, és megigazgattam a hajamat.
- Beülhetünk valahová.- ajánlotta fel. Beleegyeztem.
- Esetleg valami étterem, pizzázó?- kérdezte, de megráztam a fejem.
- Felőlem a mekibe is mehetünk, csak ehessek valamit.- nevettem fel.
- Oké, akkor menjünk.- mosolyodott el, és elindultunk a legközelebbi meki felé. Közben persze megint sokat beszélgettünk, és már kezdtem igazán élvezni a dolgot, amikor az egyik utcába bekanyarodva megpillantottam Ashton-t és Molly-t kézenfogva sétálni a másik oldalon. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen megálltam, és csak bámultam rájuk. Ashton is ugyanígy tett. Másodperceken keresztül egymást fürkésztük. Mi a fenét csinál Molly-val? Miért van vele?
- Minden oké?- kérdezte Dan egy idő után.
- Ja, persze, menjünk.- indultam el, de elkapta a karom, ezzel megállítva engem.
- Várj csak... Ki az a srác?- kérdezte Ashton-t fürkészve.
- Csak egy ismerős.- vontam meg a vállam, de Dan persze nem hülye, így tovább kérdezősködött.
- Van valami, amit szeretnél elmondani?- kérdezte.
- Nem, Dan. Ashton csak egy barát. Kicsit meglepődtem azon, hogy együtt látom őt az egyik legjobb barátnőmmel, mert azt hittem, valaki más tetszik neki, de ennyi az egész.- füllentettem. Mert igazából baromira zavart, hogy ők ketten kézenfogva sétálgatnak, és azt sem tudom, hogy ez most micsoda. Felnéztem Dan-re, aki értetlenül állt az egészhez, így inkább megfogtam a kezét, és elmosolyodtam.
- Inkább menjünk.- mondtam, és újból útnak indultunk. Nemsokára el is értünk a mekihez, megvettük a kaját, és leültünk egy eldugott asztalkához. Evés közben is sok mindenről beszétünk, például a szerelemről.
- Volt már barátnőd?- kérdeztem.
- Volt már egy. Mandy volt a neve, nagyon kedves volt, kicsit félénk, és gyönyörű. Már több mint két éve voltunk együtt, amikor egyszer rajtakaptam őt a legjobb haverommal. Mint kiderült, már több hónapja tartott a titkos románc, emiatt teljesen összetörtem. Szakítottam a lánnyal, és a haverommal sem beszéltem már azóta.- mesélte.
YOU ARE READING
Complicated love (5sos ff befejezett)
Fanfiction"Ahogy felnéztem barátomra, elöntött a melegség. Nem tudom, mi jön majd ezután, mi lesz velünk. Együtt maradunk, vagy esetleg az útjaink külön válnak? Bármi is történjék, boldog vagyok, és ezt senki nem veheti el tőlem. "