Vas Happenin' London? • 1D ff. / Hun

VIII. Fejezet

Niall szemszöge

Kíváncsian követtem Zayn tekintetét az étterem asztalai között. Az ablak melletti ülések között szlalomozva könnyedén megtaláltam az említettet. Vöröses haja szabadon hullott vékony vállára, miközben unottan piszkálva az előtte lévő tálca tartalmát a telefonján pötyögött valamit.

- Ő Shopie, és nem a táncoslányom – mormoltam szúrós pillantást lövellve a fiúra, aki újabban ügyesen rászokott a Louis által kitalált becenévre. Szerencsémre ő nem hangoztatta ezt olyan bátran, mint Lou, aki újabban imádta zavarba hozni a lányt. Leginkább velem, ami kicsit hízelgett, de azért haverom kotnyeleskedése egyre inkább idegesített.

- Még – vigyorogta Harry, mire csak szemet forgattam és megragadva a tálcám inkább körbe néztem, hogy hova is tudnánk leülni.

- Gyertek, a táncoslányod biztosan nem bánja majd a társaságot – vigyorogta Lou, mire Liam vigasztalóan vállba veregetett és követte haverunkat. Pár pillanatra megfordult a fejemben, hogy inkább itt hagyom őket, mielőtt olyanba kevernének, amiből képtelen leszek kimagyarázni magam. Nem értettem, hogy mióta játszanak kerítőt, ha az én kapcsolataimról vannak szó, de erre nem is kaptam választ. Harry vigyorogva hátba bökött a tálcával és esélyt sem adott a menekülésre.

Mire oda értünk Louis már mosolyogva üdvözölte a megdöbbent lányt.

- Bunkóság lenne megkérdezni, hogy leülhetünk-e? – kérdezte a fiú, mire Shopie továbbra is meglepetten intett a fejével, majd pár szót is kicsikart ajkaiból.

- Csak nyugodtan – csúszott jobban a falhoz, s mire észbe kaptam Lou egy könnyednek szánt taszítással már be is passzírozott a lány mellé. Mindenesetre az üléseket nem három személyre tervezték.

Pár pillanatra megcsapott Shopie édes parfümjének illata, amiből akaratlanul is nagyobbat szippantottam a kelleténél. Néhány másodpercre még a helyiséget elárasztó fűszeres illatok is alább hagytak.

- És mi újság? – kérdezte Liam, hogy megtörje a beállt csendet, mikor mindenkinek sikerült kényelmesen elhelyezkednie. – Ha jól tudom múltkor is itt futottatok össze Niallel, nem? – folytatta cinkosan rám mosolyogva.

- Idegességem kajába fojtom – mormolta magyarázóan a lány, mire jól láthatóan a többiek szeme rám villant. Hát persze, kérhetnék ennél tökéletesebb lányt? Kedves, csinos és még enni is szeret?! Csak Lou meg ne szólaljon!

- A holnap miatt? – kérdeztem rá, tudván, hogy mennyire lámpalázas.

- Valami olyasmi – felelte, miközben vonásai apró grimaszba torzultak. – Teljesen jól megvoltam a leghátsó sorban, nem értem, hogy Peternek miért kellett legelőre tennie – panaszolta ajkába harapva. Félő volt, hogy kiserken a vére.

- Mert kicsi vagy, a legkisebbek legelőre kerültek – magyarázta Harry vigyorogva, Lizt is imádta a magassága miatt cukkolni. – Ráadásul nagyon jól táncolsz, teljesen érthető, hogy Peter miért állított úgy, hogy látszódj a kivetítőben – tette még hozzá.

- Én már várom – vigyorogta Lou. – Jók leszünk, sokat gyakoroltatok ti is, jók leszünk! – ismételte teljesen átszellemülten. Ahogyan ő is, úgy mi is alig vártuk, hogy színpadra léphessünk holnap.

- Muszáj, Liz mindkettőnket megöl, ha valamit elrontunk – mormolta Harry két harapás között, mire mindannyian összenéztünk és kérdőn pillantottunk bandatársunk felé. Tudtuk jól, hogy sok időt töltött Liz piszkálásával, amíg a lány itthon volt, de újabban mostanság a telefonon lóg sokat esténként minden bizonnyal Lizzel beszélgetve. Teljesen az ujja köré csavarta a lány, ahogyan Zaynt is Tia. Az egyelőre ismeretlen lány úgy tűnt nagy hatással van a mi kis bandatársunkra, ugyanis a kórházi eset óta a fiú sokkal...felszabadultabb, lazább, bár néha úgy tűnik, hogy gondolatban egyáltalán nincs jelen a beszélgetéseinknél.