Vas Happenin' London? • 1D ff. / Hun

XV. Fejezet

Zayn szemszöge

Minden reményem fölösleges volt. Tia látta a műsort, s ez valamiféle telefonon áthidalhatatlan akadályként került közénk, de egyikünk sem merte felhozni. Természetesen eszembe sem jutott ilyet feltételezni Tiáról, de ő úgy tűnt eléggé magára vette a férfi kérdését, ami ezek szerint neki is úgy tűnt, hogy ellene irányul.

A koncert előtti hét lassabban telt, mint ahogyan azt gondoltam, főleg mert egy percre sem tudtunk találkozni. Ha én voltam szabadnapos akkor ő dolgozott, ha én dolgoztam akkor ő volt szabadnapos. Úgy tűnt lehetetlenség összehoznunk egy újabb találkozót, ráadásul a szombat este sem akart közeledni olyan tempóban, amilyenben én szerettem volna.

Péntek délelőtt úgy döntöttünk a srácokkal, hogy ideje lesz beülnünk valahova ebédelni, s a szórakozásból sem Eleanor, Danielle, Shopie vagy Liz sem maradhatott ki, ami csak még inkább türelmetlenségre késztetett. Sosem lesz szombat!

Mikor nagy nehezen befészkeltük magunkat az egyik nagyobbnak tűnő, hátsó bokszok egyikébe nem kellett sokat várnunk és már jött is az egyik pincér, miközben teljesen az étlapba merültem.

- Szóval, mit hozhatok? – kérdezte a lány, mire pár pillanatra még a levegő is bennem rekedt. A kissé unott hang egyből felismerésre lelt bennem, s tekintetem egyenesen Tia szürkészöld szemeibe vándorolt.

- Szia – nyögtem ki meglepetten, mire a társaságon pár pillanatra csend lett úrrá, ahogy hol engem, hol a lányt tüntették ki figyelmükkel. – Hát itt dolgozol – motyogtam elgondolkodva, mire csak felnevetett és bólintott.

- Hát itt – mosolyogta. – Szóval mit hozhatok? – kérdezte, de a többiek úgy tűnt későbbre tervezik a felsorolást. Kíváncsian méregették a lányt, s én legszívesebben falba vágtam volna a fejem emiatt.

- Te vagy az a rejtélyes lány? – kérdezte bőszen vigyorogva Lou. – Tia?

- Hát nem tudom mennyire vagyok rejtélyes, de a Tia név klappol – válaszolt. Nem nagyon tudta hova tenni a helyzetet és barátaim kíváncsiságait, de látszólag nem zavarta. Talán még mulatott is rajtuk.

- Tia, ők a barátaim Liam és a barátnője Danielle, Lou és szintén a barátnője Eleanor, Niall és a barátnője Shopie és Harry és a barátnője Liz – kezdtem el sorolni, s annyira belejöttem a barátnők bemutatásába, hogy csak arra kaptam fel a fejem, hogy az utolsó pár hevesen ellenkezni kezd.

- Mi csak barátok vagyunk – szögezte le végül Liz és Harry egyszerre.

- Szóval skacok ő lenne Tia – fejeztem be végül a bemutatkozásokat.

- Végre megismertünk, Zayn sokat mesélt rólad – vigyorogta továbbra is Lou, mire próbáltam elkerülni Tia kérdőn felvont szemöldökét és az asztalon kezdtem el szabadhely után kutakodni, hogy tényleg beleverjem a fejem. Eleanor végül finoman oldalba bökte a barátját, majd barátságosan Tia felé fordult.

- Tényleg nagyon örülünk, hogy megismerhetünk – kezdte. – De nem is akarunk feltartani, nehogy bajba keveredj – magyarázta, majd arra intette a többieket, hogy adjuk le végre a rendelést.

- Hamarosan hozom őket – mosolyogta, miközben az utolsó rendelést is felírta, majd egy intéssel tovább is állt, miközben én próbáltam megállni, hogy ne egész végig őt bámuljam. Persze ez nem volt olyan könnyű, hiszen egész idő alatt előttünk mászkált a konyhából az asztalokhoz és vissza. Segíteni akartam a rengeteg tányérral, de mivel nem tehettem inkább próbáltam a többiekre koncentrálni.

- Most már értjük, hogy miért csavart ilyen könnyen a kisujja köré – mosolyogta Danielle. – Nagyon csinos lány és kedvesnek tűnik.

- Jobb napokon az – hagytam rá halványan elmosolyodva. Telefonon keresztül már sikerült megismernem a fáradt és mérges Tiát is, s noha én nagyszerűen szórakoztam nyúzottságán őt ezzel csak tovább hergeltem. Mindenesetre ilyen állapotban nem volt tanácsos tovább idegesíteni.