Vas Happenin' London? • 1D ff. / Hun

XXIV. Fejezet

Eleanor szemszöge

Ajkaimra akaratlanul is hatalmas mosoly költözött, mikor leültem Louis mellé, s ő automatikusan közelebb húzott magához a székkel együtt, miközben egyik karját a derekamon pihentette tovább. Tekintetem összeakadt szürkéskéken csillogó szemeivel, ami az ő ajkaira is mosolyt csalt, majd figyelme újra a tőlünk legmesszebb ülő műsorvezetőnőre terelődött. Szőke, néhol már őszülő haját laza kontyba fogta, miközben megigazította lábain a fekete szoknyát és behunyta szemeit, hogy a sminkes elvégezhesse rajta is az utolsó simításokat.

- Oké, akkor készen álltok? – kérdezte az asszony, majd mikor mindannyian bólintottunk a kamerák bekapcsolódtak és Carol belekezdett betanult köszöntő szövegébe. – És ne feledkezzünk el az itt felsorakozó One Direction tagjairól sem, akik magukkal hozták kérésünkre a barátnőiket is – mosolygott ránk az asszony. – Örülök, hogy eljöttetek!

- Köszönjük a meghívást – válaszolta reflexszerűen Liam mellettem.

- Örülök, hogy a barátnőiteket is sikerült elhoznotok magatokkal, szerintem a rajongók egyáltalán nem számítottak rá, hogy a kedvenc fiúbandájuk ilyen gyorsan párt talál magának – mosolyogta az asszony. Első ránézésre igazán szimpatikusnak tűnt nagy barna szemeivel és gödröcskés mosolyával, de biztos voltam benne, hogy se perc alatt kitudna találni valamilyen csavaros kérdést, hogy zavarba hozzon bármelyikünket.

- Szerintem még mi sem – mosolyogta Lou, mire a többiek egyetértően bólintottak és elmosolyodtak, ahogy a mellettük ülő párjukra pillantottak már másodperc erejéig.

- És ezt hogy viselik a rajongók? Úgy értem biztosan mindannyian megkapjátok az ócsárló üzeneteket... – Szinte megütött az a hirtelen hangulatváltozás, ami Zayn és Tia felől érződött a kérdést hallva. A fiú zavartan megköszörülte a torkát, mikor úgy tűnt, hogy senki sem tudja válaszoljon-e, s végül megszólalt.

- Eddig is megkaptuk, ha nem a pár kapcsolatunk miatt akkor más okot találtak az utálóink – magyarázta. Úgy tűnt minden szavát megpróbálja többször is átgondolni. – Mi már ezt megszoktuk.

- És a barátnőitek? – kérdezte. – Biztosan hatalmas változás lehet számotokra... – nézett végig rajtunk.

- Az – helyeselt végül Tia, mikor úgy tűnt, hogy tőle várják a választ. Látszott rajta, hogy nem igazán élvezi ezt a témát, amit Zayn aggódva vett észre, s ez persze Carol figyelmét sem kerülte el.

- Ez nem hangzott túl lelkesnek – állapított meg az asszony.

- Nincs miért lelkesnek lennem, hiszen nem a hírnevét szeretem, hanem őt magát. Akkor is vele lennék, ha csak egy egyszerű Bradfordi fiú lenne, és szerintem ezzel a többiek is így vannak – Tia szavait hallva egyetértően bólintottunk. Egyikünk sem a hírnevet vagy a sztárságot nézte a párjában, száz százalékig biztos voltam benne, hogy akkor is teljes szívemből szeretném Louist, ha egy egyszerű fiú lenne a suliból vagy a szomszéd utcából. Sőt, néha sokkal egyszerűbbnek tűntek volna a dolgok, ha a média és a rajongók nem követik minden lépését, s ezáltal engem is.

- És megsikerült már szokni ezt a felhajtást? – kérdezte Carol. – Eleanor, Danielle, benneteket is kérdezlek, hiszen ti már régebb óta együtt vagytok a párotokkal.

- Szerintem mindkettőnk belerázódott ebbe az egészbe, már nem lepődünk meg, ha címlapon találjuk magunkat a fiúkkal vagy teli van velünk a net – feleltem.

- Persze a távolság már más tészta – folytatta Danielle. – Gyakran van, hogy a fiúk hosszú időre elmennek turnézni, illetve kevés idejük van a stúdiózás, interjúk és fotózások miatt, és néha tényleg idegőrlő kivárni, hogy újra lássuk a másikat. – Na igen, a távolság és az időhiány egészen más tészta volt. Bármennyire is igyekeztünk úgy szervezni a dolgainkat, hogy a lehető legtöbb időt együtt töltsük nem mindig sikerült, s gyakran előfordult, hogy telefonon, illetve webkamerán kívül hetekig nem tudtuk másképp tartani a kapcsolatot. Nehéz, de mindenképpen megéri, hiszen a viszontlátás pillanata és az azt következő kevés idő, amit a másikkal töltünk mindig kárpótol a különtöltött napokért.