Markodban | Befejezett

Markodban - 2.

-Szóval... hová is megyünk pontosan? -tettem fel a költői kérdést bátyámnak miközben végig néztem rajta.

Sötétbarna haja alig lógott bele a szemébe, ami most valahogy frissnek tűnt. Nem láttam izzadságfoltot fekete izompólóján és az azon elhelyezkedő melegítő felsőn sem. A szokásos sötétkék melegítő gatyája volt rajta, a hozzá tartozó felsővel és fehér sportcipőben feszített. Viszont izzadság szaga sem volt. Ebből pedig arra mertem következtetni, hogy ma még edzeni sem volt. Nos, ez nekem jó hír.. Vagy nem... remélem most nem edzeni megy, mert akkor én is szagolhatom azt az oroszlán szagot ami az edzőteremben kering ,a kigyúrt állatokról már nem is beszélve...

-Box meccsre. -jött a gyors válasz. Ezt valahogy gondoltam.

Tudtam hogy normális választ úgysem fogok most kapni szóval nem is próbálkoztam. Unottan néztem ki a mellettem lévő ablakon miközben könyökömet megtámasztottam az ablak szélén, és tenyeremmel pedig a fejemet tartottam, nehogymár eldőljön.

Az út további része csendben telt, néha kérdezett, én válaszoltam, na és ugyan ez fordítva.
Az ablakon bámultam ki amikor láttam egy nagy karton dobozt az utcán, az egyik kerítés előtt a betonon. Pont ebben a pillanatban kanyarodott be bátyám az edző terem melletti parkolóba. Lefékezett, én meg úgy pattantam ki a kocsiból, mint akit meg akarnak ott ölni. Kisétáltam az utcára, nagyjából 10 lépésnyire voltam attól a titokzatos doboztól. Jelenlegi elhelyezkedésemnek köszönhetően pont nem láttam bele, így jobbnak láttam ha megközelítem. Két lépést léptem, majd jóformán frászt kaptam.

-Jössz már? -kurjantott utánam bátyám, mire megugrottam és a nemlétező szőr is felállt a hátamon.

-M-megyek már!! -válaszoltam neki és oda baktattam hozzá, majd együtt léptünk be a nagy épület ajtaján.

Nem egy kis hely, simán eltévedhetett volna az ember. Mikor beléptünk az épületbe, felmentünk egy kisebb lépcsősoron, majd az edző terem életkedvtől kiserdülő alkalmazottjait pillanthattam meg az "L" alakú pult mögött roskadva, kik napszaknak, kornak és nemnek megfelelően köszöntöttek.

-Hello. -hangzott az illedelmes köszöntés egyiküktől.

Én csak bólintottam, és elmormoltam egy 'jó napot'-szerűséget az orrom alatt, bátyám pedig frusztráltan, nagy léptekkel jobbra fordult az edző terem felé. Én pedig csak futottam utána mint egy kis pincsi kutya.

Mikor beértünk maga az edző terem szívmelengető térségébe, ahol a gorillák izzadtak, hirtelen túlélési ösztöneim azt sugallták hogy számon keresztül vegyem a levegőt, mielőtt szagló szervem elhal.

Jobban körülnézve, észre vettem hogy terem végében, velem szendben, valami olyan izék voltak amikre elvileg fel lehet csimpaszkodni. De hogy az miért jó?... A terem bal felében box zsákok lógtak, pár vadállat éppen azokat püffölte. Komolyan mondom már sajnáltam a box zsákokat...
Mellettük középen fekve nyomó padok, vagy én tudjam mik helyezkedtek el. Bátyám lendületesen odament egy fekete hajú sráchoz aki teljesen leizzadva törölközövel a vállán, éppen vizet kortyolt. Gondolom kicsit pihent. Jobban végignézve, talán egy/másfél fejjel volt nálam magasabb, nem volt gorillára gyurva, de erősebbnek tűnt a bátyámnál. Izzadságtól vizes pólója kidolgozott melkasára tapadva feszített rajta, haja tincsekben homlokára simult miközben a víz hiányától oly hevességgel itta az éltető folyadékot, hogy az kicsordult ajkai közül vékony csíkot húzva álláig.

Ez volt az a pillanat amikor pillangók kezdtek táncot lejteni, nem csak gyomromban, de gatyámban is. Azt hiszem el vagyok rontva.

-Kuro, ő itt az öcsém. -lépett oda a bátyám a pasihoz majd mutatott be neki. A srác csak rám vigyorgott én meg hirtelen azt sem tudtam, mi van.

-Kenma, vagyok.-mutatkoztam be én is gyorsan, miközben dermedten vizsgáltam testét lelki szemeimmel.

Talán ő lenne az, aki meccsre is megy?