Az életem árán...

5.

A központban az első amit megláttam egy ruhabolt. Ránéztem a mellettem lévő fiúra. Fájdalmasan nézett körül. Gonoszan elmosolyodtam. Ezt élvezni fogom.
-Menjünk ,,shoppingolni''!-visítottam nyávogva, és elkezdtem az első ruhabolt fele tolni. Olyan fejet vágott mintha most öltem volna meg az utolsó unikornist... Elnevettem magam és húztam tovább.
-Naaaa gyere már!-csúsztattam a kezem az övébe. Nem bírtam levakarni a hülye mosolyt az arcomról. Ez iszonyat fura. Még egy napja sem ismerem...
Mikor beléptünk körbenéztem. Ez egy kicsit furcsa bolt. Mindenféle ruha van itt.
A mellettem lévő báburól lekaptam egy szürke kalapot. A fiú fele fordultam aki még mindig fájdalmas arcot vágott. Kihúzta magát és minden izma megfeszült.
-Engedd már el magad!-suttogtam neki miközben rátettem a kalapot a fejére. Egészen jól állt neki. A kezénél fogva végighúztam és lekaptam egy csomó cuccot. Aztán átsiettem a férfi részletre és ott is levettem egy-két dolgot és a kezébe nyomtam.
-Na gyerünk! Megyünk felpróbálni!-mosolyogtam rá.
-Muszáj?-kérdezte kisfiúsan. Hirtelen megálltam ő pedig nekem ütközött.
-Iiiiigen, muszáj. És ha jó kisfiú leszel, kapsz...-drámai szünet. Mr.Nagyképű kihívóan felhúzta ívelt szemöldökét.-Egy kis autót vagy fagyit!!-fejeztem be a mondatot. Az arc kifejezésétől elnevettem magam. Bementem egy próbafülkébe. Felkaptam az első pólót ami bő és vörös színű, a hátulján egy 28-as. Megnéztem milyen cuccokat hoztam még. Egy fekete szoknyát, egy színes cica gatyát(tényleg minden színű). Felvettem a gatyát és visszavettem a nap szemüveget.
-Kész vagy?-kérdezem a fülkéje előtt állva.
-Én ebbe ki nem megyek!-jelenti be. Nevetve elrántom a függönyt. Ahogy megláttam dőltem a nevetéstől. Előkaptam a telefonom és lőttem róla egy képet. Rózsaszín... Igen rózsaszín csőnaci, és szürke ing. Nem is nézett ki olyan rosszul.
-M-mint e-e-egy b...-nevettem még mindig.
-Ejha. Valaki nagyon csini.-lépkedett el mellettünk egy barna bőrű elég magas srác lila ingben és hozzá illő naciban. A hangja pedig... Nem semmi. A gerincemen végig futott a hideg. Rákacsintott Mr.Nagyképűre és ment tovább. Egy ideig csak bámultam utána aztán ránéztem a kis szőke hercegre. Összehúzott szemöldökkel és értetlen fejjel nézet a srác után.
-Ezt nem hiszem el. Mindig ez van...-rázza meg idegesen a fejét és a szőkés hajába túr. Na nekem ennyi kellett. Folytak a könnyeim a nevetéstől és már a földön feküdtem. Ő is elnevette magát. Vagy öt percig nevettünk.
-Oké. Abbahagytam.-állok fel.
-Ideje volt már.-válaszol.-na jó ezt hagyjuk. Én nem próbálok fel semmit. Ezt is leveszem még mielőtt valaki megadja a számát.-fintorog. Elnevettem magam. Mikor feleszméltem már húzta le a rózsaszín nacit.
-Jesszus! Ne nudizz!-háborodok fel. Oldalra kapom a fejem.-Nézd. Itt jön a haverod.-mosolygok. Azzal a lendülettel beránt és elhúzza a függönyt.
-Meg ne szólalj!-suttogja. Magára húzta a gatyáját aztán lekapta magáról az inget. Alatta ott volt a felsője.
-Mehetek átöltözni?-kérdezem suttogva.
-Nem. Ezeket most megvesszük. Nem olyan feltűnő mint amiben jöttél.-válaszol és kikukkant a függöny mögül. Mielőtt kihúzna megragadom a kalapot és a fejemre húzom. Az én fülkémben felkapja a pulcsiját a gatyámat meg a felsőmet. Bele lépek a piros magassarkúmba és már szaladunk is a pénztárhoz. Szó szerint feltett a pultra hogy le tudják szedni a ruhákról azt a kör alakú cuccost. Beütötte a kalap árát is aztán lekaptam még egy napszemüveget is. Előkaptam a kártyámat, aztán már rohantunk is tovább. Megálltunk egy oszlop mögött. Nekidöntöttem a hátamat. Ő fürkészve forgolódott. Mély levegőket véve.
-Ne legyél ilyen feszült! Csak magadra vonod a figyelmet.-mondom neki. Gyönyörű szemeit rám szegezi. Tekintete kifürkészhetetlen. Telt csókolni való ajkait kicsit összeszorította.
-Nem vetted észre?-kérdezte halkan. Elnevettem magam mintha egy jó viccet mondott volna.
-Éreztem.-válaszoltam. Értetlen fejjel nézett rám.  A fejére raktam a kalapot és a szemére csúsztattam a szemüveget.-De ő nem vesz észre ha természetes vagy,-fonom a nyaka köré a kezeimet.-És nem beszélsz róluk csak nagyon-nagyon-nagyon halkan.-suttogtam el a végét miközben egyre közelebb hajoltam hozzá. Halk morgás hagyta el a száját és az ajkába harapott. Halkan nevetni kezdtem.
-Fú te!-morogta.-Ezt még visszakapod.-fenyegetőzött mire még jobban nevettem. Kikaptam a kezéből a pulcsiját és magamra kaptam.
-Na menjünk kaját venni.-intek a fejemmel a bolt fele. Elvettünk egy kocsit és elkezdtünk a sorok közt menni. Ami a kezünk ügyébe akadt az beledobáltuk. Végül megálltunk a pénztárnál. Mr.Nagy képű pakolt ki.... Még mindig nem tudom a nevét?! LoL...
-Minek vettél két karton kólát?-kérdezte furán.
-Mert kóla függő vagyok és kezd kifogyni a készletem.-nézek rá értetlenül. Most komolyan megkérdezte? Ch... Hol él ez??
-Hőha. Most komolyan két karton kubu?-nézek rá hitetlenül. Hány éves? Kettő?
-Hőha. Szállj le a kubumról!-mutatta fel a mutatóujját. Nevetve fogtam a fejem. Ez kész. Nem normális. Bazi nagy táskákkal megpakolva mentünk a kocsihoz. Majdnem összeestem. Edzenem kéne egy kicsit... Bedobáltuk hátra a cuccokat és indultunk haza. Megcsináltam a szokásos köröket aztán beálltam a garázsba.
-Kubu?-hitetlenkedtem még mindig.
-Elég lesz.-mordul rám durcásan. Nem nagyon hat meg a kis farkas énje. Kipakoltunk a kocsibol és a konyhába elkezdtünk mindent a helyére tenni.
-Mit csinálnak eddig?-kérdezem.
-Az ikrek és Sol alszik, Rózi és Blake lezártak szóval összedobják amijük van...-neveti el magát.-Doroti épp dühöng és duzzog, Mark pedig visszament.-hallgatott el. Csak bólintottam.
-Felkeltjük őket?-sandítottam rá. Remélem attól egy kicsit felvidul...