Markodban | Befejezett

Markodban - 4.

Bambultan vártam, hogy bátyó elkezdje a monológját. Meglepetésemre igencsak rövidre kerekítette a mondandóját.

-Ken, ne veszítsd el magad, nagy lesz a tömeg. -mondta teljes természetességgel hangjában. Jó érzés, hogy ennyire törődnek velem...

Inkább csak bólintottam és elindultunk befelé.
Bent kissé fülledt volt a levegő a sok ember miatt. Középen volt egy ring, az előtt vagy 3 méterrel volt a bírók asztala. Amögött egy fél méterrel, és a ring körül egy vastag szivacs palánk volt. Mögötte csápoltak a box "nyugott lelkű" rajongói.

Megragadtam bátyó felsőjének ujját, hogy el ne keveredjek, eléggé agrasszívnak minősítem az ott rohadó embereket, ide-oda lökdöstek.. Nagyon kedves.
Amint megláttak minket, felismerték Kurot, hogy ő a versenyző, ezért utat adtak nekünk. Egészen a palánkig vánszorogtunk, majd elengedtem bátyó ruháját, hogy kicsit önállósítsam magam. Átmásztunk a szivacsokon ami nekem elég nagy gondot jelentett. Végül megoldottam valahogy. Nem kell aggódni.
Kuro és bátyó rögtön ment a ringhez én meg elfoglaltam becses helyem a földön.

Unalom elűzése képpen elővettem a telefonomat és nyomkodni kezdtem. Megnéztem az üzeneteimet amik amúgy nem jöttek... unalmamban a heti időjárást kezdtem bámulni. Egyszer csak megrezzent a telefonom.

Önnek 1db üzenete érkezett.

Meglepődve kattintottam rá az üzenetre hogy el is tudjam olvasni.

Shou: Halii! 😊Mi jót csinálsz?

Oh... hogy ő az. A csetes haverom Shou akit élőben még nem láttam...őszintén szólva nem is tervezem..mellesleg ő is meleg.

Én: Szia, box meccsen vagyok... 😓
Shou: Na hogy-hogy? Mit csinálsz te ott?😳😲
Én: a bátyám iderángatott 😪
Shou: Óh! Már értem 😄😊 Csak óvatosan!😘
Én: Addig jó, ameddig nem én állok odabenn...
Shou: igazad lehet😓😁

Ez után nem írt, gondolom jobb elfoglaltsága akadt. Unottan zsebre vágtam a telefonomat, és Kurora emeltem tekintetemet.

A meccs kezdetekor Kuro és az újdonsült ellenfele köszöntötték egymást. Hát nem is tudom.. És nem így köszönteném azt, akit mindjárt szét verek...
A bíró elindította a harcot, majd a két versenyző elugrott egymástól. A meccs további része abból állt, hogy ők jóindulatosságukat félretéve verték egymást. Ez számomra nem volt oly' szinten érdekes hogy nagyobb figyelmet fordítsak rá, ezért elbambultam. Arra kaptam fel a fejem, hogy a meccs végkimenetele Kuro győzelmével zárult. Erre boldogan kezdtem el mosolyogni. Örültem, hogy végülis nem verték szarrá.
A meccs végeztével mi 3-an trappoltunk be az öltözőbe először, végig dícsérgetve a győztest.

Kuro lelki és testi felfrissülése után amit a zuhanyzóban ejtett meg, visszamentünk a kocsihoz. Mielőtt kinyitottam volna a hátsó ajtót, hogy bemásszak a kocsiba (mert Kuro megint elfoglalta a helyem), megtorpantam egy pillanatra amint egy esőcsepp koppant az orromon. Ekkor eszembejutott a cica a dobozban. Intettem bátyónak, hogy várjon egy percet. Gondolkodás nélkül sprinteltem oda a dobozhoz, majd lihegve megálltam előtte. A cica még mindig benne volt, most nagy szemekkel pislogott rám, mint valami megváltóra. Egyre több esőcseppet kezdtem el érezni magamon, aminek következtében kikaptam a cicát a dobozból, és ölemben tartva futottam vele vissza az autóhoz. Nagy lendülettel csaptam ki az ajtaját, és lihegve foglaltam el új helyemet Kuro mögött, a cicával a kezemben. Becsuktam az ajtót, majd a két srác kérdőn nézett rám.

-Van egy új cicám. -utaltam halkan az általam szorongatott kicsiny élőlényre, még mindig szapora lélegzettel.

Ők csak bólintottak, majd elindultunk. Az autó motorja egyenletesen brummogott, néha néha zökkent egyet az út kisebb hibái miatt. Én végig a cicát ölelgettem aki egy kis idő mulva elaludt az ölemben.
A házam előtt parkolt le bátyó, majd mind hárman kiszálltunk. A srácoknak az az ötletük támadt, hogy menjünk el pizzázni egyet. Mázli hogy az utcánkban van egy pizzéria.
Befutottam a házamba, és leraktam a cicát a kanapéra aludni, majd kisprinteltem és bezártam az ajtót magam mögött.

Gyalog indultunk el a pizzéria felé, ami nem volt se túl kicsi, se túl nagy. Mikor beértünk, megcsapott a friss pizza zamatos illata. Rögtön kordult is egyet gyomrom, mire idegesen hasamra kaptam a kezemet. Bár úgy tűnt, más nem hallotta meg. Kuro és én leültünk egy asztalhoz, ami hátul a sarokban helyezkedett el, ennek köszönhetően nem volt nagy rá a kilátás, ami nekem személy szerint tetszett.

Pár perc múlva jött is az asztalhoz bátyó, egy jó nagy sajtos pizza kíséretében. Tudja, hogy én csak a sajtosat eszem meg.. Nem vagyok finnyás, csak kifinomult az ízlésem.
Nagyban beszélgettünk, néha-néha fel is röhögött valamelyikünk, kielemeztük Kuro ellenfelének hülye mozdulatait.

-Szomjas vagyoook~.-nyafogtam bátyóra nézve. Hát... három szelet pizza után szerintem nem fura.

-Jó, mit kértek inni? -tette fel a kérdést bátyám.

Én kólát (nem azért mert jajj de kicsi vagyok, utálom az alkoholt.), ők ketten pedig sört kértek. Kuro durván vedelte italát, miközben bátyó mondhatni csak kortyolgatta. Jó, igaz...ő vezet is.

-Na tubicáim, én lelépek. -állt fel az asztaltól bátyó, miután elbúcsúzott tőlünk. Ezzel el is ment. Gondolom vitte a kocsit is. De...akkor hogy megy haza Kuro? Ő is itt lakik a közelben? Na mindegy, majd haza talál...

Kettesben maradtunk. Nem tudom miért, de ideges lettem... Kicsit gyorsabban dobogott a szívem. Jajj, biztos csak az a fránya kóla. A pizzás tálba néztem ahol már csak egy szelet árválkodott. Mivel úgy tűnt, hogy Kuro inkább a sört választja, így feltűnés nélkül elfogyasztottam megrendelt pizzánk utolsó maradékát is.