Markodban | Befejezett

Markodban - 5.

Utolsó falat pizzámat rágcsálva néztem a fekete hajú szemébe aki nagyban kortyolgatott... Úgy tűnt, hogy már nem teljesen józan. Na így, hogy megy majd haza...?
Levágta poharát az asztalra, amitől én megugrottam, majd a szemembe nézett.

-Roha'ttul elegem van má' a hülye kezdők picsogásábó'...-nézett szemembe durcásan én meg konkrétan belepréselődtem a székem háttámlájába, most valahogy félelmetesnek látszott. Vagy nem is tudom.. Talán csak én tojtam be tőle. Na meg nem is értettem, hogy miről papol...

-Sz-...szerintem mára éppen eleget ittál... gyere, menjünk haza. -vakargattam tarkómat kínosan, és lassan felálltam majd odasétáltam mellé. Hóna alá karoltam, hogy segítsek neki felállni, de ő arrébb lökött.

-Egyedül is menni fog, kössz'...-mordult rám rekedt hangjával, én meg inkább hátrébb léptem párat.

Kimentünk a pizzázóból és elkezdtünk sétálni a házam felé. Út közben egyszer majdnem eltaknyolt a saját lábában, úgyhogy mégis hónalja alá karoltam, hogy kicsit támogatni tudjam.

-Hé...-szólítottam meg menet közben- merre laksz?

-Messze... ma nálad alszok, jóó?-nézett rám kérlelően. Valahogy aranyosnak találtam.

Csak sóhajtottam, majd megérkeztünk a bejárati ajtómhoz. Elővettem a kulcsaimat és babrálni kezdtem velük. Nagyon nehéz volt beletalálni a zárba úgy, hogy az orromig sem láttam el...jó sötét volt... Végre megtaláltam a zár helyét, és sikeresen elfordítottam a kulcsot, már nyomtam volna le a kilincset amikor meghallottam rekedtes hangját a hátam mögül.

-Héj...-szólt hozzám.

Fejemet felé fordítottam, mire ő egész testemet megfordította maga felé, és hátamat hozzá préselte az ajtóhoz. Jobb térdét lábaim között az ajtóhoz támasztotta, ezzel megakadályozva menekülési tervemet. Egyik kezével az ajtónak támaszkodott, másikkal pedig államnál fogva emelte meg a fejem, hogy a szemébe nézzek. A fülemben hallottam a szívdobogásom, a rémült képem mellé még el is pirultam rendesen. MOST MI A JÓ ÉLETET CSINÁL?? Egyre közelebb hajolt ajkaimhoz, majd rátapasztotta övéit az enyémekre.

Ha nem lennék meleg, most tuti idegbajt kapnék.
Először kezeimmel próbáltam eltolni magamtól melkasánál, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez reménytelen.
Finoman megharapta alsó ajkam amire egy néma nyögés volt a válaszom, így nyelvét sikeresen a számban tudhatta. Éreztem az alkohol ízét amit sajnos egyre jobban az én szám is átvett.
Miközben felfedező túrát végzett a számban, én egyik kezemmel a kilincs után kalimpáltam, mint utolsó lehetőséget megragadva, nagy nehezen kinyitottam az ajtót, erre már nem volt ami tartsa a hátam. Ennek következtében én hanyatt estem, részeg barátom pedig rám.
Egy picit összenyomott, azt hiszem már nincs meg a vesém, na de ez mellékes.

Az ajtó magától bevágódott a szél miatt, Kuronak pedig ismét csókolózni támadt kedve a padlón, engem persze senki nem kérdezett.
Talán ő is meleg? Vagy csak kanos... mondjuk szerintem a dolog 90%-át az alkoholnak köszönhetem.

Testem kisebb ívbe feszült, szemeim pedig kikerekedtek (full vörös arcomról ne is beszéljünk...), amikor megéreztem ajkait a nyakamon. Lágyan cirógatta nyelvével a bőrfelületet, mire én csak ráharaptam alsó ajkamra, ezzel megakadályozva, hogy bármilyen hang is kijöjjön torkomon. Annyira nem mondanám, hogy ellenkeztem, de na... azért nem kéne helyben megerőszakolnia...

Bal kezével elkezdte a nadrágomban kellemetlenné vált felületet simogatni. Komolyan, ha ez mégegyszer részeg lesz, nem én fogom elszállásolni...
Nagy nehezen leszenvedte magáról a pólót majd nagy meglepetésemre, tiltakozásom és kapálózásom ellenére is levarázsolódott rólam a nadrágom, az alsómmal együtt.
Most komolyan... itt a földön...??
Hát... választási lehetőségem az nem volt. Lekapta magáról szűkössé vált nadrágját és ezzel együtt boxere is távozott róla.

Nos, ez volt az a pillanat amikor már majdnem keresztet vetettem. Ha engem azzal a mérettel most it megerőszakol, én nem fogom megérni a holnapot...
Hálát adtam az égnek, azért mert ahelyett hogy seggemhez nyúlt volna a kacsójával, csak hozzám dörzsölte magát. Ez apró nyögéseket váltott ki belőlem, miközben beletúrtam az amúgy selymes és puha hajába. Tevékenységét egyre csak folytatta, és egyre jobban hallottam zihálását. Ha az nem az enyém volt...mindegy.

Egyre közelebb kerültem a csúcshoz, de ő mégis megelőzött. Egy hangosabb nyögéssel élveztem el, lihegve és kipirulva. A srác pedig rám omlott.
Fasza.

Nagy nehezen kimásztam alóla és jobban szemügyre vettem. Alszik. Behúztam a háló szobámba és nagy nehezen rápakoltam őt az ágyamra. Ilyenkor mondok hálát, hogy nem az emeleten van a hálóm, főleg hogy nincs is emelet.
Betakargattam, levettem a pólómat, mert összedzsuvázta, majd befeküdtem mellé. Nem fogok a kanapén aludni, nagyon téved. Ez az én házam és jelenleg nem érdekel semmi, csak had aludjak... Fáradtan csukódtak le a szemeim, rögtön el is aludtam, az oldalamon fekve, háttal durmoló cimborámnak.