Született Farkas {Teen Wolf ff.} [Befejezett]

2.évad 2.rész: Az ismeretlen

~2016.03.10. (hétfő)~

Reggel minden olyan volt, mint máskor szokott lenni. Legalábbis, egy ideig.

-Jól vagy? - kérdezte Lydia mire feleszméltem a bambulásból.

-Igen. Miért?

-Csak mert olyan furcsán viselkedsz. Folyton magad elé meredsz és meg sem hallod ha kérdezek valamit.

-Ne haragudj, csak... - kezdtem bele, majd közelebb hajoltam hozzá - olyan érzésem van, mintha figyelne valaki és mintha suttogna, de nem értem, hogy mit.

-Hű! Ha ezt én mondom az még oké de, hogy te is. Ez ijesztő és általában egy vérfarkasnak jók a megérzései.

-Igen, ezért aggódom én is. - mondtam majd épp odaértünk a sulihoz ezért elhalasztottuk a témát.

A szokásos beszélgetős helyünkhöz mentünk, ami az én szekrényem előtt van. Szokásosan a többiek már ott voltak.

-Sziasztok! - köszöntünk mosolyogva.

-Sziasztok! - mondták ők is, de nekem megakadt a szemem valamin vagyis valakin, aki nincs itt.

-Hát Liam hol van? - kérdeztem a barátaimon körbetekintve

-Gondolom beteg. - felelte Scott, mire én csak bólintottam.

*Órák után*

Most egyedül kell hazamennem, mert mindenki előbb ment el, mivel büntetésben voltam pusztán azért, mert nem csináltam házi feladatot. Na mindegy is, inkább fogva a cuccomat, elindultam.

Megint úgy érzem, mintha figyelne valaki és lépteket is hallok, amelyek egyre közelednek, így inkább futni kezdtem és ha egy ember, akkor nem ér utól. Haza nem mehetek, mert ha külön rám pályázik, akkor tudni fogja hol lakom. Akkor irány az erdő.

Gyorsan futottam, de még mindig hallom, hogy követ. Ez nem ember, ez valami természetfeletti. Hátra kell néznem. Meg is tettem, de mégse kellett volna, mivel megbotlottam egy faágban ami eléggé fájt, de nem tudtam mit tenni, mert eltört a lábam. Lehunytam a szemem és vártam, hogy mi fog történni.

-Szia! Jól vagy? Gyere, segítek. - lépett elém a hátam mögül egy srác, de nem ismerem.

-Köszönöm. - biccentettem felé.

-Nincs mit, de mit keres itt egy ilyen szép lány egyedül az erdőben? - kérdezte, mire felvontam fél szemöldökömet.

-Hát csak...erre sétáltam, aztán nem figyeltem és elestem. - találtam ki gyorsan valamit.

-De azért jól vagy? - fürkészett kíváncsian.

-Igen, köszönöm, de már mennem kell. - mondtam, majd elindultam, vagy is csak akartam, de mihelyst ráálltam a lábamra majdnem össze estem és még marhára fájt.

-Hazavigyelek?

-Ne haragudj, de nem ülök idegenek kocsijába.

-Akkor bemutatkozom. Én Theo Raeken vagyok. - felelte mosolyogva.

Muszáj lesz vele mennem, mert máshogy nem jutnék haza egyhamar.

-Oké, menjünk! - sóhajtottam. - Amúgy, Katie White. - biccentettem, miközben ő engem támogatva, elindultunk a kocsijához.

Egyébként én hülye vagyok, hogy egy idegen autóba beülök, de jelen esetben vagy ez vagy meghalok. De mindegy, mert ha esetleg olyan történne, aminek nem kéne, akkor megtudom védeni magam.

-Navigálsz? - kérdezte, miután beült a vezető ülésbe.

-Persze. - feleltem, aztán elindultunk és mondtam merre menjen.