Született Farkas {Teen Wolf ff.} [Befejezett]

2.évad 3.rész: Hátsó szándék

~2016.03.14. (péntek)~

Egész héten féltem suliba menet meg suliból jövet még akkor is, ha Stiles mindig hazakísért. Rajta kívűl még Lydianak is elmondtam már, hogy mi történt szóval ő is támogatott meg kísérgetett ha úgy adódott. Viszont nehezen tudtam figyelni az órákon, mert hiába voltam ott, akkor is rettegtem a gondolattól, hogy egyszer csak betöri az ablakot és elkap az a valami.

Az utolsó óráról is kicsengettek, szóval megálltam a suli előtt, hogy Stiles-sszal és Lydiaval elindulhassunk, de ahogy ott álltam valaki megfogta a vállam én meg rémülten megfordultam, de amint megláttam ki az, megkönyebbültem.

-Szia Theo! Hát te mit csinálsz itt? - kérdeztem meglepetten.

-Csak egy ismerősömhöz jöttem. Ismered esetleg Scott Mccallt?

-Igen ismerem. - biccentettem.

-Ide jár? - vetett egy pillantást a gimnázium épületére.

-Igen, épp őt is várom. Szerintem hamarosan itt lesz. - néztem le a karórámra.

-Oké, köszi. Egyébként te jól vagy? - fürkészett kíváncsian.

-Igen, már jobban, köszönöm. - feleltem, mire válaszolni akart, de hirtelen megjelent Stiles és megcsókolt.

-Ez ki? - kérdezte mit sem törődve azzal, hogy hallja, miközben őt méregette.

-Ő Theo Raeken. Tudod, akiről meséltem, hogy megmentett.

-Igen, tudom.

-Amúgy Theo, ő itt Stiles. - mutattam a mellettem álló fiúra.

-A barátja. - tette hozzá nyomatékosan mintha ez nem lett volna egyértelmű.

-Örülök, hogy megismerhetlek. - felelte mosolyogva.

-Theo? - kérdezte meglepetten a hozzánk oda lépő Scott.

-Scott? Hú haver, hogy megváltoztál! - nézett rá Theo, mire ökölpacsiztak.

-Ti ismeritek egymást? - néztem rájuk felváltva.

-Igen, régebben barátok voltunk amíg el nem költözött. Te honnan ismered?

-Hosszú történet, de a lényeg, hogy megmentett. - mosolyodtam el halványan.

-Rendben. - biccentett, majd Theo felé fordult. - Mit tehetek érted?

-Esetleg lehetne négyszemközt?

-Persze, mindjárt jövünk. - nézett ránk Scott, majd arrébb mentek.

A vérfarkas hallásomnak köszönhetően hallgatóztam és arról beszéltek, hogy a falkájába akar tartozni.

-Na mit hallasz? - kérdezte Lydia.

Túl jól ismer. Már tudja, hogy ezt nem hagynám ki.

-Theo is vérfarkas és Scott falkájába akar tartozni.

-De bízhatunk benne? - tette fel a kérdést Stiles.

-Nem tudom, de elvégre megmentett. - feleltem elgondolkozva.

Mire ismét a két srác felé néztem, Theo már nem volt ott és Scott felém nézett.

-Tudom, hogy hallgatóztál. - mondta messziről.

-Hisz ismersz. - vontam vállat. - De ugye nem mondtál neki igent? - kérdeztem, mire Lydiaék azonnal Scott felé néztek.

-Még nem. Nem tudom bízhatunk-e benne. - felelte aztán elindultunk felé.

-Próba időre helyezed? - kérdeztem most már vele szemben állva.

-Egyenlőre igen, aztán meglátjuk. - mondta, majd bólintottam.

A barátommal és a legjobb barátnőmmel az oldalamon indultunk el. Útközben elment mellettünk autóval Theo és telefonált, amit kihallgattam.

-Na benne vagy a falkában? - kérdezte egy hang.

-Bocs még nem. De rajta vagyok. Ezek olyan idióták, hogy előbb vagy utóbb elhiszik, hogy bízhatnak bennem. Na meg az a csaj is bevette, hogy csak véletlenül voltam ott. - felelte, majd már halló távolságon kívülre ért.

Az eszem egy része sejtette, hogy nem szabad bízni benne és hát végül igaza lett.

-Stiles, Lydia. - álltam meg hirtelen, majd fordultam feléjük.

-Hm? - kérdezték egyszerre.

-Az előbb az Theo volt a kocsiban és telefonált. Hallottam, hogy ő kergetett az erdőig és azért jött, hogy elnyerje a bizalmunkat. Azt még nem tudom mi, de van valami hátsó szándékkal. - néztem rájuk kissé rémülten.

-Tudtam, hogy nem bízhatunk benne! - szorult ökölbe Stiles keze.

-De ez biztos? - kérdezte Lydia.

-Igen, tisztán értettem. - bólintottam.

Erre nem mondott senki semmit, mert nem is tudtunk hirtelen. Legközelebb is csak akkor szóltunk, mikor megálltunk előttünk.

-Hétfőn szólunk Scottnak. - jelentettem ki.

-Rendben, de addig vigyázzatok magatokra! Ha bármi van, értesítjük egymást. - nézett ránk komolyan Stiles.

-Te is! - néztem barátomra, akinek adtam egy gyors csókot, Lydiat pedig megöleltem.

Ezután mindenki elindult a maga irányába.

~2016.03.17. (hétfő)~

Ma reggel Lydia nem jött oda hozzám, ezek szerint beteg. Fura mert most először nem együtt megyünk és nem is szólt, de mindegy is. Most inkább nem zavarom, hátha alszik.

-Sziasztok! Kira? - köszöntem Scottnak és Stilesnak, majd néztem az üres helyre ahol a fekete hajú barátnőm szokott álldogállni.

-Szia! Elutazott, de pár hónap múlva vissza jön. - felelte szomorúan az alfám.

-Lydia? - nézett rám Stiles.

-Beteg...gondolom. - gondolkoztam el egy pillanatra, mire ők csak bólintottak. - Amúgy Scott...elkell mondanom valamit.

-Mondjad csak. - biccentett.

-Tegnap hallottam, hogy Theo telefonált és azt mondta csak átver minket, hogy bekerülhessen a falkába és ő kergetett meg engem amikor volt az a "baleset" az erdőben. Nem bízhatunk benne. - mondtam, de Scott arca nem jelentett jót.

-Nem is alakváltó! - vágta rá azonnal.

-De biztosan ezt hallottam. - néztem rá komolyan.

-Igazat mond. - védett meg Stiles.

-Te senkiben nem bízol! - nézett legjobb barátjára. - Te meg valamit rosszul hallottál, de Theo megbízható és kiskorunkban is jó barátom volt! Jobban ismerem, mint ti. - rázta meg a fejét dühösen és elment.

-Nem hisz nekünk. - néztem utána csalódottan.

-De majd fog! Valahogy leleplezzük Theot. Kitalálunk valamit, ne aggódj. - ölelt magához bíztatóan Stiles.

Erre nem feleltem, csak bólintottam, viszont nagyon rossz előérzetem támadt. Valami rossz fog történni. Érzem. Minden egyes porcikám beleremeg ha csak rá gondolok.

Gondolatmenetemet hirtelen a csengő hangja zavarta meg és bementünk órára.

Igen, tudom. Ez a rész jóval rövidebb lett a szokásosnál, de az elkövetkezendő részek sokkal hosszabbak és eseménydúsabbak lesznek. A következőkben találkozunk, sziasztok!❤