A szőlősuttogó

Lajos első range rovere

 - Sziasztok gyerekek algebráztatok már. - vigyorgott a föci tanár, majd leszúrta Boldizsárt, mert nem sikerült neki a kör rajzolása, majd rádőlt a tancinénire az öreg cseresznyefa az udvarról.

- Nem szeretem mikor ilyenek történnek. - kiáltottam halkan, majd hosszú fonatomat hátradobtam.

- Sajnos én se - mondta a haldokló tancinéni, majd elkapta az ebolát és meghalt.

Lajos elsírta magát, majd megette utolsó rohadó szőlőszemét, én pedig kaptam egy hányingert e miatt. És ekkor kezdődött minden.

A szőlőszemek szanaszét gurultak a hideg földön. És ez nem beteg.

- Ez jó. - mosolyodtam el, amikor megláttam a guruló szemeket.

 - Nincs kedvem hazamenni - suttogta durván a fülembe Lajos. Talán bele is köpött.

 - Pedig vészhelyzet van, menni kell! - dobtam az arcába egy szőlőszemet, mert nagyon dühös lettem.

 - Hamar dührohamot szoktam kapni, mert sötét vagyok. Ilyenkor a szemem is fekete lesz szerintem... remélem nem, mert van egy kishúgom, aki ettől nagyon megijedne. - suttogtam a szőlőszemeknek.

A szőlőszemek először csak bámultak rám, valószínűleg nem értették amit mondok, ettől egy kicsit elszállt a dühöm, és szomorú lettem.

Az egyik szőlőszem előregurult. Sokkal nagyobb volt, mint a többi, látszott rajta, hogy ő itt a góré. Nem láttam arcát, de egyszerűen láttam magam előtt, ahogy az alsó ajkába harap, beletúr a göndör hajába, amelynek hosszúságát bármely nő megirigyelhetné, és mély, rekedtes hangján, suttogva megszólalt.

 - Harry vagyok, a főnök - emelte ki a 'főnök' szót. - Én irányítom ezt az egész szőlős bagázst. 

A szám elkerekedett, a szemeim pedig 'o'-t formáltak. Látszott belső sötétségem, és ezt szégyelltem a góré előtt, így megszabadítottam a halott tancinénit a ruháitól, és bebugyoláltam ártatlannak vélt arcomat.

Harry nem szólt semmit,  csupán érzelemmentes arccal mondta a következőket:

 - Ha nem akarod, hogy rohadt belső szerveid alkohollá erjedjenek, teljesíted parancsaimat, úgy ahogy mondom, és akkor amikor mondom.

Csak bólintottam egyet, jelezve, hogy folytassa.

 - Undorító személy jár ebbe az osztályba. Veszélyezteti a fajtánkat. - ragyogó zöld szemei őszinteséget sugalltak, így hittem neki. - Sokkal közelebb van hozzád, mint gondolnád ez a vadállat. A fején narancssárga lángok égnek, üveges szemeivel bámul maga elé, és most is téged néz. Veszélyes, higgy nekem, bébi - kacsintott rám.

A szám elé kaptam a kezem, mert így reagálok rá, ha rám kacsint valaki, és ez a Harry valami isten lehetett, szőlőszem képében leszállva elém. Emlékeztetett Aphroditéra. Persze, férfi képében.

Azonban rögtön rájöttem, mire akart kilyukadni a góré, és Lajos felé kaptam a fejem, aki éppen a földről felszedett kulcstartóval játszott. Úgy nézett ki, mint egy elmeroggyant, kit több éve kínoznak egy koncentrációs táborban. A maga előtt lengetett kulcstartó "Range Rover" logója csillant meg nagy keretű szemüvegében.

 - Öld meg - jelentette ki hűvösen. - De nem akárhol - biccentett a Range Rover kulcstartó felé.

Először ránéztem Harry-re, mert nonszensznek tűnt a kérés, hogy öljem meg a legjobb barátomat.

 - Ez a bolond fiú hogy veszélyeztethetné a fajotokat? - kérdeztem hitetlenül, majd újra szemügyre vettem az elsőnek butának tűnő fiút.

 - Érzelemmentesen megöli szeretteinket.

Talán igéző zöld szemei a hibásak, de elhittem minden szavát.

 - Honnan van az a kulcstartó? - néztem a fiú felé egy hamis mosolyt erőltetve az arcomra.

 - A földön találtam - vonta meg a vállát érdektelenül. Nem értettem ezt az érdektelenséget, mivel eddig még reménytelenül megőrült a range roverekért.

 - Keressük meg a tulajdonosát - vigyorodtam el álszenten, mert tudtam, hogy egy ilyen ajánlatot nem tudna elutasítani.

Mosolyogva bólogatott, ezzel mutatva beleegyezését, majd rögtön felpattant, én pedig követtem a rendezett padok között. Miközben a nyikorgó padlón lépkedtem, még a szoknyazsebembe csúsztattam szőlős bagázst, majd a tolltartóm felé nyúltam, hogy kivegyem az ez idáig nagy becsben őrzött nyuszis ollómat, amelyet még Lajostól kaptam a két évvel ezelőtti születésnapomra.

A szél még egyet csapott az eddig monotonszerűen a falnak ütköző ablakon, amiből ennek eredményeképpen több ezer üvegszilánk hullott kristályszerűen a földre, és a tancinénire. A nő fehér ingéről bíborszerű vízesés indított egy kisebb patakot a terem fapadlóján.

Elindultunk a sötét folyosón. Már a lépcsőnél tartottunk, mikor úgy éreztem, valaki követ, ezért hátranéztem, de csupán egy fekete alakot láttam pár másodpercig, így sürgősebbre vettem a lépteimet.

A parkoló előtt előkotortuk a kulcstartót Lajos végtelen zsebéből, majd a rajta található gombot kezdtük el nyomogatni. Először csak távolról hallottuk, majd mikor pár lépést közelebb tettünk, rájöhettünk, hogy csupán az eső nyomta el az autó hangját.

A köd miatt csak az előttem álló Lajost láthattam, aki folyamatosan a gombot nyomogatta a kulcstartón, mint valami koncentrációs táborból szabadult elmeroggyant. A szoknyámat vadul fújta a viharos szél, a hajam már csurom vizes volt, de ezekkel nem törődtem, csak a célomra koncentráltam.

Miután sikerült kinyitnia az autót a szerencsétlennek, nem tétováztam tovább, megragadtam a gyenge kisfiú vállát, és leküzdöttem a fekete range rover bőrülésére.

Elővettem a rózsaszínű ollómat, megszorítottam, majd egy mély hangot hallottam gúnyosan megszólalni a fülemben. Hangjától összerezzentem, de elszánt maradtam, még akkor is, amikor megértettem szavait.

 - Jó kislány.

Közelebb hajoltam a fiúhoz, és a fülébe suttogtam.

 - Sajnálom, hogy pont a kedvenc autódat kell bemocskoljam a véreddel.