Az életem árán...

10

A sebem totál begyógyult. A helyét viszont egy hold alakú folt vette át...

-Mi ez?-nézem meredten magam a hotelszoba tükrében. Dy csak félrebillentett fejjel néz rám a tükrön keresztül.-Te tudod?-meg sem moccant. Csak egy kicsit mintha összébb húzta volna a szemeit...-Na jó.-sóhajtok és szembe fordulok vele.-Későbbre halasztjuk a kiderítését. Fürödnöd kell!

Mondom neki és a fejemmel a kis kád fele intek. Még mindig semmi. Megrázom a fejem.

-Na gyere!-pacskolom meg a térdem miközben leültem a kád szélére. Oda cammogott elém és megállt. A kádra bökök.-Pattanj be!-mosolygok. Megint semmi. Beszállok a kádba és megint a combomra csapok.-Bejössz?-kérdeztem incselkedő hangon. Vonakodva de beugrott a kádba és leült. Mintha azt mondta volna ,,El nem megyek most már".Ki másztam és visszaültem.Megnyitottam a csapot és langyosra álítottam. A zuhanyrózsával lassan lemostam róla a vért és a sarat. Aztán a szekrényben talált tusfürdővel elkezdtem dörzsölni a bundáját. Vakkantott egyet.

-Na mi az? Tetszik?-kérdezem mosolyogva. A válasz még egy vakkantás.

Miután megfürödtünk, lefeküdtem az ágyra. Dy mellém ugrott és leheveredett. A bundájába fúrtam a kezem és lassan elaludtam.

Álmomban mintha indák kúsznának végig a testemen. Egy halk suttogás csapta meg a fülemet.

-Gyere vissza...Gyere vissza Lina.-a hang egyre erősebben és ismerősebben csengett.

Hirtelen felültem. Sötét van a szobába. Mellettem Dy szuszog. A verejték miatt rám tapadt a takaró és lepedő. Kiugrottam az ágyból és egyenesen a fürdőbe mentem. Felkapcsoltam a villanyt és hirtelen egy csomó kék mintát láttam magamon. Aztán eltűnt.

-Mi a szar?-kérdeztem leginkább magamtól. Meg kell tudnom mi ez... Az pedig csak a könyvben lehet benne. De ha kinyitom, felhívom rá a figyelmet... De talán Dylan tudja.

-Dy! Indulunk!-rohantam a farkaskámhoz. Egyből felpattant és az ajtóhoz kocogott. Magamra kaptam a cuccaimat és kivágtam az ajtót. Felhúztam a kapucnit, a szoba kulcsát meg a pultra dobtam. A motorom a legközelebbi parkolóhelyen áll. Felpattantam és berúgtam a motort. A bukósisakra ráhúztam a kapucnit.

Dy végig mellettem futott. Négy teljes órán át. Végül begurultam a ház elé. Leszedtem a bukósisakot.

Az ajtóhoz siette és kinyitottam kulccsal. Ahogy beléptünk, Dy izgatottan szaglászni kezdte a levegőt. Az ajtó melletti szekrényre letettem a bukósisakot. Dylen szobájának ajtaja előtt megálltam és egy mély levegő vétel után benyitottam. A szoba teljesen sötét, mégis jól kivehető az ágyon fekvő tökéletesen kidolgozott, fehér felsőtest. Halkan közelebb araszoltam hozzá. Háton feküdt. A takaró a lábára csavarodott. Haja kócosan meredezett mindenfele. Arca nyugtalan.Szája egyfolytában mozog...

-Lina...Gyere vissza...-suttogta. Az arcomba tódult a vér. Hogy...hogy lehet ez? Halottam beszélni álmomban. Pontosan ezt mondta. Leültem az ágya szélére. A kezem ösztönösen az arca fele mozdult. Meg akartam nyugtatni. Végül mégsem értem hozzá. Vissza húztam a kezem és az ölembe ejtettem.

-Dylan!-suttogtam. Megmerevedett. -Dylan! Beszélnünk kell!-hajolok közelebb. Nem szeretném felébreszteni a többieket.-Dylan...-suttogtam tovább. Olyan hirtelen ült fel hogy alig láttam. Mire észbe kaptam már karmok nyomódtak a torkomnak.-Oké. Ezt megérdemlem...-mondom halkan. A szeme elkerekedik.

-Lina...Mit keresel itt?-kérdezi hitetlenkedve.

-Tudtommal itt lakom..-nevettem halkan.-Beszélnünk kell!-jut eszembe miért jöttem vissza. Válaszul csak egy bólintást kapok. Felálltam és a szobám fele vettem az irányt. Szorosan mögöttem jött.

-Dy.-suttogtam.

-Már becézgetsz?-kérdezte a mögöttem lépkedő.

-Haha.-válaszoltam elmésen... Farkaskám mellém kocogott. Lehajoltam hozzá.-Fedezd fel a házat kis lány. Addig én beszélek farkasfiúval.-simogatom meg a fülét. Kiegyenesedtem. Mielőtt tovább kocogott volna, még megszaglászta Dylant. Morrant egyet. A szobámba belépve ledobtam a köpenyem.

-Csukd be az ajtót.-szólok neki meg sem fordulva. Lehúzom a bakancsomat és dzsekimet. A kardot a hüvellyel együtt az asztalra raktam. Lecsatoltam a combomon lévőket is.

-Hogy van a lábad?-kérdezem halkan. Iszonyatosan érzem magam miatta. Megköszörülte a torkát.

-Csak nem megszólalt a lelkiismereted?-kérdezte és még a hangján is éreztem hogy mosolyog. Fején találta a szöget... Inkább nem mondtam semmit. Lehúztam a zoknimat.

-Csukd be a szemed.-szólok rá hirtelen. Nem tudom mi ütött belém. Így is úgy is látni fog fehérneműben. Halkan elnevette magát.Szúrósan néztem rá.-Haladj már!-siettettem.

-Jó,jó becsuktam.-válaszol. Tényleg becsukhatta mert nem látom gyönyörű szemeinek ragyogását. Lehúztam a gatyámat és a szekrényhez lépkedve kikaptam egy rövid gatyát. Magamra húztam. A trikómat magamon hagytam.

-Kinyithatod.-szólok neki. Jó de hogy hozzam elő a tetkókat??? Hmm..-Hallottalak.-suttogom.

-Ahan.. Gáz lenne ha nem.-nézett rám értetlenül. Megráztam a fejem.

-Nem úgy értem.-tartottam szünetet.- Hallottam ahogy szólongatsz. Álmomban hallottam...

-Szóval velem álmodtál? Ez hízelgő.-vigyorog kajánul. Idegesen meredek rá.

-Ezt nem hiszem el...-morogtam és látványosan a plafonra néztem. A szemem megakadt az UV lámpán. -Ez az!-csapom össze a tenyerem. Felveszem a földről a gatyámat és kiveszem a zsebéből és gyorsan nyomkodni kezdem. Az UV lámpa hirtelen felvillan én pedig becsukom a szemem. Hallom ahogy Dylan nyög egyet. Csukott szemmel az asztalra dobom a telefont. Ahogy visszafordultam megéreztem az illatát. Erdő és menta...

-Mit csináltál szépségem?-kérdezte kicsit aggodalmas hangon. Össze szorítottam a szemem és szám. Előre ütöttem ökölbe szorult kezemet. Az izmos hasát találtam el. Bizti elmosolyodott de nem akartam látni. Gyorsan elhadartam a történteket. Mikor végeztem csend lett. Nem bírtam tovább kinyitottam a szemem. Nagyon közel állt hozzám. Először a mellkasát láttam meg. A bőrén kék csíkok futottak tökéletes mintázatban.

-Mi a szösz ez?-kérdeztem tátott szájjal.

-Hát... Ez életed legszebb napja.-válaszol szexi mély hangon. Értetlenül nézek rá. Felemeli a kezemet.Az érintése nyomán mintha szikrák pattognának. Az oldalához érintette. A vér elöntötte a fejemet. Értetlenül néztem rá. Egy laza mosollyal válaszolt. Egy kicsit elfordult, igy ráláttam a kezem alatt lévő bőrfelületre. Alig kaptam levegőt. Kikerekedett szemekkel néztem... egy hold alakú mintát. Pontosan ugyan olyat mint ami az én oldalamon van...

-Öhh.. ehh...-nyökögtem értelmesen. Fel sem fogtam amit látok.

-Életed szerelme előtted áll és még csak egy csókot sem kap?-kérdezte kisfiúsan, de a mosolyában egyáltalán nem