Ez vagyok én

2.Rész

Nem is tudom mióta fekszem itt, de nem is érdekel. Itt nem bánthat senki, itt nem eshet bajom. Ha valakit zavarna hogy nem írok vissza akkor biztos felhív, vagy SMS-t ír.
De nem ír, és nem hív senki, pedig szükségem lenne rá. Szükségem lenne egy barátra aki felkarom a sötétségből.
Rájöttem.... Csak azért nem keres senki, mert nem hiányzom nekik.
Ha eltünnék, kiindulna a keresésemre?
Ki lenne az aki sírna, mert nem lennék itt?
Ki az aki szeret engem?
Nem engedtem sok embert a közelembe, csak Áront. Ő az egyetlen ember aki írányitani tud engem, ha neki nem tetszik valami nem teszem.
"Viki, ezzel nem oldasz meg semmit, ne tegyél kárt magadban. Nem ez jár neked! Ígérd meg, hogy nem teszel többé ilyet!"

És megigértem, és ezt ma meg is szegtem, hogy lehetek ekkora fasz?
És ő hogy lehet ekkora fasz?
Miért pont Nóri az aki kell neki?
Mit lát benne,amit bennem nem?

Kérdések sokasága merül fel bennem, nem tudom mit kénne tennem.
Lelkem valahol a testemben zárva, millió darabokban van, és ez ellen nem tudok mit tenni. Sokáig voltam erős, mostmár én is összetörhetek.

Hirtelen csörög a telefonom. Áron hív. Nem tudom hogy felvegyem-e, vagy sem. Az óra hajnali 2 mutat. Miért hív? Felveszem az biztos, hallanom kell a hangját.

-Szia - szólok bele néma hanggal
-Végre már - hallom a megkönnyebülést a hangján.
- Mi a baj? - kérdezem rémülettel a hangomban, hisz még sosem hívott fel
- Csak féltem - őszinteség az amit ő követ, azt mond amit gondol
- Miért?
- Mert nem írtál vissza, sehol, nem tudom hány üzenetet írtam már neked. Azon voltam ,hogy lemegyek hozzád - mondta egy szuszra
- Nincs velem semmi baj, csak elaludtam
- Ne csinálj hülyeséget, holnap ha látok valamit rajtad, te már nem élsz... Jó éjt Viki. Vigyázz magadra.
-Nem szokásom hülyeséget csinálni. Jó éjt, holnap találkozunk

Szóval neki feltűnt, másnak nem. Ezért ő a legjobb barátom.
De a hegeket holnap észre fogja venni. Ki kell találnom valamit.
De ez ráér reggelig.
Felkelek az ágyamból, de vissza is kell ülnöm mert eléggé megszédültem. Ma szinte semmit sem ettem még.

Az irányt a füdőszoba felé veszem, próbálok nem hangzavart csapni ,mert a család már alszik. Beállok a melegvíz alá, és próbálom kikapcsolni az agyamat. Persze ez a kis senki most is megállás nélkül járkál....
Elzárom a csapot, és pizsibe öltözöm. Kifésülöm a hajam, és fogat mosok.
Minden esti program, ha azt eltekintjük hogy nem tudok lábra állni, a vágás miatt.
Pedig holnap edzés, és muszály lesz mennem. Mert lassan derbi és Feri azt mondta hogy nem hagyhatom ki.
Megláttom mit tehetek.

Bemászok valahogy a szobámba, megetetem Rozit a nyuszikámat. Ránézek az órára és már 3 óra múlt... Akkor ma sem alszunk valami sokat.
A mondás úgy tartja, hogy borzalmas este után, csodálatos reggel lesz. Hát ajánlom is hogy jó legyen. Ez egy borzalmas február 29-e volt.

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆
Másnap

Nem aludtam valami sokat. Inkább csak forgolódtam. Kezd megtörni bennem a jég. Amit már pár éve hűtök. Nem tudok mindig kemény maradni. De a gimi az a hely ahol ezt nem mutathatom. Mert élve megesznek.
Gyorsan ki kelek az ágyból, feketében leszek, az biztos.
Kikapom az összes ruhámat, minden nadrág és poló az ágyamon talált helyett. -Nem igaz hogy nem találom -szólalok meg hangosan- Hisz ide raktam- és ráütötök egyet a polcra, kicsit erősebbet mint akartam, de így sem kerül elő a keresett ruhadarabom.

A végen a fürdőszobámban veszem
észre... Nem baj... Magamra kapom, kivasalom a hajam és megvagyok.
A tükörben most is azt láttom amit szoktam, és amit utálok. Magamat.
Ha én nem szeretem azt a csajt aki a tükörből visszanéz, akkor más hogy szerethetne?

Lent már mindenki reggelizet, itt mindig teljes a család. Vagyis ők azt hiszik, de én soha nem eszem reggel. És észre sem veszik, hogy nem vagyok ott.
Gyorsan az ajtó irányba indulok.
-Jó reggelt Viki, van egy kis pénz az asztalon, vegyél ma valami kaját magadnak!
- Oké, köszönöm. De most rohanok. Jó étvágyat, sziasztok

Nyitom, majd csukom az ajtót, távolabb kerülök a szobámtól ami a biztonságot nyújtja... És a sötétséget.
Március első napja van, a nap még nem bújt elő, de ma jó időt mondanak, viszont én nem öltöztem lazán ,mert úgy érzem eső lesz.
Zenét kapcsolok a fülembe, és a megálló felé megyek és csak nézek ki a fejemből.
Már láttom a megállót, nincs ott senki. Leülök a padra, pár perc és itt a busz. 10 perc és a suliba leszek.

Ne lógjak inkább?
Miért menjek be?
A kezemre kaptam a tekintetemet, a vágások egész szépek, hála a sok viznek.
Megérkezik a busz. Felszállok, és megmutatom a bérletemet.
Mi lesz ma itt?

A suli kapuinál felszaladtam a lépcsőn megmutattam a kártyámat, és bementem. Mivel elég korán van, 7:00 óra fele, ezért csak párán vagyunk még csak az osztályból.
Kinyitom a terem ajtaját, és fél méterre tőlem ott áll Áron. Nagyon néz engem. Még nem léptem be a terembe. Mély levegő, mosolyt erőltetek az arcomra, és beléptek.
Kezdődik a színjátszás. Most jól jön az a 6 év amit ott töltöttem.

-Sziasztok- nézek a fiú csapatra, akik bent vannak már hajnalok hajnalán.
-Szia Viki- mosolyog rám Áron. - Most Norbi nem ül mellettem, ülünk ma?- tudni kell hogy Áron, és Norbi mindig egymás mellett ülnek, ha törik ha szakad.
-Hogy hogy? Összevesztetek?
-Nem, kirakott engem az a szemét- bök Norbi Áron felé
-Skacok, nem vagytok 5 évesek.
Ezt a mondatot megbántam mert Tomi elinditotta a kedvenc meséjet. Dóra a felfedezőt.... Érett 9. osztályosok...

Lerakom a táskám Áron padjára, és leveszem a kabátomat, majd elindulok a szekrényem felé, ami a teremmel szemben van. Áron a sarkamban van, most kezdődik csak a lebaszás...

Kinyitom a szekrényt, és felakasztom a kabátomat, Áron leül a szekrény aljába és engem is maga mellé húz.
-Beszélnünk kell....- szólal meg, hangja tele van szomorúsággal...
-Beszéljünk

🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸

Sziasztok, itt a következő rész. Próbálok minnél hosszabb, és jobb részeket összedobni. De gyakorlat teszi a mestert. Köszönöm hogy elolvastad....
By: Csakradvarok