Úgy szeress mintha lelkem a tiéd része volna...
Mintha én lennek a gyógyfű ha a szíved haldokolna.
Úgy szeress mintha fénycsík lennék egy sötét aknában.
Mintha tag lennek a farkasfalkádban.
Fogd a kezem, azt a hideg idegent.
Tartsd erősen. El ne engedd.
Kérded..: milyen az idő odalenn?
Forró ha valaki a pokolban szenved.
Kiált a sorsunk: húzz ki onnan.
Ragadd meg hűvös lényét.
Ne hagyd veszni a szegényes porban.
Ne vedd el egyetlen remenyét.
Úgy szeress hogy megments innen
Hogy ne féljek a semmiben.
Mintakár ha el kell mennem eltűnjek sebtiben.
Úgy szeress mintha a hídról ugrónak szárnyakat adnál.
Hogy egy öngyilkos fejébe holnapot raknál.
Úgy keress hogy rombold le gátló falaim.
Karod nem fárad. Kenyered a szívem italod a szavaim.
Úgy szeress mintha a pillanat lennék a végítélet óraján.
Mintha en lennek a vonat a szíved vagányán.
S ha kételyek ádáz sora várná fáradó lelked,
Ne feledd hogy ezt a lányt szeretted, mert szeretned kellett.
