Shadows | fordítás

My Death Boy

Amint meghallom, hogy valaki kopogtat az ajtón, egyből kipattanok az ágyból. Még egyszer utoljára belepillantok a tükörbe, hogy biztosra menjek, szalonképesen nézek ki. Meeh, fogjuk rá.

Nagyot sóhajtok, majd remegő kezekkel nyúlok a kilincs után, hogy azt lenyomva kinyissam az ajtót és felfedjem a mögötte álló Willt, aki jelenleg a verandámon várakozik.

Úgy néz ki....

Lenyűgöző, lélegzetelállító, tökéletes. Will egy V-nyakú pólót visel, ami körbeöleli tökéletes testét és meglepő, de ehhez egy világos csőgatyát vett föl, ami miatt lábai még hosszabbnak tűnnek.

-Hey, Death Boy!- rángat ki Will az ábrándozásaim közül.

-Hello, Sunshine- mosolygok rá.

-Elképesztően nézel ki ma- suttogja fülembe, miután arcomra nyomott egy puszit. Érzem, hogy egyre jobban elpirulok. Oh! Csak ezt ne!

Nyögök egyet, majd játékosan odébb lököm Willt, aki csak nevet a reakciómon.

-Hová megyünk?- változtatom meg a témát.

-Majd meglátod- kacsint rám, én pedig csak bámulok rá- Oké, megpróbáltam rávenni Kheirónt, hogy kimehessünk a táborból, de nemet mondott. Úgyhogy csak piknikezni megyünk. Tudom, hogy ez nem sok, de csak engem enged ki a kabinból éjszaka..- halkul el a végén Will és a tarkóját kezdi vakarni, én pedig lábujjhegyre állva puszilok az arcára. Igazából, megértem Kheirónt. Én sem hagynám a táborozókat, hogy elhagyják a Félvér Tábort bármiféle felügyelet nélkül a következő hetekben, na nem mintha én bármikor is betartottam volna a szabályokat... Már az, hogy este kint lehetünk egy hatalmas dolog tőle. Szerencsére, a hárpiák soha nem találtak rám, mindig távol maradnak. Bár, nem vagyok benne biztos, hogy még mindig itt vannak-e a táborban.

-Nekem tökéletesnek tűnik, Sunshine- Will megfogja a kezem, én pedig ujjaimat az övéire kulcsolom és hagyom, hogy a sötét táboron át az erdő felé vezessen.

-Csukd be a szemed!- mondja Will, majd kezeivel eltakarja a szememet.

-Ez tényleg szükséges?- nyafogom és meghallom Will nevetését mögülem.

-Aha- válaszul csak nyögök egyet.

-Mi van, ha megbotlok egy kőben és elesek?- kérdezem.

-Majd én elkaplak- mondja magabiztosan.

-És mi van, ha te esel el?

-Akkor rád esek. De reméljük ez nem történik meg vagy az én Death Boy-om nem lesz többé velünk- nevet, ami miatt nekem is nevetnem kell, majd hagyom, hogy tovább vezessen néhány fát kikerülve, ami az utunkba kerül.

De nem tudok nem arra gondolni, amit mondott.

Az én Death Boy-om.

Az enyém.

-Megérkeztünk!- veszi el kezét szemem elől. Egy ideig csak állok ott, amíg sikerül mindent felfognom, ami a szemem elé tárul.

Will és én egy szikla tetején vagyunk. A kilátás lélegzetelállító. Látni lehet, ahogy a hullámok egészen a sziklaszirt tetejéig felcsapnak, majd lassan visszahúzódnak, és az óceán a Hold fénye alatt gyönyörű látványt nyújt.

Egy takaró van a földön elterítve és a közepén egy kosár álldogál. Néhány gyertya szétszórtan el van helyezve a takaró köré, hogy egy kis fényt adjon. El sem tudom hinni, hogy valaki tényleg képes volt ezt megtenni értem. Egyáltalán nincs túldíszítve. Teljesen egyszerű, kényelmes. Számomra egy tökéletes randi. Na, nem mintha valaha is lettem volna másik randin, de értitek.

-Ez elképesztő, Sunshine- fordulok Will felé egy kis mosollyal az arcomon.

-Örülök, hogy tetszik- mondja lágy hangon, majd kezét a derekamra vezeti és úgy terel a takaró felé, ahol egymással szembe ülünk le.

-Most együnk!- kiáltja. Nevetnem kell izgatottságán.

-Mink van?- kérdezem, Will pedig elkezdi kipakolni a dolgokat a kosárból.

-Nos, Death Boy... Hoztam néhány szendvicset. Csirkés és sonkás is, mivel nem tudom, melyiket szereted jobban. Hoztam még néhány gyümölcsöt, és természetesen gránátalmát is- kacsint rám.

-Honnan tudtad?- kérdezem meglepetten és összeráncolom a szemöldökömet.

-Megvannak a kapcsolataim- vonja meg a vállát.

* * *

Miután befejeztük az evés segítek Willnek visszapakolni a kosárba azokat, amiket meghagytunk és utána elfújom a gyertyákat. Will elnyújtózik a takarón, majd megpaskolja maga mellett a helyet, hogy feküdjek mellé. Lassan, feszengve indulok felé, majd ülök le.

-Feküdj le, Death Boy- kuncogva ragadja meg kezemet és húz le.

-Szépek, nem?- kérdezi és felnézek. Az ég valóban nagyon szép. Telihold van és a csillagok is mintha fényesebben ragyognának.

-Igen- szuszogom. Felé fordítom a fejem és Will mosolygós arcával találom szembe magam.

-Mi az?- kuncogom. Megrázza a fejét.

-Semmi, csak gondolkoztam...- halkul el.

-Miről?- arca közelebb kerül enyémhez.

-Rólad- húz magához.

-Mi van velem?- szánk szinte teljesen összeér.

-Hmmm, azt hiszem, soha nem tudhatod...- érinti össze ajkaink.