Ez vagyok én

3.Rész

Kényelmesen elhelyezkedem Áron mellett a szekrény aljában. Ránézek és ő meg rám. Figyelmesen méreget engem, majd elkapja a bal kezemet, felhúzza a fekete hosszú ruhát.
-Tudtam.... Viki, megigérted! Ha baj van, inkább gyere és beszéljük meg. Ez így nem mehet tovább.
-Ez csak Rozi volt, tudod a nyuszikám. Rosszul fogtam meg, és véletlen megnyomtam a pociját. És ez nem tetszett neki.
- Most komolyan hülyének nézel?! - Felemelte a hangját, és értetlenül néz rám.
- Nem, de te még nem láttad Rozit. Eléggé furcsa, sosem lehet neki kedvezni- mesélem tovább a mesémet, reménykedve hogy elhiszi.
- Figyelj ma nem, mert Nórival megyünk vacsorázni, de holnap csinálunk valamit, és elmondod mi a bajod.... Világos? - az agyam kikapcsolt, nem látok semmit. Csak őt és a barátnőjét...
- Nem kell. Áron nincs semmi bajom.
Eskü, tegnap tökre fájt a fejem, és elaludtam. Majd nyulazni akartam, de az a kis dög rám támadott.
-Viki nem hiszek neked. Viszont most megyek, mert Nóri találkozni akar velem.
Ezzel a mondattal feláll, és felfut az emeletre.... Mintha lift nem lenne.
Felállok én is, és leporlom a fenekemet. Nem a legtisztább a szekrényem,de kinek az?
Bemegyek a terembe, már elég sok emberke van már bent.
-Szia Viki, milyen a reggeled?- kérdezi kedvesen Noémi. Noémival egész jól megvagyunk. Nagyon kedves csaj, barátnőmként tekintek rá.
- Szia Noi. Eddig viszonylag jó! És neked? - mosolyt erőltetek az arcom, észre sem veszik, hogy szarul vagyok. Vagy ilyen meggyőző vagyok, vagy ezek vakok.

Az iskola hamar elment. Még egy napot túléltem és ez a lényeg.
Gyorsan haza felé szedem a lábaimat, nem lakom messze a sulitól, de azért hamar haza szeretnék érni.
Szokásosan szól a zene a fülembe, megláttom a megállót, és hogy Áronék ott állnak. Hirtelen döntést kell tennem.Vagy haza sétálok ami azért nem jó mert fáj a lábam, vagy oda állok hozzájuk (ezt gyorsan el is vettem). A harmadikat választom, ez a legértelmesebb variáció. Busszal megyek, DE úgy teszek mintha nem venném őket észre. És probléma meg van oldva. Aha, én csak azt hittem, kis naív....

Megállok a megállóban, mire is valaki megfogja a vállamat. Áron volt az, ki más?

-Mizu Viki?- néz rám kis aranyosan
-Nincs velem semmi sem. És veled, veletek?- kérdezem "kedvesen"
Persze Nórika ott állt mellette.
-Nem sok. Mit csinálsz ma?
- Edzésre kénne mennem, mert lassan kupadöntő. Nem tudjátok mikor jön a busz?
- De... A tiéd szerencsére nem sokárá- szólal meg Nórika...
-Nóri mi is azzal megyünk, elkisérjük Vikit egy darabig...
Nóri elég furcsán néz engem, muszáj
valamit beszólnom neki. Nem hagyhatom ki. Áronra nézek, aki megrázza a fejét. Nem adott engedélyt a beszólásomnak. Kár...
Befordul a busz, gyorsan felszállok, és mögöttem a szerelmespár. Nagy buli lesz ez a 10 perc.
-És Viki neked van barátod? - nyávog "aranyosan" a fülembe. Agyfaszt fogok tőle kapni....
-Nincs, én a focinak élek. Ez elég... A fiúk kiszámíthatatlanok...
Jelentőségteljesen Áron felé fordulok, ő rám néz, és szólásra nyitja a szájat. De ekkor olyan történt amit még leírni is nehéz. Nóri odahajol, és lesmárolja, mindent belead. Jó hogy a nadrágját nem húzza le itt a telt buszon. Kis ribancvér vezérli, semmi más. Megáll a busz, kinyílik az ajtó. Hirtelen leugrom a buszról, és elindulok haza fele, gyorsan utol ne érjenek. Bár kifutna utánam?

Szerintem észre sem veszik, hogy leszálltam. Addig jó.
A combom ég, perzseli a bőrömet a nadrág. Így jár az aki tiszteletlen a testével. pár percen belül haza is érek, nem is emlékszem az útra. Elég sok energiám van ,amit le kell vezetnem, valahogy. De nem vághatok megint magamban, Áron megölne.

Valahogy bejutok a nappaliba, és ott fekszik Alex.
-Szia Hugica. Mizu? Mi a baj?
- Szia Bro, semmi. Te hogy vagy?
- Jól. Hallod elmennél a piacra, anya engem küldött de nincs kedvem felkelni. Megy a spongyabob- na igen, ő a majdnem 20 éves testvérem.
-Persze, de jól meg kell fizetned- kacsintok rá.
Feláll, és a kezembe nyomja a pézt, meg a bevásárlólistát. Nem nagy dolgok vannak rajta. Fogom a kiscuki kosaramat, és elindulok a piac fele. Kb 3 óra fele van, lassan edzés, de azért én a piacra megyek....

A piac nincs messze tőlünk, gyalog 5. Busszal 2,5 perc . Szóval kimondhatjuk hogy elég jó helyen lakom.
Sétálok a kiscukika kosarammal. Megvettem mindent, tele van a kosár.
A haza fele vezető utat elálja Áron, és Nóri. Valamin vitatkoznak éppen. Áron nekem háttal áll, Nórika meg vele szemben.
Épp nagyban magyaráz neki valamit. Észre vett, remek....
Egyre közelebb hajol Áronhoz, és az ajkát Áron ajkára tapasztja. Megint smárolnak, és megint előttem. Ezt nem hiszem. Áron átöleli.

Semmit nem látok, ismét csak a sötétség maradt nekem... De már kedzem megszokni. Minnél előbb haza kell hogy érjek. Itt nem törhetek meg, most még nem szabad...
Nem is gondolkozom azon hogy merre menjek, csak előre. Az irányukba megyek, és elfutok mellettük.
Nem is tudom, hogy tettem meg az utat, de már a kapuban állok.

Az elmém nem reagál, próbálom magamat újra inditani de nem megy.
Felrohanok a szobámba, a kosaramat letettem az asztalra, úgy ahogy voltam bevetődök az ágyba. És zenét kapcsolok.
Nem látok semmit. Próbálok sírni, de az sem megy. Régebben sírtam apa miatt, de az már elmúlt.

Érzem hogy a sötétség újra jön értem. És a depresszióm újra kezd kialakulni...
Sokáig voltam már erős,valamikor már én is megtörhetek. És ez az időpont mostanába egyre közelebb kerül...

Nem akarok semmi mást, csak meghalni...

Köszönöm az olvasást, holnap próbálok jobbat hozni 😊
By:Csakradvarok