2005 május egyik hétvégéje. Anyuék bejelentették, hogy hoznak kiskutyát, alig voltam 6 éves, nem nagyon fogtam fel. Bejött anya az ajtón egy kismacival a kezében. Féltem tőle, ám ez nem tartott sokáig hamar a szívembe lopta magát, hisz ki ne tudna szeretni egy kis szőrgombócot. Golden retriever volt, a világ egyik legszebb kutyája. Onnantról kezdve megváltozott az életem, akárhányszor hazaértem az oviból az volt az első h lemenjek hozzá a garázsba és órák hosszat ott voltam , játszottam vele és nyúsztam szegényt. Teltek az évek megnőtt, hisz sose marad kicsi, én is iskolába mentem. Kevesebb időm volt rá sajnos. A goldenek nagyon okos kutyusok, de az enyém nagyon butus volt, amikor azt mondtam, hogy ülj le, lefeküdt, de mi így szerettük. Sokszor voltunk vele sétálni, játszottunk, szerettük, a szívünkhöz nőtt. Soha nem betegeskedett. Ahogy az emberek, úgy az állatok is megöregszenek. Egy szép téli napnak indult, nem volt suli, főzőcskéztem otthon, megpillantottam a bal szeme alatt egy nagy foltot, ahol ki volt hullva a szőre. Nagyon megilyedtem, hívtam anyuékat, hogy siessenek haza, állatorvoshoz kell vinni. Átvittük, a doki azt mondta ekcéma: kenjük be naponta és el fog múlni. Rá egy hétre még mindig nem javult, de már menni is alig tudott, kiderült gerincsérve van. Kapott rá gyógyszert, nem hatott. Akkora fájdalmai voltak, hogy megharapott minket is, egy nehéz döntést kellett hoznunk, hogy ne szenvedjen tovább, de az állatorvos nem engedte, mivel ha a harapásból baj lesz, ki tudják vizsgálni, két hétig hagyjuk még. Ez pénteken volt. Két napig egy helybe feküdt, alig mozdult, nem evett, nem ivott. Végig kellett néznünk , ahogy szenved, senkinek nem kívánom ezt. Két napig bírta. Vasárnap örök nyugalomra tért. Az ember mindig akkor jön rá, hogy mennyire is volt neki fontos, amikor már nincs. Testvéremként szerettem.Ha valami problémám volt, vagy összevesztem anyuékkal, ő ott volt mellettem, nem tudott beszélni, mégis a jelenlétével megnyugtatott. Most már nincs, aki örül, ha hazaérek, csóválja a farkát, ugat, ha vendégek jönnek. Az embernek élete során sok kutyusa van, hisz ők nem élhetnek olyan sokáig, mint mi. Nem tagadom, biztos lesz másik kutyusom, biztos, hogy szeretni fogom, biztos, hogy ugyanúgy fogok vele játszani, foglalkozni. De egy se lesz olyan, mint Ő.
