Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 36.

.::Grace Midelton szemszöge::.

A negyedik hónap vége felé járok, azaz, majdnem a terhesség felénél, és egyre jobban kezdek bepárázni a szülést illetően. Az ilyenkor normális? Mi lesz, ha esetleg nem leszek jó anya? Ha nem leszek elég jó a gyermekemnek? Furcsa, de egyben jó érzéssel tölt el a tudat, hogy körülbelül négy hónap múlva a karjaimban tarthatom, majd a csöppséget. Nagyon remélem, hogy lesz egy kicsi Harry- m, aki majd az apjára fog hasonlítani, hogy olyan göndör haja lesz, és olyan smaragd szeme. Harry persze kislányt akar, mert azt szeretné, hogy rám hasonlítson, de én nem tudom azt elképzelni. Nem tehetek róla, de, ha rá gondolok egy fiút látok.

December 10.

Csönd töltötte be a ház hatalmas terét. A nagy bőrkanapé kényelmében ültem a laptopommal a kezembe, miközben a Twitter- en bóklásztam. Mivel nem találtam semmi érdekeset rajta, megnyitottam a Youtube- ot. Úgy döntöttem, hogy megnézek a fiúk klipjei közül párat, mert már nagyon hiányzik Harry, merthogy Los Angeles- be utazott, rejtélyes okok miatt. Bevallom, egy kicsit féltékeny voltam, pedig teljes mértékben megbíztam benne. Mi van, hogyha csak elhitette velem, hogy szeret, közben ez nem is igaz, csak látszat. Ahogy így elgondolkoztam, - miközben a Perfect klipje ment- megcsörrent a csengő. Leállítottam a zenét, és miután letettem a laptopom magam mellé, siettem ajtót nyitni. A küszöb túloldalán nagy meglepetésemre a nővéremet pillantottam meg. Azonnal a nyakába katapultáltam magam, mert körülbelül már két éve nem láttam.

- Szia!- suttogta a fülembe.

- Szia! Hogyan találtál meg?- kérdeztem, miután elengedtem, ő pedig alaposan végigmért.

- Nem mondod komolyan, hogy terhes vagy?- tett fel egy újabb kérdést Hope, miközben levetette a sportcipőjét és a kabátját. Beinvitáltam a nappaliba, ahol helyet foglaltunk a kanapén.

- Hát amint látod!- tettem a kezem az egyre kerekedő pocakomra, miközben egy széles mosoly jelent meg az arcomon.

- Nem megmondtam, hogy fontos a megelőzés?- vonta fel a szemöldökét, mint, aki nagyon mérges, de láttam a szája szélén ott bujkáló mosolyt. – Na, de ha már így alakult, ki az apa?

Kérdezte, amolyan bölcs nővér hangsúllyal, amin még jobban elvigyorodtam.

- Kérsz valami inni?- tettettem az ártatlant, közben pedig megpróbáltam témát váltani. Miután Hope leadta a „rendelést" kimentem a konyhába, kitöltöttem két pohárba a kért narancslevet. Rátettem egy tálcára, és indultam be a nappaliba a nővéremhez. A helységben eléggé érdekes látvány fogadott, ugyanis az küszöbön Harry ált, meglehetősen nagy vigyorral az arcán, miközben Hope- aki mellesleg nagy rajongója a fiúknak- tátott szájjal mered a barátomra. Ez engem is nagy mosolyra késztet, hiszen a nővérem arckifejezése mindent vitt. Letettem a poharakat a dohányzóasztalra, majd visszasétáltam Harry mellé. Mielőtt, még bármit is csinálhattam volna, Harry kezét a derekamra tette, majd közelebb húzott magához, és egy szenvedélyes csókot váltottunk. Hiába, ez a három nap egymás nélkül őrjítő volt. Hiányzott az ilyesfajta testi közelség, de a nővérem halk krákogása ébresztett fel a pillanatnyi érzésből, amely gyakran hosszabb időn át tart, de ugyanolyan gyakran ki is alszik, amit szerelemnek nevezünk.

- Grace beszélhetnénk négyszemközt?- állt fel a nővérem a szoba közepén elterülő ülőalkalmatosságról. Harry arcán a mosoly még szélesebb lett.

-Akkor magatokra hagylak titeket!- mondta rekedtes hangján, miközben elindult azemeletre vezető lépcsőn...