Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

II.évad 12.rész - Egy Nagy Nap

- Elvesztettem a fonalat. - sóhajt fel Liam. - Akkor szent a béke? - néz felvont szemöldökkel jobban inkább rám, mint sem a mellettem ülő Zaynre. Csak szemeimet forgatom, így Zaynre néz kérdőn.
- Amikor megjön, és rögtön megcsókol, majd utána alig szólal meg valahogy én is elvesztem a fonalat. - sóhajt.
- Szerinted nem haragszom, amikor felbontod az eljegyzést? Szerinted nem érzem magam megalázva, megbántva? Te mit éreztél, amikor szakítottam veled, hm? Pedig az csak egy rohadt szakítás volt, nem eljegyzés! - igen, valahogy egészen eddig bírtam magamban tartani a dolgokat. Egyszerűen eddig tűrtem. Valóban idejöttem és csókkal köszöntöttem rögtön, de aztán nem tudtam mit mondani. Magam alatt vagyok.
- Azt hiszem nekünk eddig kellett itt lennünk. - suttogja Shopia Liamnek.
- Inkább hagyjam őket itt úgy, hogy bármelyik percben képesek lennének kinyírni egymást? - válaszol szintén suttogva Liam. Figyelmen kívül hagyva őket, nézek várakozóan Zaynre, aki akármilyen gyilkos tekintettel nézek rá, tűri. Bár, nem értem hogyan. Mások ennyi ideig nem tűrik, ő azonban még mindig egyenesen a szemembe néz.
- Elsietett dolognak érzem a házasságot. - mondja halkan.
- Ez jutott volna eszedbe, mielőtt megkérted a kezem. - fonom össze karjaim és fordulok el tőle. És ha kiderül, hogy állapotos vagyok? Azt is "elsietett dolognak" gondolja majd?
- Sajnálom! - suttogja. Liam érzékelhette, hogy már egészen biztosan nyugodtabbak vagyunk így magunkra hagyott, amiért hálás vagyok.
- Legalább ne az utolsó pillanatokba szólj! - mondom meggyötörtebb hangon. - E hónapban már a ruhát választottam volna. Nem olyan kellemes visszavonni az időpontot a helyre. Esetleg lenne még valami, amit el kéne mondanod? - kérdem, de nem nézek ismét rá.
- Ní! - guggol le elém - Sajnálom, oké?
- Oké. - sóhajtok meggörnyedt háttal nézve rá. - Rosszul esett, de nem haragszom.
- Jóvá teszem. - simítja kezét az enyémre.
- Nem kell. - forgatom szemeimet. - Sora?
- Niyával és Natal intézik az esküvő utolsó simításait. Eleanor nem sokára ide hozza, hogy elkészülhessen ő is.
- Rendben. - bólintok. - Megyek én is elkészülni. - hajolok kissé előrébb így csókot adva Zaynnek.
- Csini legyél. - suttogja, majd nyakamat kissé megharapja. Elnevetem magam és érzem, ahogyan ő is belemosolyog a nyakamba.

- Teljesítettem a kérésed? - állok Zayn elé egyik kezemet csípőmre rakva, míg másikba a retikülömet fogom. Zayn lassan fordul el szendvicsétől felém, de amikor rám néz, mosolyogva mér végig.
- Teljes mértében. - von magához egy csókra. Nem vagyok teljesen biztos ebben a ruhában, de már nem lehet változtatni. Tény és való, hogy tényleg nagyon szép ez a bordó ruha, de túlságosan kiadja a...Mindenem. A hasam már kezd növekedni, ami nem csoda, ha már a harmadik hónapban vagyok. De nem csak a hasam, hanem mindenem is nagyobb. Például a csípőm egy kicsivel. Mindez nem érdekelne, annyira, ha Zayn tudná a terhességem.
- Teljesen komolyan ezt a ruhát kell felvenned? - szól Eleanor az ajtóból felvont szemöldökkel végig mutatva egyik kezével rajtam.
- Nincs más választásom. - tárom szét karjaim elhúzott szájjal.
- Miért nem jó ez a ruha? - ráncolja homlokát Zayn.
- Ráncos leszel, ne csináld ezt. - bök Zayn homlokára Eleanor ahogy elmegy mellettünk. Az ő ruhája pár árnyalattal világosabb és sokkal rövidebb volt, de lényegében olyan, mint az enyém. Csak, hogy ő nem terhes.
- Hol a lányom? - kérdem elnézve Zayn mellett El-re.
- Az emeletre szaladt, ahogy a házba értünk. - vonja meg vállát.
- Megkeresem. - sóhajtok majd Zayn arcára adva puszit sietek az emeletre. Benéztem a fiúk szobájában, amik egyébként majd nem mindegyik üres volt ugyanis a házban csak Liam, Sophia, Louis, Zayn, Eleanor, Sora és én tartózkodtunk. Eleanor és Louis egy házban na, erre kíváncsi leszek mi lesz a vége.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy Sorát majd Liam szobájában találom meg, amint Sophia éppen a haját csinálja.
- Anyuci, nézd Sophia mélyen gyönyörű nyakláncot adott. - néz rám csillogó szemeivel Sora és nyakában lógó nyakláncára mutat.
- Tényleg nagyon gyönyörű. - guggolok le Sora elé mosolyogva, majd hálásan nézek Soph-ra. - Megköszönted neki, kicsim? - nézek ismét lányomra, aki csak nagyokat bólogat. Felállok és végig simítok ruhámon, hogy még véletlen se gyűrődjön meg.
- Gyönyörű ez a ruha. - mér végig Soph majd végül jelentőség teljesen néz fel szemeimbe.
- Köszönöm! - mondom kissé bátortalanul. Nem tetszik nekem ez a tekintet, ahogyan végig nézett.
- De egy gömbölyödő pocakra azt hiszem, lassan már kényelmetlenek lesznek az ilyen ruhák. - a végén elmosolyodva várja reakcióm, míg én lefehéredve állok előtte. - Ugyan Ní. - int le kuncogva. - Ismerlek már mióta. Teljesen egyértelmű, hogy észrevettem. - legyint egyet. Várjunk csak, ő most azt mondta, hogy "ismerlek már mióta"? Tisztán hallottam, hogy így volt. - Tudom, hogy valami ütős terven agyaltál, hogy miként döbbenthetnél rá engem, hogy nem most látjuk egymást először mióta Liam barátnője vagyok, de ismersz. - von vállat. - Én is szeretem a terveket. - kacsint és kimegy a szobából. - Soraya gyere, megkeressük a ruhádat és segítünk anyunak abban, hogy csinos legyél. - szól vissza az ajtóból mosolyogva lányomra. Sora kérdőn néz rám, én pedig csak mosolyogva bólintok neki így ő már szaladt is.