Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

II.évad 15.rész - Titkok melyek már nem titkok

 - Szerinted meddig lesz minden ilyen? - suttogom elnézve a messzibe.
- Mármint milyen?
- Bonyolult. Hazugsággal teli. - suttogom fáradtan.
- Nem tudom. Mondanám, hogy csak rajtad áll, de ez nem igaz, mivel ha akarnám már rég kiderítettem volna mindent. - válaszol karkötőmmel játszadozva. - Minden lassan fog megoldódni.
- Nem szeretem ezt az életet. - sóhajtok fel.
- Ne mondj ilyet. Ha tényleg így gondolod, akkor Sorával se szeretsz lenni? Spanyolországban sem szerettél lenni a rokonoknál, vagy újra találkozni a srácokkal? Vagy velem? - dorgál meg én pedig szégyenembe lehajtom fejem. Hogyne szeretném Sorát, hiszen ő az én imádni való kislányom. - Gondold át a dolgokat, és ne beszélj butaságokat. - puszilja meg fejem tetejét én pedig halványan bólintok.
- Folytatni fogod a táncot, vagy az éneklést? - vált hirtelen témát.
- Nem tudom. Úgy érzem, kell még egy kis szünet. Abban sem vagyok biztos, hogy bármit is folytatni fogok.
- Az éneklést sem? - csodálkozik el.
- Azt majd talán. De most még biztosan nem.
- Kár. Pedig gondoltam egy közös dalra. - mondja mosolygós hangon.
- Természetesen benne vagyok. - fordulok felé mosolyogva.
- Reménykedtem benne. - ad számra puszit, majd kezemet megfogva mosolyogva megyünk ki a kocsijához és megyünk haza.

Másnap Sorával megyünk a srácokat megnézni a stúdióba. Sora addig erősködött, míg rá nem vett. Persze ez Louisnak tetszett a legjobban, nagyon összenőttek Sorával.
- Jól vagy Hercegnő? - néz rám mosolyogva Liam mikor elmentünk venni kávét és visszafelé sétálunk.
- Igen - viszonzom, mosolyát majd belépünk a szobába ahol a többiek voltam egy kis szünet idejéig. Tekintetem rögtön Zaynre téved, aki feszülten néz egy lapot, amit egy nagy sárga borítékból vett ki.
- Az mi? - kérdem mosolyogva, míg elindulok felé, de tekintetét látva megtorpanok. Idegesen mégis kissé megkönnyebbülve néz rám.
- Apasági teszt. - néz rám lesajnálóan. Megakad bennem a levegő és nem tudok reagálni, a többiek is ugyanígy reagálnak.
- Hogy mi? - kérdezek vissza elvékonyodott hanggal. Felém kezd el jönni majd megragadja karom és a folyosóra húz ki magával.
- Mégis mikor akartad elmondani, hogy Sora a lányom? - kérdi rögtön, amint kiérünk.
- Sajnálom - motyogom halkan.
- Az én lányom Nina! Csak nem értem miért mentél el négy éve. Mennyi mindent kihagytam a lányom életéből. - dörzsöli meg arcát még mindig idegesen.
- Túl fiatalnak gondoltalak az apaságra. - suttogom lehajtott fejjel.
- Mert te nem voltál fiatal az anyaságra? - nevet lesajnálóan.
- Más anyának és megint más apának lenni. - nézek fel szemeibe. Tudom, nem kéne még tennem rá egy lapáttal, de ez az igazság, én így gondolom.
- Az pedig megint más, hogy hónapok óta itt vagytok és nem mondtál ebből semmit se. - bólint rá. - Most már leveheted ezeket a maskarákat. Tudom ki vagy. Nem vagyok hülye, hogy ne tudjam kivel feküdtem le négy éve, mivel csak te voltál az. - parókámat veszem le először és ejtem le a földre. Most már teljesen mindegy, hiszen tud mindent. Akkor mi értelme húzni az időt? Maszkom csatjával szöszmötölök szinte már direkt lassan. Tudom, felesleges az időt húzni, de mégis csak ezt teszem.
- Az igazi neved Nina Weyble. - hadarja, mielőtt elvenném a maszkom arcom elől. Ahogy elnézem, dühös tekintetét látom benne is azt a félsz dolgot. Felvont szemöldökkel nézek rá, hiszen úgy néz ki, mint aki folytatni akarná.
- Várod, hogy tagadjam a nyilván valót? - húzom erőltetett mosolyra ajkaim.
- Nem tudom, mit hihetek el azok közül, amiket mondasz szóval nem. Már csak arra várok, hogy levedd a maszkod. - néz mélyen szemeimbe. Összetörten és kissé talán már dühösen állok előtte.
- Nem hiszed el, már amit mondok? Tessék, akkor lásd az igazságot. - felelem gúnyosan majd elhajítom a maszkom. Zayn arcomat vizsgálja jó alaposan, mint aki nem lenne biztos valamiben. Később kezemet kezdi nézni, vagyis csak az ékszert, ami az ujjamat díszíti. Kínosan nevetve húzom le ujjamról majd teszek felé pár lépést és a tisztes távolságot tartva adom kezébe az eljegyzési gyűrűt, amit a tegnapi vacsorán minden szó nélkül az ujjamra húzott.
- Van egy olyan érzésem, hogy ezzel mindennek vége. - suttogom visszalépve azt a pár lépést. - Úgy tűnik te is hazudtál, amikor azt mondtad, hogy szeretni fogsz bárki legyek, és megértesz. - rezzenéstelenül néz szemeimbe, majd minden szó nélkül megfordul és kifut az ajtón. Ott állok még percekig és csak nézek utána. Remegve fújom ki a levegőt, mikor összeszedem maszkom és parókám. Nem sírok, de mégis remegek. Lassan nyitok be, a többiek aggódva néznek rám. A kanapéhoz sétálok és leülök rá, térdeimre támaszkodok, és úgy temetem kezeim közé arcom.
Ennyi. Kiderült minden. Kiderült, hogy ki vagyok, kiderült, hogy Sora a lánya, kiderült minden.
- Nina - szólít meg halkan Eleanor. Felnézek rá, de nem reagálok, így ő leül mellém. - Minden rendben lesz, ne aggódj. - simítja kezemre az övét. Megrázom fejem és nézek fel szemeibe.
- Nem lesz már rendben semmi. Minden más lesz és teljesen tönkre fog menni ennél is jobban. - suttogom kissé kábultan.
- Nem teljesen így képzeltem el ezt az igazságos dolgot. - túr hajába idegesen Louis. Ő volt, aki eddig annyira ragaszkodott az igazsághoz. Hát itt van az a bizonyos igazság pillanata.
- Én tudtam, hogy így lesz. Az elejétől kezdve tudtam. - nézek rá szomorúan. Mély levegőt veszek és kelek fel a kanapéról. - Elkell vinnem Sorát Todékhoz aztán a barátnőjéhez.
- Majd én. - teszi vállamra kezét Niall féltően nézve rám.
- Köszönöm Niall, aranyos vagy, de nem szükséges. - mosolygok erőltetetten. Sora már az ajtóban vár nagy plüss macijával a kezében, ami majd nem akkora, mint ő maga. Nagy barna szemeivel várakozóan néz rám, amik máskor még mosolygásra késztetnének, de most nem. Kicsiny kezét enyémbe csúsztatja, és úgy indulunk el.
- Össze fog törni - hallom Sophia hangját mielőtt becsukom az ajtót. Nagyot sóhajtva gyömöszölöm táskámba maszkomat és parókámat. Semmi kedvem felvenni őket, ha mégis felismernének, már nem érdekel. Sora övét kapcsolom be, míg ő arcomat fürkészi.
- Veszekedtél apucival? - kérdi halkan.
- Igen, de kicsim te ne foglalkozz ezzel. - mosolygok rá halványan.
- De anyuci nem vagy jól. - rázza fejét szomorúan.
- Jobban leszek. - adok puszit göndör hajára. Beszállok a vezető ülésre majd Katherináék felé veszem az irányt. Mikor megérkezünk, Sora azonnal szalad be a házba, Tod szobájába.
- Mi történt, hogy ilyen borzalmasan nézel ki? - mosolyog rám halványan Kath, egy bögre teát átadva a kezembe.
- Zayn tud mindent. - sóhajtok fel. - Pont úgy reagált, ahogyan vártam. - iszok bele teámba. Igazából annyira nem volt sürgős Sorát elhozni, egyszerűen elakartam kicsit szakadni a többiektől. Ők túlságosan, hogy is mondjam, normálisan gondolkoznak ezzel a témával. Mármint szerintük Zayn megfog bocsátani és ők inkább őt támogatnák. Katherina viszont olyan, mint én. Másképpen gondolkozik csakúgy, mint Rea, de róla tudom, hogy ma nem ér rá. Kath elmondja a véleményét, fejen kólint, ha esetleg valamiben nincs igazam, és mindig a földön tart. Tehát mellette lehetetlenség összetörni.
- Ez természetes reakció volt tőle. - bólint miután elmeséltem neki a történteket. Bólintok jelezve, hogy tudom. - Jól tetted, hogy nem akartad megmagyarázni neki minden áron. Most egyedül kell lennie. - feleli kicsit elgondolkozva. - Viszont, ha maximum négy nap múlva se jelentkezik, keresd meg.
- Minden cuccunk a lakásán van Kath. - mosolygok keserűen.
- Ez nem igaz. Maradt nálam néhány ruhátok, amit aztán nem vittetek el.
- Köszönöm! - suttogom, szorosan magamhoz ölelve.
- Viszont, mint a menedzsered új asszisztenseként tudom, hogy holnap reggel egy műsorba benne leszel, szóval ne legyél teljesen rossz kinézetű.
- Rendben. - mosolygok kínosan. - Új asszisztense? - vonom fel a szemöldököm.
- Igen. - mosolyog büszkén.
- Gratulálok, ügyes vagy. - erőltetek magamra mosolyt. Katherina egy percre sem hagyott magamra, ami nagyon jól esett. Késő estig beszélgettünk, amíg el nem küldött aludni a holnap reggeli műsor miatt.