Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

II.évad 16.rész - Reményvesztés

- Végül is Zayn honnan tudott meg mindent? - sóhajt fel Doniya. Már a negyedik napja, hogy Zayn nem ébred fel.
- Apasági teszt. - vonok vállat és tovább bambulok ki az ablakon. Aztán eszembe jut. Lehunyt szemekkel káromkodok, és csak magamat tudom szidni, hogy mennyire nem is figyeltem oda. - Doniya - fordulok az értetlenül néző lány felé. - Az apasági tesztet csak akkor adják, ha kérsz. Tehát Zayn kért. Már sejtett valamit. És azt is tudom, hogy honnan. - túrok hajamba.
- Mire gondolsz?
- Nemrég megcsókolt. És engem nem pedig Sisit. Az egyik sejtése innen lehetett. Az, hogy Sora a lánya Sora sokszor hangoztatta ezt ráadásul úgy, mint aki teljesen biztos a dolgába. Ez is kissé fura lehetett neki.
- A fő, hogy tudja - bólint Doniya.
- És utál. - vonok vállat, szomorúan kinézve az ablakon.
- És ebbe így bele is törődtél? - kérdi halkan.
- Tehetek mást? - nevetek fel kínosan.
- Igen, tehetsz. Zayn hány hónapon keresztül hívogatott, mikor elmentél? Meddig harcolt előtte is érted?
- Én pedig ezekbe az időkbe végig hazudtam. Hazudtam Doniya, érted? Öt év az akkor is öt év, én pedig ennyi ideig tettem. - kapok felé a fejem.
- De szereted. És ő is téged. - néz mélyen a szemeimbe.
- Ez nem fog működni Doniya - suttogom megtörten. Felállok és elhagyom a szobát. Nem bírok ma már több időt itt tölteni. Látni a férfit kómában feküdni, akit mindennél jobban szeretek. A tudattal, hogy biztosan utálni fog, ha magához tér. Már ha magához tér.
- Máris megy kisasszony? - csodálkozik el a büfében dolgozó idősebb nő.
- Igen - mosolygok erőltetetten. Zayn mindig észrevette, ha nem őszinte a mosolyom. Csak ő vette észre, más soha sem. - Van pár elintézni valóm.
- Hogy van a barátja?
- Ugyanúgy. Nem tudom, hogy örüljek, vagy inkább aggódjak. - sóhajtok.
- Őrüljön, mert él. - mosolyog rám kedvesen.
- De kómában van. - ráncolom a homlokom értetlenül.
- De él, és van esélye rá, hogy felkeljen. - bólint biztatóan.
- Igaza van. - mosolyodok el halványan. - Sajnálom, de mennem kell - a néni bólint, én pedig elindulok a közös lakásba a többiekhez és Sorához.
- Te ilyenkor itt? - csodálkozik Eleanor, amikor megérkezem. Minden szó nélkül dobom a táskámat a kanapéra és fekszem el rajta. - Történt valami?
- Nem történt az égvilágon semmi. Éppen ez az. Nem történik semmi. Nincs jobban, de rosszabbul sincs.
- De azért él. - néz rám reménykedve Niall.
- Emberek, csak engem zavar, hogy amúgy kómában van? - ülök fel kétségbeesetten. - Igen él, de kómában van. Kitudja mikor ébred fel, lehet, hogy mi akkor már teljesen új lappal kezdünk, bármi történhet addig. Ha évekig kómában lesz, Sorának megint nem lesz az életében, megint apa nélkül lesz és megint miattam. - könnyeim eleredtek, ezt már nem bírtam magamban tartani. Eleanor megakart vigasztalni, de visszautasítottam és inkább próbáltam lecsillapítani sírásomat. Tudom, hogy Eleanor nem sok sikerrel tudott volna lenyugtatni, ahogyan a többiek sem. Egyedül Zayn az, aki mindig is képes volt arra, hogy lenyugtasson. És Sora. Ezt az apjától örökölte.
- Hol van Sora? - nézek Elre, mikor nagyjából lenyugodtam.
- Louisal kimásztak a tetőre.

Louis Tomlinson 

 - Louis - szólal meg vékony hangon Sora.
- Mondd Picur.
- Apuci mikor jön haza? - néz rám kérdőn barna szemeivel.
- Nem tudom Picur. Reméljük, hogy hamar. - sóhajtok lemondóan. Én sem hiszek benne, hogy egyhamar fel fog ébredni. Sora pedig érzi, hogy az anyja is így gondolja.
- Mikor mehetek én is meglátogatni őt?
- Beszélek majd anyuval, hogy minél hamarabb. - fogom meg kis kezét, ő pedig hevesen bólogat.
- Hiányzik - halkan szipogni kezd, könnyei elerednek. Amint azok legördülnek rögtön, le is törli őket és próbálja visszatartani sírását. Ezt Ninától tanulta, ő sem mutatja ki ha fáj neki valami, csak amikor már nagyon a legalján van. Igazából sosem láttam eddig Sorát sírni, pedig jó ideje már, hogy visszajöttek Londonba. Nem mondanám sírós kislánynak. Akkor sírt csak, amikor a második estét töltötték itt Sora rosszat álmodott és Sora Zaynt kérte, hogy altassa el. Már akkor kötődött hozzá.