Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

II.évad 20.rész - Elszárnyaló álom

- Meddig halasszátok az esküvőt? - kérdi türelmetlenül Rea, aki egy esküvői katalógust nézett. Mostanában ilyeneket néz, valószínűleg Harrynek akar jelezni.
- Nem tervezek az esküvőmön megszülni - forgatom szemeimet.
- Majd ha Enrique megszületett - felel kedvesebben Zayn. Nos, igen. Megvan mi lesz a neve. Ha kisfiú, akkor Enrique, már csak Peter művészneve miatt is. Ha kislány, akkor Norah, anyu miatt. Érdekes, hogy ezt az ötletet Zayn hozta fel. Persze tetszett mind kettő ötlet így nem bántam.
Az esküvőt még eltoljuk, hiszen pár hét és elméletileg szülök. Nyári baba lesz a mi kis csöppségünk, és Sora szülinapja is lassan eljön.
- Lassan két éve, hogy visszajöttetek - motyogja halkan fülembe Zayn. Elmosolyodom, hogy erre emlékezett.
- Nem gondoltatok arra, hogy elkezdjétek szervezni az esküvőt, hogy a szülés után hamar össze házasodjatok? - néz rám egy pillanatra Rea, majd ismét a katalógust.
- Mi ez a nagy esküvő mánia nálad? Harry megkérte a kezed? - tárja szét karjait Zayn viccelődve. Rea elpirulva mosolyog és fordul vissza eddigi tevékenységéhez.
- Megkérte a kezed? - kiáltok fel meglepetten, idegesen. Rea nem válaszol, csak alsó ajkába harap. - Tizenhat éves vagy az isten szerelmére - kezdem kioktatásom, de El hamar rám szól.
- Ne te akard erről kioktatni.
- De Chris nem tíz évvel idősebb volt - kapom barátnőmre a tekintetem. Eleanor tartja a szemkontaktust, még ha a tekintetemmel ölni is tudnék.
- Menekülj Styles - mondja halkan Louis. Őt szórakoztatta ez az egész.
- Nem fogok - rázza a fejét Harry, tűrve pillantásomat. Idegesen állok fel egy idő után és megyek a konyhába. Akármennyire is ismerem Harryt, a házasság még korai. A csaphoz megyek, hogy töltsek magamnak vizet, de a hasamba fájdalom nyilall. Csak a szokásos görcsök gondolom. Viszont most ez erősebb, és hosszabb.
- Nina - jön be sóhajtva Harry, de mikor látja, hogy a pultba kapaszkodva veszek, mély levegőt megakad benne a mondandója. - Hé, Nina - siet hozzám aggódva. - Nina - néz rám ijedten.
- Zaynnek szólj - veszek mély levegőt, míg ezt kimondom. Harry Zaynnek kiabál, aki Harry hangján hallhatta a kétségbeesést, ugyanis pár másodperc múlva már ott is volt.
- Nina - szól ő is, majd mellém siet.
- Kórház. Most! - szólok erősen lehunyt szemekkel. Zayn segített kimenni a kocsiig, ahonnan pedig a kórházba hajtott.

~*~

Öt óra elteltével Zayn mellettem van a kezemben pedig Enrique Malik alszik. A mi aranyos kisfiúnk.
- Megérte ezért a pillanatért az a négy év szenvedés? - kérdi halkan Louis, mikor Zaynért jött. Louis nem nekem célozta a kérdést, ezt abból is tudom, hogy amilyen halkan mondta.
- Teljes mértékbe - feleli mosolyogva Zayn. Ők azt hiszik nem hallottam ezeket, pedig de. És egyet értek Zaynnel. Az a négy év, amíg Barcelonába voltam borzalmas volt. Sora születése és első pillanatai aranyosak, és boldog dolgok voltak. De Zayn nélkül nem volt az igazi. Most viszont itt volt végig. Mellettem volt és lesz is. Még jó sok ideig.

Egy év elteltével kezdtük el szervezni az esküvőt. Nat segített sok dologban, főleg mivel ő volt a szervezőm. Rea és Harry összeházasodtak pár hete, akármennyire is nem tetszett ez a dolog, de megtörtént. Még most is túl fiatalnak gondolom Harryhez. A családban is sokan így gondolták viszont már csak kíváncsiságból eljöttek az esküvőre. Persze, engem sem néztek jó szemmel, hiszen én voltam az, aki sokáig titkolta, hogy ki is valójában, még ha ez már két éve is volt. Nem mintha engem valójában érdekelt volna valaha is mások véleménye. Akkor érdekelt egyedül, amikor Californiában voltam a fiúkkal és akkor valamiért megfelelni próbáltam nekik. Azt hiszem akkor volt az, hogy elkezdtem változni. Az amikor már elkezdett leomlani az a fal, ami körülöttem volt. Ami teljesen leomlott mikor Zayn először megcsókolt. Amikor visszarántott magához, abban a mosdóban. Imádtam, hogy képes volt elfeledtetni velem a külvilágot.

Gyönyörű és nagy ruhám, körül ölel, miközben Sora csodálattal néz rám. Hajam tökéletes kontyban van, már csak arra készen állva, hogy este kiengedjem. Magassarkúm jól megy ruhámhoz, ugyanúgy fehér. Sminkem sokkal visszafogottabb, mint amit akkor használtam, amikor a maszkot hordtam, vagy éppen egy-egy koncertemen.
Kislányom előttem áll, csillogó barna szemekkel, hasonló nagy ruhácskában, mint nekem van, csak rózsaszínben. Haja be van fonva, néhány rakoncátlan göndör tincs kilóg, de nem zavarja. Sőt, tetszik neki.
- Gyönyörű vagy - súgja fülembe, a derekamat ölelő karok gazdája.
- Kint szokás várni, nem pedig meglesni a menyasszonyt - nézek rá a tükörből.
- Nem tudtam várni - puszil bele nyakamba. Tudja, hogy ezt mennyire imádom. Érdekes, hogy sose hagytam ezt csak is neki.
- Meg kéne szoknom már, hogy sose csináljuk úgy, mint más emberek.
- Abba mi a pláne? - kuncog nyakamba. Teljes mértékben az ellentétét tesszük, mint a többi ember. Kezdve azzal, hogy az elején én csavartam a dolgokat így nem mondhatom normálisnak azt sem, amikor vele és az egyik legjobb barátjával voltam együtt. Majd lefeküdtünk, de úgy, hogy akik nem is voltak rendes pár, hisz akkor én én voltam, Zayn pedig Sisivel volt együtt. Ezt, ha másképpen nézzük, akkor viszont teljesen érthető, amikor Sisi voltam akkor én voltam, tehát csak nézőpont kérdése. Majd a terhesség, amit én nem közöltem vele, vagy vetettem el, helyette elmenekültem évekre. Évekig még csak nem is beszéltünk, majd mikor újra találkoztunk mindent ott folytattunk ahol abba hagytunk annyi különbséggel, hogy komolyabban gondoltuk. Hiszen a lányom az oldalamon volt, akiről ő nem tudott, hogy az övé. Még egy terhesség, amit ugyan nem tudok miért, de titkoltam az elején. Egy év kóma Zaynnek, amit ha úgy vesszük én azalatt megcsaltam. De, persze ez is csak nézőpont kérdése. Még egy kisbaba, egy csodálatos kisfiú. És csak ezután az esküvő, ami előtt a leendő férjem meglesett. Azt hiszem, eléggé másképpen csinálunk mindent, mint mások.
- Jobb, ha mész - suttogom felé fordulva.
- Igenis, Ms.Malik - hajol közelebb, de én mosolyogva húzódok el tőle. Kérdőn néz rám, de jó kedve nem csillapodott.
- Legközelebb akkor csókollak meg, ha valóban Ms.Malik leszek - mosolygok rá, mire ő tökéletesen beállított hajába túr, mosolyogva sóhajt.
- Ilyenkor is képes vagy kikészíteni.
- Tudom. Én pedig ilyenkor is élvezem - mosolygok, míg visszaállítom eredeti állapotába a haját.
- Már hogyne élveznéd - kuncog. Közelebb hajol, még egyszer megpróbálva a csókot, derekamat ölelve, de most is elhúzódtam.
- Kibírod azt a pár órát. - súgom és arcára adok puszit. Feladva sóhajt és megy ki. Visszafordulok még egyszer ellenőrizve, hogy tökéletesen nézek- e ki. Mindig is a tökéletes külsőre törekedtem, ez az esküvőmön sem fog változni.
- Olyan szép vagy - néz rám Sora csillogó tekintettel. Barna szemeibe nézek és már nem is érdekel, hogy tökéletes leszek-e vagy sem. Jelenleg csak Sora számított.
- Te még gyönyörűbb vagy Picur - guggolok le elé, ő pedig nyakamba kapaszkodik.
- En, hol van? - kérdi mosolya pedig szélesebb lesz, ahogy öccse felől érdeklődik.
- Rea és Harry vigyáznak rá.
- Megkeresem őket - szalad ki a szobából.
- Na, készen állsz? - a hang irányába fordulok. Eleanor mosolyogva néz rám, amit viszonzok.
- Igyekszem.