Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

III.évad 1.rész - Változások

Hirtelen ülök fel a kanapén és találom magam egy szobában. Ez az öltözőm. Vagyis volt. Az egyik koncertemen. Tehát minden, ami volt...Ami történt, minden pillanat csak álom volt? Mégis, hogy? Miért? Miként? Sora és En sincs? Zayn hol van? Ha mindez csak egy álom volt, ismerem egyáltalán? Létezik vagy az is csak álom volt? Hol van Peter? Mennyit álmodhattam? Velem van még, vagy újra elvesztettem? Apu? Őt is elvesztettem?
- Felébredtél? - nyit be Paul. Kissé értetlenül ülök előtte, még most sem tudom mennyi volt az álom és a valóság.
- Igen - sóhajtok egyet.
- Történt valami? - kérdi jobban megnézve.
- Csak...csak egy nagyon fura álmom volt - rázom a fejem sóhajtva. Paul bólint, majd karórájára néz.
- Nem sokára indulnunk kéne az After partira. Eltudsz addig készülni? - nem válaszolok, most én vagyok, aki csak bólint. Kezdek magamhoz térni és észreveszem, hogy mennyi mindent is álmodtam és a valóság milyen más. Tényleg ki kéne már pihennem magam. Kiválasztva egy ruhát sikerül elkészülnöm. Maszkomat és parókámat kezembe véve elnevetem magam. Mintha már évek óta nem láttam volna őket, holott talán csak egy órája volt. Túlságosan élethű volt az álom. Telefonomat keresem meg, hogy megnézzem mennyi is az idő, de a háttérkép láttán megállok. A legtöbb dolog már tisztázódott bennem, hogy mi volt álom, és mi a valóság. Viszont ez lesokkolt egy kicsit. A képen Davi van. A kislányom. Mellette pedig Chris. Tehát ők nem csak álom voltak, hanem a valóság. Csupán annyi tévedés, hogy Chrissel minden rendben közöttünk, Davi pedig él.
- Elkészültél? - nyit be Paul, mire rá kapom tekintetem és egy csendes bólintással indulok el felé. - Ne igyál sokat. Nem a karriered miatt, de tizenkilenc éves vagy, figyelj magadra - miközben megyünk le egy lépcsőn, néz rám aggódva, de megint csak bólintok. - Szótlan vagy. Biztos nem történt semmi?
- Mondtam már. Csak volt egy fura álmom. - válaszolok elnézve róla.
- Miféle álom, hogy ennyire csöndes lettél? Mindig be nem áll a szád, most pedig meg sem szólalsz.
- Sok minden történt benne - mosolyodok el, ahogy végig gondolom. - Hosszú lenne elmondani. Eleanor is ott lesz a partin? - nézek ismét rá, ahogy kérdezek barátnőm felől.
- Igen, ott lesz. Fogd egy kicsit vissza. - ismét egy bólintással felelek. A kocsiban nem szólok semmit, csak amikor megérkeztünk.
- Megkeresem Elt - Paul bólint én pedig barátnőm keresésére indulok. Legalább azt a részét nem álmodtam, amikor és ahogyan megismerkedtem Eleanorral.
- Ní, drágám - ölel magához a semmiből előtűnő El.
- Ne hívj így, kérlek - forgatom szemeim mosolyogva, a helyzet ismerős pillanatára.
- Gyere, igyál velem - kuncog, ahogy a pult felé kezd el húzni, ahol Esme már vár. Úgy tűnik ő sem volt álom, csupán hamarabb ismertem meg, mint az álomban. Persze, hogy ismerem, hiszen mi lenne velem a koreográfusom nélkül. Esme is öleléssel köszön, majd tovább beszélget a sráccal, akivel eddig is elvolt.
- Miért vagy ilyen csöndes? - néz rám itala mögül El.
- Semmi különös - vonok vállat és nézek el másfelé.
- Mi történt? Chrissel veszekedtél?
- Nem, dehogy is. Csak a koncert után, elég kimerült voltam és elaludtam, az álmom meg...Meglehetősen fura volt. - nézek szemeibe zavartan. El erősködött, hogy meséljem el, így elmeséltem. Persze nem részletesen, az túl hosszú lett volna és nem a megfelelő pillanat.
- Hát ez rohadt különös - neveti el magát a fejét rázva, mikor befejezem. Miközben meséltem többet ivott, azt hiszem Paul erre mondta, hogy figyeljek rá. - Ráadásul a te nagy álombeli szerelmed, pont most érkezett meg - néz el a hátam mögé, mire én is megfordulok. Zayn Malik ott állt, teljes életnagyságban. Akiről annyit álmodtam, hogy azt sem tudom már, hogy a barátomat vagy ezt a fiút szeretem. Lehetetlen, hogy érezzek iránta valamit, ő csak az álmomból egy ember. Nem ismerhetem milyen valójában.
- Louis pedig igazából is a vőlegényem, szóval nem tévedtél sokat. - kuncog El, majd fel áll és Louishoz sétál, aki mosolyogva és csókkal köszönti. Ismét Zaynre pillantok, aki már egy lánnyal beszél, de persze észreveszi, hogy ennyire nézem. Udvariasan folytatja a beszélgetést a lánnyal, illetve inkább hallgatja tovább, de tekintete nem egyszer téved felém. Kis idő múltán szólal meg először a lány felé. A lány bólint és elmegy. Tehát Zayn lekoptatta magáról a lányt. Valószínűleg amiért annyiszor találkozott tekintetünk. Italomat a pultra helyezem és elsietek. Nincs szükségem arra, hogy most vele legyek. Úgy értem szeretném megismerni, de az még lehetetlen. Először Chrissel akarok még találkozni. Átlátható az egész hely kivéve az emelet. Oda megyek, viszont még így is érzem tekintetét a hátamon. Az emeleten különböző helységet vannak, viszont az egyik ajtó egy hatalmas teraszra nyílik. Oda megyek ki, az egész hely üres. Nem értem miért, annyira jó itt fent.
Kezemen lévő gyűrűt nézem. Kicsit sem hasonlít arra, amit tőle kaptam. Eljegyzési gyűrű ez is, de teljesen más. Mint ahogyan a két ember is, akiktől kaptam. Még ha az egyik csak álombeli is volt.
- Mire kéne gondolnom? - szólít meg pár perc múlva egy hang. Lehunyom szemeimet a hangra. Ugyan az. Ugyan az a kissé rekedtes, mély hang. Lassan fordulok meg és ártatlanul nézek rá.
- Menyasszonyod van, vőlegényem van - mutatok először rá, majd magamra. - Mire kéne gondolnod? - billentem félre kissé a fejemet.
- Nem tudom. Ezért kérdem - tárja szét karjait tehetetlenül.
- Van, amikor az embernek jobb, ha nem tud dolgokat - nézek szemeibe. Azok a barna szemek.
- És ha most nem tudom, mit csinálok? - megpróbál elfojtani egy mosolyt, de nem megy neki.
- Akkor én sem tudom. - vonok vállat mosolyogva. Közelebb jön, de csak megáll mellettem. Elnéz rólam, arra amerre én is néztem.
- Szóval ilyen igazából Sisi King? - néz rám, mikor elé állok, és nyaka köré fonom karjaim.
- Nem igazán - gondolkodok el látványosan. - Viszont megismerheted az igazi Sisit, ha teszel érte.
- És mit kéne tennem?- teszi derekamra, mind két kezét. Közelebb hajolok, orrunk összeér.
- Majd hozza a jövő a dolgokat - vonok vállat. Igazság szerint elnyerte a bizalmamat már réges régen. Csak az a baj, hogy hiába bízom benne azokért, amiket meg sem tett, nem is mondott. A valódi életben is tennie kell a bizalmamért.
- Ha most megcsókolok egy vadidegen lányt, miközben a menyasszonyom lent van, nagyon rosszul veszi ki magát - mondja szemeimbe nézve.
- Nem mondta senki, hogy meg kell, csókolj - mosolyodok el.
- De én akarom - mondja, amitől még jobban mosolygok.
- Ha annyira akarod, még tud várni. - engedem el és lépek el tőle. - Tudod, amikor megkapod annál jobb lesz - mondom, míg ő kínosan nevet. Megfordulok és önelégülten megyek le. Eleanor ajánlatára elmegyünk hozzánk, ahol folytatjuk a bulit egy kis csajos estével. Esme azzal a fiúval, akivel beszélt, lelépett, de majd holnap meglátjuk mennyire lesz kiütve.