Az utolsó naplemente

Kilencedik fejezet: Összetörve

Kennedy észvesztve száguldozott az elhagyatott utakon a város között. Leghamarább a mólóhoz ment le. Itt nem találta meg Bellát. Azon gondolkodott, hogy Bella, a mostani boldog állapotában, hova menne el.

Kis gondolkodás után arra a következtetésre jutott, hogy a mólónál azért nincs ott, mivel az túl nosztalgikus a számára, és most nem vágyik a nosztalgiára. Arra gondolt, hogy elindult megkeresni a sakkfigurát, vagyis az utolsó emléktárgyat.

Rájött, hogy Bellát az apja átveri. Az emléktárgyak igazából hamis emlékekkel vannak tele táplálva. Olyan emlékekkel, amik a lányt is egyre inkább a földhöz húzzák. Ezeket az emléktárgyakat Dylan hamisította, hogy Bella ne akarjon a földről elmenni, és azért bízta meg Kennedyt, hogy biztosan a hamis emléktárgyakat találják meg, mivel ismerte Dylan a fiú észjárását. Az igazi emléktárgyakról az apának fogalma sem volt, hogy hol lehetnek.

- Vajon hol lehet a hamis sakkfigura? –Suttogta.

Egy történet jutott az eszébe.

Míg ők ketten együtt voltak, Bella mindig egy szebb világot akart. Mindig meg szerette volna valósítani a vágyait bármi áron. És egyszer egy lakatlan szigetre akart Kennedyvel költözni. Házat építetett oda és már úgy volt, hogy oda költöznek, viszont a kapuk megjelenése mindent összezavart. Talán abban a házban keresi az emlékét. A repülőtér fele vette az irányt.

Ahogy odaért, egy magángépet nézett ki magának. Bement az épületbe, megkereste a repülőgép kulcsát majd beült. A rotor csattogott, mintha valami beszorult volna, viszont Kennedyt nem érdekelte semmi azon kívül, hogy eljusson a szigetre. Pontosan tudta a GPS adatokat.

- 40 csomó. - Kezdett számolni. - 50, 55, 64, 76, 80, 81 és fölszállás.

Ahogy fölszállt azonnal robotpilótára kapcsolt egészen a sziget légteréig.

Útközben zaklatott volt. Arra gondolt, hogy egy apa, hogy lehet ennyire szívtelen, hogy hamis emlékekkel tölti meg a lánya fejét csak azért, hogy saját magának jobb legyen. Tudja, hogy félti a lányát, viszont ő már felnőtt.

- Bella már felnőtt. –Mondta magában. – Hadd döntse el ő a sorsát.

Ahogy ezt a mondatot kiejtette azonnal egy beszélgetés ugrott be neki, majd visszaemlékezett:

''- Kennedy! –Mondta Bella- Te hiszel abban, hogy a sorunk meg van írva?

- Én csak abban hiszek, hogy ha valamit próbálunk nem megtenni, a próbálkozásunk közben, valamilyen más úton ugyan oda fogunk megérkezni''

Ahogy ezen elgondolkodott megszólalt a rádió:

- Szíriusz 601 –ez a repülőgép GPS neve- Merre tart?

- Kennedy vagyok, Dylan lányának segítek!

- Vettem! Figyeljen oda, mert egy légörvény kellős közepe fele tart. Ha egyenesen bele megy, akkor elveszíthetjük a kapcsolatot a gépével, ami a nagy turbulencia miatt darabokra is hullhat. Javaslom, kerülje ki ezt a katasztrófát, ennél több parancsot nem adhatok. Vége!

- Vettem, vége!

Kennedy csökkentette a magasságot és megpróbálta kikerülni az örvényt. Mikor alatta volt, egy robbanást hallott. Az egyik főhajtómű roncsolódott, föl akarta mondani a szolgálatot. Kennedy elkezdte emelni a gépet. Az volt a terve, ha föl tud menni 4500m magasságba és kikapcsolja a főhajtóművet, akkor 45 fokos zuhanásban fogja tudni irányítani a gépet és a szigetnél leszáll, vagy rosszabb esetben kiugrik egy ejtőernyővel. Amikor elkezdte emelni a gépet egy fontos dologra jött rá. Amikor rádöbbent, azonnal megfordította a gépet és ugyanezzel az elmélettel megpróbált visszamenni Miamiba. 3870m magasságnál úgy gondolta, hogy elkezdheti a zuhanást 45 fokban.

Olyan 500 méteren lehetett, amikor észrevette Miamit. Ejtőernyőt vett a hátára majd az ajtót kinyitva ugrott, és azonnal ki is nyitotta. Az ejtőernyőt irányítva megpróbált minél közelebb kerülni Bella házához.

Földet ért. A háztól egy sarokra volt. Levette az ejtőernyőt és szaladni kezdett. Berontott a házba, ahol Bella zongorázott. A zongorán, egy sakkfigura volt, méghozzá egy bástya. Egy dalt játszott. Egy dalt, amit az anyja énekelt neki gyerekkorában. Legalább is ő így emlékezett.

- Megzavartál! –Szólt Bella.

- Bella! Két percet kérek tőled.

- Épp most akartam összetörni a harmadik emléket is!

- Ne tedd meg, kérlek. Amiket te most látsz az mind-mind hazugság. Mindenre rájöttem. Apád megváltoztatta az emlékeidet. Hamis emlékeket tápláld beléd, hogy azt hidd, sosem kell elhagynod a földet. Négy nap van az utolsó naplementéig, és gondolom, hogy te sem szeretnéd azt a véres tengerparti nosztalgiázást átélni, főleg nem hamis emlékekkel. Tudok segíteni, de akkor apádra többet nem szabad hallgatnod.

- Hogy hallgassak apámra, mikor hetek óta megszakadt a kapcsolatunk velük? Azt sem tudjuk, hogy egyáltalán le tudtak szállni, vagy fölrobbantották őket.

- Ne törd össze azt a bástyát, mert az hamis. Igazából nincsenek is emléktárgyaid, csak azon a napon, hogy Dylan fölrobbantotta a hajót miközben mentél volna a Bahama szigetekre, ő ezeket az emlékeket beültette az agyadba, majd átprogramozta valamilyen módszerrel, hogy csak akkor emlékez, mikor ez a számodra legfontosabb három tárgy összetörik. A sorrend is mindegy lett volna.

Ezzel a vegyszerrel el tudom távolítani az agyadból ezeket az emlékeket.

- Miért hinnék neked?

- Bella! Én tégedet szerettelek és te is szerettél mindvégig, csak a hamis emlékekben gyűlölsz engem.

- Ezt csak azért mondod, hogy szerezz nálam egy újabb esélyt.

- Eddig el akartál menni innen, de ahogy az állítólagos '' emlékeidet '' megkaptad azonnal maradni akarsz. Nem veszed észre, hogy befolyásolnak.

- Nem vagyok befolyásolva, csak rádöbbentem, hogy jobban megéri maradni.

- Akkor maradj. Én elmentem a könyvtárba, ha meggondoltad magad szólj. Kennedy odament az ajtóhoz. A kilincset mielőtt megfogta volna még annyit mondott:

- Valójában az anyukád sincs meghalva, csak átment egy kapun, majd apád elhitette veled, hogy meghalt, ezzel is inkább erősítve a tudatot, hogy maradj itt.

Bella ekkor rájött, hogy Kennedynek van igaza, majd így szólt:

- És az igazi emlékeim?

- Az igazi emlékeidnek magja van. Azokat meg fogod tudni őrizni. Csak az agyadra kivetült emlékeket tűntetem el.

- Rendben akkor tedd, amit tenni kell.

- Akkor elmegyünk a lakásomra, mert ott vannak meg az eszközeim hozzá.

- Indulunk?

- Indulunk!