Született Farkas {Teen Wolf ff.} [Befejezett]

2.évad 7.rész: Minden előről

*2016.04.02. (Vasárnap)*

Ma kiengedték Katiet a kórházból mert már jobban van testileg és lelkileg is mert ugyebár ő semmit sem tud. Már tudja, kit hogy hívnak a suliban és meggyőztük őt, hogy viselkedjen úgy, mintha régóta itt lenne. Remélem minden rendben fog menni. Nem tudom meddig tudok még úgy viselkedni mintha nem szeretném és mintha nem halt volna meg.

*Másnap*

Azért kicsit izgulok, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok. Nem akarom, hogy szegényt még hülyének is nézzék mert azt hiszi új diák. Bár, megígérte nekünk, hogy természetesen fog viselkedni.

-Stiles, figyelsz rám? - kérdezte miközben meglóbálta elöttem a kezét, ezzel kizökkentve a gondolatmenetemből.

-Ne haragudj, de nem. - ráztam meg a fejemet.

-Miért? Van valami baj? - nézett rám kissé aggódva.

-Nem, semmi gond csak elgondolkoztam.

-Miről?

-Csak a matek dolgozaton. - hazudtam valamit hirtelen.

Erre már nem felelt, csak biccentett egyet, majd visszatért az eredeti mondandójához.

Ekkor odaértünk a sulihoz. Megmutattam neki a szekrényét ami előtt ott álltak a többiek.

-Sziasztok! - köszöntek egyszerre.

-Sziasztok! - viszonoztuk mi is.

-Ma délután elmegyünk Derekhez? - kérdezte Scott körülnézve a társaságon.

-Mehetünk. - felelte mindenki egyszerre.

-Oké, akkor órák után a suli előtt találkozunk. - mondta, majd ezek után becsengettek.

*Órák után*

A suli előtt megállva vártuk, míg mindannyian ideérünk, majd elindultunk Derekhez. Katie várja már, elvégre még nem volt ott, legalábbis csak nem emlékszik rá.

Amint megérkeztünk, mindenki elfoglalta a szokásos helyét, egyedül csak Katie nem, mivel ő nem tudta hova ülhetne. Rám nézett, én pedig mosolyogva biccentettem a fejemmel a mellettem lévő helyre, ő pedig mosolyogva ide ült. Nem tudtuk pontosan miről beszéljünk mert volt sok tabu téma.

-Derek, van macskád? - kérdezte hirtelen Katie.

-Nem, miért? - nézett rá furcsán.

-Mert hallok egyet. - mondta és körül nézett, majd elindult az ajtó irányába, én meg utána.

Megállt az út szélén és elkezdett egy macskát simogatni.

-Hogyan hallottam bentről? - kérdezte részben tőlem és szerintem részben magától is.

-Gyere, menjünk be. - biccentettem az épület felé, majd odasúgtam Scottnak, hogy itt az idő.

-Katie, tudom, hogy ezt most nem lesz könnyű feldolgoznod és elhinned, de te...vérfarkas vagy. Ezért is hallottad a macska nyávogást ilyen messziről. - nézett a lányra komolyan Scott és mindenki feszülten várta a reakciót.

-Hogy mi? Mégis hogyan? - váltotta köztünk a tekintetét.

-A szüleid is azok, ezért te is annak születtél. - feleltem legjobb barátom helyett is.

-Akkor van karmom meg éles fogam? - gondolkozott hangosan, mire csak bólogattunk.

Ezután Katie megpróbálta a karmait, ami sikerült neki és a szeme is felvillant ami viszont nem piros volt. Zölden izzott a vérfarkas szeme. Egyszerre néztünk össze mert nem értettük, hogy ez mégis hogy lehetséges.