Only Mine(Harry Styles)

20.rész

**Vic szemszöge.**

-Louis szét megy a fejem, nem tudom hogy mi lehet ez de nem bírom rettenetesen fáj. ááá.-ordítottam fel,miközben lejátszódott előttem az egész Londoni életem.

Megláttam újból azt a fiút akit Louis helyett láttam mikor Louis megérintett. A mosolyát.. a göndör kis fürtjeit és azt ahogyan együtt voltunk. Harry volt az.

-Úristen Vic mit csináljak?
-Nem tudom de segíts Louis.
-Rendben beviszlek a kórházba.. nem lesz semmi baj ne aggódj.- Majd gyorsan felöltöztetett és karjaiban le vitt a kocsiba.

Gyors sebességgel 10 perc alatt a kórház előtt voltunk.
A fejfájásom kicsit sem csillapodott..sőt egyre jobban fájt. Kezdtem megérteni hogy miért is laktam én Londonban,kik voltak a barátaim,mit csináltam szabadidőmben és hogy ki volt az akit a világon a legjobban szerettem. Láttam magam előtt. A mosolyát. Hallottam a fejemben a hangját. Borzontam ettől az érzéstől. Lejátszódott az összes veszekedésünk..a beszélgetésünk..ahogy együtt romantikáztunk. Egyszóval minden.

Louis velem együtt futott be a kórház ajtaján. Megkereste a főorvost és azonnal be vittek a vizsgálóba.
Louisnak kinnt kellett várakoznia amitől mégnagyobb nyugtalanság fogta el.

Az orvos egy kis zseblámpa segítségével bele világított szemeimbe.. Ezért még néhány percig kicsi kis zöld foltok lebegtek előttem.

-Csillapodott már a fejfájásod?-kérdezte zavartan az orvosom.

-Nem mondhatnám..és folyamatosan játszódnak le az agyamban a képek.

-Várjál hogy érted azt hogy lejátszódnak benned a képek? Miért mitörtént veled?

-Hát már egy éve történt egy autó balesetem aminek következtében elfelejtettem az életem egy jókora szakaszát. Nem emlékeztem a barátaimra,a szerelmemre. Egyedül a családomat ismertem meg. Ezért hozott ide a családom. Hogy új életet kezdehessek. Nem gondoltuk volna hogy valaha vissza fog térni az emlékezetem,de mostmár kezd minden világossá válni.

-Hát akkor érthető ez az egész fejfájás. Visszatér lassacskán az emlékezeted.-mondta mosolyva.
Amire én is egy kicsit elmosolyodtam.

Egyszer csak betoppantak a szüleim nagy aggodalmakkal. Persze Louis szólt nekik hogy mi is történt ők pedig valószinű hogy azonnal a kocsiba pattanva ide jöttek.

-Doktor úr. Mitörtént a mi drága kislányunkkal?-kérdezősködött anya pár könnycseppet elejtve.

-Nyugodjanak meg. A lányuk jólvan. A fejfájás természetes,szép lassan a lányuk mindenre emlékezni fog.

Apa nagyon meglepődötten nézett. Szerintem ők sem gondolták hogy valaha vissza fog térni az emlékezetem.

-Azért felírok egy fájdalom csíllapítót hogy ha nagyon fájna akkor legyen mivel enyhíteni rajta.-majd anyáék kezébe nyomva a receptet távozott.

Amint ki ment az orvos bejött hozzám Louis is.
Láttam hogy ki van sírva mind két szeme. Ahogy megláttam semmit nem mondva megöleltem. Ugyan úgy nyakába fúrtam fejem ahogy mindig is tettem.

-Mi bajod van? Súlyos?-súgta a fülembe.

-Nem kell aggódnod. Vigyél haza és mindent elmondok.

Anyáéktól elbúcsúzva mentünk ki a kórházból.
Louis annyira aggódott értem hogy el se engedte a karomat a kocsiig.

20 perc utazás után haza is értünk.
A házba belépve már csak arra vágytam hogy lefürödhessek.

Ahogy a forró víz érintkezett a testemmel kirázott a hideg. Majd elmerültem a habokban.

Pár percel később Louis is csatlakozott hozzám.
Olyan nagy kádja volt hogy mind a ketten elfértünk benne.

-Szeretném tudni hogy mit mondtak az orvosok.-mondta és kezeimet a sajátjába helyezte.

-Tudnod kell valamit Louis.

-Vic kezdek megjedni. Mitörtént?

-Louis. Valamit nem mondtam el neked.

-Na akkor épp itt az ideje nem gondolod?-Kérdezte.

Majd bele kezdtem mondandómba.

-Egy kicsivel több mint egy éve mikor még Londonban laktunk történt ott egy autó balesetem aminek következtében amnéziás lettem. Nem emlékeztem az egész Londoni élemre. Egyedül a szüleimet ismertem fel.
Emiatt költöztünk ide. Amit nem bánok hiszen akkor nem ismertelek volna meg téged. De azért történt ez a rettenetes fejfájás mert kezd vissza térni az emlékezetem. Amikor megérintettél.. Kezdtek megjelenni a képek.. A balesetről.. A Londoni életemről illetve Harryről.

-Várj ki az a Harry?-vont kérdőre Louis. Látva rajta hogy nem tetszik neki ez az egész.

-Harry az az ember akit a legjobban szerettem. Előtted. De most itt vagy nekem te.

-De Vic ezt eddig nekem miért nem mondtad el?

-Mert nem tartottam fontosnak..Azért jöttem ide hogy új életet kezdhessek és hogy mindent elfelejtsek.

-Vic mi az hogy ezt nem tartottad fontosnak? Azt hittem hogy a kapcsolatunk bizalomra épült... De ezekszerint tévedtem. Én mindenben őszinte voltam veled,te meg titkoloztál mind végig. 4 hónapja vagyunk már együtt.. Mikor szándékoztad ezt nekem elmondani?-kérdezte ordíbálva,hogy szinte vízhangzott az egész szoba.

-Fogalmam sincs. Azt hittem hogy soha nem fog visszatérni az emlékezetem.

-De ezekszerint visszatért.-Vágta a fejemhez.

-Na jó. Vic én ezt nem tudom felfogni. Most időre van szükségem.-azzal mind a ketten felpattantunk a kádból.

-És most mit akarsz csinálni Louis?

-Nem tudom. Most jobb ha haza viszlek és egy ideig nem találkozunk. Gondolkoznom kell.

Könnyek szaladtak végig az arcomon. Nem tudtam mit válaszolni neki.. Teljesen összetörtem. Persze megértem hogy mit érezhet,de rossz látni hogy én ekkora fájdalmat okoztam neki mikor ő mindig jó volt hozzám..