Beteljesülő álmok ~1D

+Niall szemszöge

Javítatlan:

*Niall szemszöge*

-Harry, Niall húzzatok be a városba, és most már tényleg tisztázzátok a dolgokat Zayn-nel kapcsolatban. Kösz- kötött belénk kedves, imádott menedzserünk, Paul Higgins.

Morogva húztam fel a cipőmet, miközben kikaptam Paul kezéből a cetlit, amire persze már megint a betanított szöveg volt írva. A bejáratnál bevártam Harryt, aki megjegyezte, hogy miért is pont mi ketten megyünk. Jó, ez tök értelmetlen volt, mert Liam elutazott, Louis pedig egy-két papírt intéz, de Harry mindig is ilyen volt.

A Picadilly Circusnál áll az iroda épülete, ahol már megint annyi ember tobzódott, hogy nem győztem takargatni magam. Ennyi barmot... Kerülgettem az embereket, majd megakadt a szemem egy kisfiún. Teljesen úgy nézett ki, mint Theo, a bátyám fia, bár ahhoz elég messze vannak most, hogy csak úgy Londonban kössenek ki. Egy lány hangjára eszméltem fel:
-Ki volt az az idióta?!
Oppá. Valószínűleg annyira elgondolkodtam, hogy csak úgy elgázoltam valakit. Upsz.

-Bocs. Segítsek?- kérdeztem, és kinyújtottam felé a kezemet, hogy ha engedi, akkor felhúzzam. Csak ne ismerjen meg. Csak azt ne.
-Na vajon?- megragadta kezem.

Először rá sem akartam nézni, de valamilyen okból kifolyólag sikerült. De bár ne tettem volna. Gyönyörű zöld szemei kíváncsian fürkésztek, szőkésbarna haján megcsillant a nap sugara, és törékeny, kecses, hibátlan alakja egyből magával ragadott engem.

-Köszi. De te meg ki vagy?

Na nem! Ilyen nem lehet! A híres neves Niall Horant nem ismeri a LONDONI One Directionból egy LONDONI szexi lány. Nem, nem, nem. Már épp szólásra nyitottam a szám, de eszembe jutott, hogy ha nem tudja, nem is kell tudnia. Legalább valaki nem úgy ismer meg, mint "A híres, gazdag, nőcsábász One Direction tag." Ami jól esett.

-Niall...öhm...Niall Carter. És te ki vagy?- találtam ki egy megfelelő vezetéknevet, és mosolyogva én is rákérdeztem az ő nevére.

Így ismerkedtünk meg. Miranda Brown. A lány, akit soha nem fogok elfelejteni.
Utána folyton a fejemben járt. Minden egyes koncerten, interjún, de nem volt alkalmam felhívni, mert egyszerűen egy szabad percem sem volt. Lekötött az én szeretett menedzserem. Na, meg persze ő sem hívott, úgyhogy gondolom ő nem hiányolt engem. Próbáltam elfelejteni, mert nem akartam őt is csőbe húzni mint minden más lányt. De egyszerűen nem ment. Nem tudtam nem rá gondolni.
-Niall, várnak a rajongók- szólt Louis, és türelmetlenül várta, hogy meginduljak előre, fel a színpadra.
-5 percet nem lehet várni?- vettem fel az ártatlan kisfiú képet, és a zsebemben nyugvó telefont markolásztam.

-Már megint melyik nem bír magával?- trappolt idegesen Paul oda hozzánk- kereken 3 perce a színpadon kellene állnotok, és nyomni azt a csajozós dalt.

-What makes you beautiful- javította ki Harry.

-Nem érdekel, húzás!- tapsolt kettőt, mire mind a négyen megindultunk a lépcsőkön.

És körülbelül minden nap ez volt, ahányszor csak a telefonomért nyúltam. De egyszerűen nem tudják úgy beosztani a programjainkat, hogy normálisan legyenek elosztva a munkanapok. Egyik héten agyonhajszoljuk magunkat, másik héten talán van egy interjú, és ennyi. Sőt, amióta Zayn kilépett, nagyobb a feszültség is, és sokkal inkább keres minket a sajtó, sokkal inkább beleavatkozik a magánszféránkba is. Igen, mert volt egy körünk, ami erős volt, 5 tagból állt. Rendíthetetlen volt, de megtörött. És ha egyszer megtörik, helyre lehet hozni, de ott maradnak a hegek. 4-en maradtunk, de ez már rohadtul nem az igazi.
Aztán a nehéz hét végén, este dobtam Mirandának egy sms-t, hátha még nem késő.
"Szia!:) Bocsi, hogy eddig nem kerestelek, de nagyon elfoglalt voltam. Mizu?"
Niall Horan! Nem telik tőled több? Ekkora lúzer vagy?! Csak a hírnévtől vagy menő? NEM! Most kell megmutatnom, hogy hírnév nélkül is vagyok valaki. Megpittyent a telefonom, úgyhogy meg is néztem az üzeneteimet.