Elfelejtett Szerelem

15. A vacsora

Miután beléptem az ajtón szóltam anyáéknak, hogy megérkeztem, majd felmentem a szobámba. Elpakoltam a dolgokat, amiket elvittem Noraékhoz a táskában és úgy döntöttem, hogy kidolgozom a történelemesszéket. Mint megtudtam Danielék 5 órakor érkeznek meg, addig még elütöttem az időt. Filmet néztem, olvastam, segítettem anyának a főzésben.

*5 órakor*
Én már 20 perce itt toporzékolok, elkészültem és már semmit sem tudnék csinálni, de még mindig van 10 percem. Nagyszerű. Vajon mi lesz? A szülei mit gondolnak majd rólam? Ooohh, minek jut eszembe ilyesmi? Nem vagyok a barátnője, hogy bemutasson a szüleinek...pff Na de azért nem lennék ellene, az biztos.Ajj anyám, mit csináljak? Mondjuk írhatnék még előtte Noraéknak, kitűnő ötlet, legalább addig sem gondolok rá.

Én : Lányoook, úristen, már nem tudok mit kezdeni magammal...egy kis lélekerősítő? :/
Rúzs : Nyugi van csajszi, nem lesz semmi gond.
Nora : Pontosan, nem kell félned.
Alexis : Izgulsz? :D
Én : Áhhh, neeem pfff -szarkazmus-
Rúzs : Mitől parázol?
Én : Úgy kb mindentől...Hozzám fog szólni egyáltalán?
Nora : Ez most komoly? Ne legyél már ennyire nyuszi, kapd össze magad! ;)
Alexis : Nem 5-re érkezik?
Én : De, miért?
Alexis : Csak mert 5 perc múlva 5 óra van, szóval húzzál lefelé és készülj fel lelkiekben. Nehogy nekem lekésd a belépőt!:*
Rúzs : Úgy-úgy. Hajrá csajszi! :*
Nora : Aztán mindent bele, küldöm az energiát! :D
Ellie : Próbálkozom. ;)

Gyorsan lecsukom a laptop tetejét, még egyszer megnézem magam a tükörben és leszaladok a lépcsőn.
-Kicsim, idejönnél kérlek?-hallom anya hangját a konyhából.
-Megyek.-válaszolok neki és átmegyek a konyhába.-Igen?-nézek rá.
-Segítenél megteríteni?-néz rám rémülten.-Nagyon el vagyok csúszva.
-Persze.-kuncogok.
-Ne nevess!-enged el ő is egy kisebb mosolyt.
-Rakhatom a fekete-fehér étkészletet?
-Nyugodtan.-mondja és a szekrény felé int.-Kivennél nekem egy nagy tányért és ráraknád ezeket?
-Aha.-veszem ki a tányért.
Még pakolgatunk egy ideig, én meg magamról elfelejtkezve elkezdek énekelni és táncikálni. Észre sem veszem, hogy csengettek és anya kiment a konyhából, nem, én rendületlenül éneklem Shawn Mendes Stitches című számát.

-Szép hangod van.-hallok meg egy mély hangot a hátam mögül, mire összerezzenek, ő meg csak kuncog.-Megijesztettelek?
-Egy kicsit.-vonom meg a vállam még mindig háttal állva neki.
-Sajnálom.-suttogja a fülembe. Hogy került egyáltalán mögém?
Megérzem a kezét a oldalamnál, így meplepetten megfordulok és egy gyönyörű barna szempár ejti rabul az enyéimet. Keze még mindig a derekamon időzik, én meg elvörösödöm, megköszörülöm a torkomat és megszólalok:
-Szerintem menjünk ki a szüleidhez.-fürkészem az arcát. Ő csak bólint, elveszi a derekamról a kezét és előreenged. Ahogy átsétálok a nappaliba végig érzem magamon a pillantását és már ebbe is beleremeg a gyomrom. Meglátom anyáékat és odamegyek melléjük pont Daniel szüleivel szemben.
-Csókolom, Ellie vagyok.-fogok kezet Daniel anyukájával.
-Ó drágám, szólíts csak Sarahnak.-mosolyog rám kedvesen.
Odafordulok Daniel apukájához és neki is kezet nyújtok.
-Hívj nyugodtan Johnnak.-küld felém egy őszinte mosolyt. Remek, máris puszipajtások vagyunk, hát ez gyors volt. De vajon mire ez a hirtelen tegeződés? Más sosem szokta megengedni ilyen hamar. Na mindegy,annyira nem érdekes. Anya betessékeli őket az étkezőbe és leülünk az asztalhoz. Mindenki leül, Daniellel egymással szemben helyezkedünk el és egyből elkezd vigyorogni én meg csak fapofával nézek vele farkasszemet.Legalábbis próbálok, de nem nagyon sikerül, mert én is elmosolyodom.
-...Ellie, picim!-hallom anyát és látom, hogy nagyon mosolyog valamin.-Segítenél pakolni?-mondja úgy, mintha már egy ideje szólongatna és ha belegondolok...lehet, hogy kicsit sokáig figyeltem Danielt?
-Aha.-válaszolok kisebb fáziskéséssel. Felállok és kisétálok a konyhába anyu után.
-Kicsit elbambultál?-néz rám kedvesen.
-Aha.-vörösödök bele és inkább elmegyek mellette a tálért. A kezemen egyensúlyozom és kiviszem az étkezőbe. Daniel látva szerencsétlenkedésemet átveszi tőlem a tálat és közben hozzáér az ujja az enyémhez,hirtelen elkaptam a kezem, még szerencse, hogy Daniel fogta, mert különben a földön landolt volna az egész. Ő csak felvont szemöldökkel rám pillant én meg lehajtom a fejem és megyek a következőért.
Egy ideig a szülők csendben beszélgetnek, mi meg eszünk, mikor feljön a téma, amit bizonyára már minden tini a pokolba kíván.
-Na és Ellie, van barátod?-néz rám, én meg majdnem kiköpöm a kaját ami éppen a számban van. Ez nem is lenne akkora para, ha nem pont Daniel szüleivel vitatnám meg ezt Daniel társaságában, de hát mit tehetnék? Hallom Danielt ahogy halkan kuncog, én meg próbálva leplezni a zavaromat elmosolyodom.
-Hát...-erre már Daniel is elhallgat, valaki milyen kíváncsi...-én nem tudok róla.-nevetek a saját hülyeségemen.
-Ó, értem.-csillan fel a szeme Sarahnak.
-Én megyek és behozom a desszertet.-szólok, azzal felállok a helyemről.
-Maradj csak kincsem, megcsinálom.-állna fel anya.
-Hagyd, megyek, beszélgess nyugodtan.-küldök felé egy mosolyt.
-Hát jó.-mondja és már el is merül a beszélgetésben.
A hűtőből előveszem a tiramisut, kiszedem a tányérokat a szekrényből, de sehogy sem tudok vele boldogulni. Már vagy másfél perce csípőre tett kézzel állva gondolkozom, hogyan vihetném ki egyszerre az egészet, mert ugye akkor minek is forduljak, nem? Mikor hallok egy hangot és hátrafordulok. Daniel áll ott az ajtófélfának támaszkodva és édesen mosolyog.
-Segíthetek?-néz le rám szempillái alól. Én csak elvarázsoltan bólintok és a kezébe nyomom a tányérokat. Elindul én meg, miközben megy alaposan megbámulom a hátsóját. Hát igen..azért ő sem panaszkodhat. Valószínűleg megérzete, hogy bámulom, hátrafordult és kacsintott egyet. Oookéé.
A vacsora további részében egész végig baromkodtunk. Hol rugdostuk egymást az asztal alatt, beszélgettünk vagy csak ettünk és vigyorogtunk, mint két hülye.
Mikor már vagy tíz perce csak csendben ülünk és hallgatjuk, ahogyan a szüleink beszélgetnek anya megszólal :
-Ellie, miért nem mutatod meg Danielnek a szobádat?
-Öhhm, mutassam?-nézek rá összezavarodva.
-Persze, menjetek csak nyugodtan.-int.
Megvárom míg Daniel feláll, majd elindulok felfelé a lépcsőn...

Sziasztok babák! :*
Tudom, tudom, szemétség itt abbahagyni.Remélem jó lett ez a rész, mert rengeteget agyaltam rajta. Ha kérhetem, akkor hagyjatok magatok után valamilyen nyomot, nagyon örülnék pár kommentnek! Tehát aki teheti az írjon már egy pár sort,hálám üldözne titeket :D , mert nem tudom, hogy mennyire tetszik nektek a story! :) És köszönöm, hogy ilyen sokan olvassátok. Puszii :*