Szélsebesen repesztettük a város felé. A szél erősen az arcunkba csapott. Olyan rég jártam ezen a helyen. Azóta, mióta eljöttem a külsőm is nagyban megváltozott. Régebb mindig lófarokban hordtam a hajam, mostmeg kiengedve és feketére festettem de késöbb rájöttem, hogy nem az én stílusom, így hagytam a termédzetes fehért.
Végre leparkoltunk egy hatalmas kapu elött. Akkorra már jócskán besötétedett, így az utcai világítás adott egy kis fényt. A mellékutcák mind kihaltak voltak, de a hosszú főutcán hatalmas nyüzsgés volt. Valami nyárünnep lehetett, vagy valami hasonló de fontos, mivel még a városka mostani vezetője is lent ünnepelt. Ezt onnan tudtam mivel egy elég testes ember volt a többihez képest és drága ruhát viselt. A városban élők nem hordanak ilyet. Nelik mind koszos ruháik vannak valószínüleg a sok földőn és utcán alvás miatt. Hát ezt trszi a hülye háború!
Mi hárman csendben gurultunk el a tömeg mögött, egy romos templomhoz. A padok itt - ott ki voltak dölve és az egyik fal le is volt omolva, de ahogy besütött a holdvílág egy kis füves - virágos részt világított meg.
- Ez gyönyörű!- ámult el Ayami.
- Az!- jött tőlem az egyértelmű válasz. Csak ennyit tudtam kinyőgni. Ezeket még én ültetem, még régi barátnőmmel Aerittel. Hogy mi lett vele, arron inkább nem beszélek... Talán egyszer elmesélem... Talán. - Etzek...Cloud ezek mond, azok amiket még én ültettem?
Cloud ezen csak mosolygott és kézenfogva odavezetett egy leterített hálózsákhoz, ami mellett egy hatalmas lelakatolt ezüstláda állt. Ő csak jónyugottan kinyitotta. A tartalma mindenféle szines kőböl állt. Hármat felém nyujtott és hármat Ayami felé.
- Tegyétek a karotokra és menjetek az ünnepre.- szolt nyugott hangon.- De ne kerüljetek bajba!
Bólogatva mentünk ki a romos templom ajtaján. Az eget már csillagok borították. A város telis tele volt mindenféle bódéval.
Mi ketten vidáman sétálgattunk a sorok között. Én a testvéreimnek kerestem valami ajándékot, Ayami pedig csak úgy magának.
De persze nem maradt el egymás ajándéka sem. Sikerült minkettőnknek pont ugyan olyan karkötőt választani. Valahogy így lehetett:
Egymás mellett haladunk már jó ideje. Hirtelen mind a ketten amásik felé fordulunk: - Figyu láttam valamit arra megnézem!- mondtuk tök egyszerre. Erre mindketten felnevettünk és elindultunk a két ellentétes irányba.
Sikerült pont két ugyanolyan bódénál megálnunk és meglátnunk azt akét ugyanolyan karkötőt.
Hát valahogy így történhetett. Mind aketten nagyot nevettünk ezen. Mindig ez van, ha külön vásárolunk. Ijenek alegjobb barátnők nem?
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Mindketten felcsatoltuk a másiknak a kezére és épp csodáltuk a másikét, de mivel én ( Yume ) sosem leszek szerencsés és mindig ilyenlor zavarnak meg sosem lessz egy teljes ijen pillanatom...
- Saya? ...
Hi! Bocs, hogy ennyit késtem, csak nem volt ötletem... De remélem tetszik, a rész!:-) Ha van ötletetek, hogyki legyen az a személy, aki megszólítja Yumet, nyugottan lehet írni komiba, vagy privibe!:-) Mivel még én se tom' hogy ki lessz:-D!
