[Vhope]: Nap Mint Nap.

•Taehyung verzió• Nap mint nap.

-Menj el! Takarodj már ki, az Istenért!
Visszhangzott fejében ez az egy mondat, ami egyre mélyebben fúrta be magát tudatába. Egyre mélyebbre hatolt, és bármennyire szerette volna azt bebeszélni magának, hogy a drog hatása, már nem tudta e dajka mesével átverni az igazságot.
Halkan koppant cipőtalpa a csúszos aszfalthoz, amit beáztatott az eső, lemosva a rajta maradt ember okozta koszt. Az egyszerű útnak olyan könnyű megtisztulni. Bár így működne ez az embernél is; bár az égből jövő esővíz leáztatná az emberi lelket, megtisztítván a feketeséget. Ami úgy fogta közre Taehyung lelkét, mint ahogy a hernyógubóba zárt lepkét, ami egyszer kiszabadulva a sötétségből, szárnyalni kezd a fény felé.
Taehyun lelke is szárnyalni akart. De Hoseok mellett, már csak a sötétséget látta mindenben. Még a legártatlanabb kisgyermekben is a rosszat kereste; s mindez szerelme miatt.

Igen, végre rájöttem
Senki vagyok nélküled
Nagyot hibáztam
Bocsáss meg

Bocsáss meg, amiért a szívembe engedtelek. Nem szabadott volna. Nem szabadott volna azon az éjszakán, miközben te a tablettáktól fulldokoltál, beengednem a szívem ajtaján. Be kellett volna torlaszolnom. Betonnal kellett volna tapasztanom, azt az ajtót. De talán még az a tapasz is engedett volna, gyönyörű mosolyodnak. Amire már nem is igazán emlékszem, meg van-e még? Vagy azt is odaadtad másnak, akár a lelkedet?

Remélem, a szíved megkönnyebbült

Többé nem kell velem törődnöd, elengedem magam, hogy szárnyalni tudjak.

Kérlek, felejts el és élj tovább,

Kérlek téged, élj tovább, úgy, ahogy eddig is. Nevess úgy, ahogy régen tetted. Engem pedig hagyj, hagyj menekülni. El, egy másik világba, ahol talán elfejthetem mocsoktól kiszáradt karjaidat.
Ott majd könnyeim elapadnak, hiszen tudom, onnan soha nem fogok visszatérni. Egyedül hagylak.

A könnyek felszáradnak majd,
Ahogy telik az idő,

Ott állt a felhőkarcoló tetején. A fejére húzott kapucni eltakarta könnytől csillogó szemeit. Lába alatt a hangya méretűre zsugorodott emberek, élettel telve nyüzsögtek. A város fénye, a kocsik fülsüketítő zaja, a Hold csillogása... minden eltorzult előtte, ahogy ott állt, egy lépésre a haláltól. Egy lépés választotta el a szárnyalástól.

Talán sose kellett volna találkoznunk.
Remélem, ennek ígéretét örökre eltemedet, baby.
Imádkozom érted.

Imádkozni fogok egy mindenhatóhoz, hogy feledtessen el. Ajkaid érzését, bőröd illatát, szemed csillogását, ígérem megörzöm, nem feledem. De értem ki fog imádkozni?

Ne nézz vissza, csak menj.
Ne találj meg, csak élj tovább.
Mert nem bántam meg, hogy szerettelek, csak a jó emlékeket tartottam meg.
Valahogy eltűröm.
Valahogy elviselem.
Ha ilyen vagy, boldognak kéne lenned.
Nap mint nap egyre unalmasabb
Oh te srác*, sírok, sírok.

Lelkem felkészült. Testem nem érzem már, itt hagyom e bűneinkkel feldíszített világot.

Te vagy a mindenem, viszlát...

< Menj
Igen, végre rájöttem
Senki vagyok nélküled
Nagyot hibáztam
Bocsáss meg
Remélem, a szíved megkönnyebbült
Kérlek, felejts el és élj tovább
A könnyek felszáradnak majd
Ahogy telik az idő
Talán sose kellett volna találkoznunk
Remélem, ennek ígéretét örökre eltemeted, baby
Imádkozom érted
Ne nézz vissza, csak menj
Ne találj meg, csak élj tovább
Mert nem bántam meg, hogy szerettelek, csak a jó emlékeket tartottam meg
Valahogy eltűröm
Valahogy elviselem
Ha ilyen vagy, boldognak kéne lenned
Nap mint nap egyre unalmasabb
Oh te srác*, sírok, sírok
Te vagy a mindenem, viszlát...>

Igen, ez egy elég érdekes OS lett. Magam sem tudom, hogy pattant ki ilyesmi a fejemből. Egyszerűen csak íratta magát.
*srác= ide eredetileg lány van írva, de mivel Hoseokról van szó, ezért kicseréltem, hogy passzoljon.
Remélem, azért lesz aki szereti az ilyen stílusú írásaimat is.
Belinkelem ide az oldalt, ahonnan a magyar fordítást szedtem:
http://dalszovegek.blogspot.ro/2011/06/big-bang-haru-haru.html?m=1
-Berni-