Ilyenkor minden olyan nyugodt. Persze én azért tudom legbelül, hogy ez csak egy álca, hogy elfedje a valóságot.
Pár perce még nem voltam álmos, most még is lehunyom a szemem, majd a következő pillanatban el is alszom. Tudom, hogy biztonságban vagyok, így nem félek semmitől.
Pár órával később.
A telefon csipogására keltem, de még mielőtt kinyitottam volna a szemem, Daniel, halkan belép a szobába, majd felveszi a telefont. Direkt nem nyitom ki a szemem, hallani akarom, kivel beszél.
- Szia, figyelj most nem alkalmas, de majd később átmegyek hozzád. Suttog, ne hogy felkeltsen, de nem is sejti, hogy én már fent vagyok.
- Én is szeretlek, de most le kell tennem, szia. Elhangzik a bűvös szó. Nekem meg a szívem darabokra hullik. Azt mondta szereti, biztos vagyok benne hogy egy másik nő volt a vonalban. Hallom, ahogy leteszi a telefont az asztalra, azt is hallom, hogy kihúz az ágy alól egy táskát. Résnyire kinyitom a szemem, hogy lássam, mit csinál. A táskába ruhákat tesz, legalább egy hétre valót. Behúzza a táskát, és leteszi a földre, becsukom a szemem. Hallom a lépteit, ahogy felém lép, besüpped, az ágy. Belepuszil a hajamba, majd így szól.
- Majd jövök. Még egy puszit nyom a fejemre, aztán feláll, fogja a táskát, és kisétál a szobából. Még hallom, ahogy felkapja a kulcsát, majd ki is lép az ajtón, halkan becsukva maga után azt. Pár percnek el kell telni, hogy összeszedhessem a gondolataimat. Szép lassan ülök fel az ágyon, óvatosan nyitom ki a szemem, de érzem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon.
- Miért teszi ezt velem? A mondat végén elcsuklik a hangom. -Mit tettem, hogy ezt érdemlem? A könnyeim megállíthatatlanul, robognak lefelé az arcomon. Bekövetkezett, amitől a jobban féltem.
