Ebben a pillanatban Luke termett ott és elrángatott a pasastól. Lekevert neki egy pofont és elkezdett rángatni.
-Luke engedj már el!!-ordítottam.
-Nem!-morgott.
-Mit akarsz már?!-kezdtem el szipogni.
Megállt és elkezdett bámulni.
-Ömm...-habogott-Amy ott bőg és nyavalyog, hogy elmentél. Szóval megkerestelek.-mondta.
Még mindig szorította a kezem.
-Tudok egyedül is menni..-néztem rá.
Hazaértünk ahol egy szőke hajú lány állt aki Amyvel ordibált. Luke odaszaladt a lányhoz és Amy pedig hozzám. Bementünk a konyhába. Hallgatóztam egy kicsit.
-Fogd már fel végre, hogy nem érdekelsz!-mondta egy kicsit hangosan Luke.
-De baby..-nyavalygott a csaj-Akkor azt a ribancot szereted?-förmedt a srácra a lány-Ugye??-ordított.
-Mi közöd van hozzá?!-ordított Luke-Takarodj!!-csapta be az ajtót.
Benyitott a konyhába én meg elestem mivel nem vettem észre, hogy a szoba felé jön.
-Szóval mindent hallottál.-morgott.
-Ki volt ez a lány?-kérdeztem.
-Valaki.-válaszolt flegma hangon.
-Luke.-mondtam halkan.
-Mond.-nézett rám kék szemeivel.
-Nekem elmondhatod-néztem mélyen gyönyörű szemeibe.
-Ö a..volt barátnőm- lábadt könnybe a szeme.
Leültünk a kanapéra és mesélni kezdett.
-Tök jó volt a kapcsolatunk amikor-nyelt egy nagyot- meg nem csalt. Ez úgy volt, hogy az nap volt az évfordulónk és ugye virágot vettem neki, a főnök is hamarabb elengedett. De amikor benyitottam a szobánkba egy másik pasassal hemperget.-kezdett el sírni.
Ennyi lett volna ez a rész remélem tetszett ez is. :* <3
Elég rövidke lett..
