Shadows | fordítás

I'll Make You Better

* Will szemszöge *

Már egy hónapja. Egy hónap telet el, mióta elvesztettem az én Death Boy-omat.

Nem mentem vissza az iskolába, miután elment. Úgy döntöttem, hogy a Félvér Táborban maradok és megtalálom a lehető leghamarabb. De elég nehéz olyasvalakit megtalálni, aki nem akarja, hogy megtalálják, hiába próbáltam már szinte minden lehetséges dolgot. Sóhajtva dőlök le az ágyamra és várom, hogy álom jöjjön a szememre.

Egy olyan helyre kerültem, ami nagyon hasonlít egy farmra. Van néhány csendben legelésző tehén is és minden olyan békésnek tűnik. Egy fiút pillantok meg, aki körbe-körbe sétálgat a hely körül, fekete karikák vannak a szeme alatt és nagyon fáradtnak tűnik. Felém fordítja az arcát és azonnal felismerem.

Nico.

Megpróbálok odafutni hozzá, de nem tudok a közelébe se kerülni. Olyan mintha egy láthatatlan fal választana el minket egymástól.

- NICO! - ordítom abban a reményben, hogy meghall, de Death Boy meg sem moccan.

Egy férfi, aki a 60-as évei elején járhat, Nico után kezd futi és elkapja a a pólója nyakánál fogva. Kissé elfordítja a fejét és vigyorogni kezd, mintha tudná, hogy én is ott vagyok.

Elkerekednek a szemeim az arca láttán.

- NICO! FUSS, NICO!! FUSS! - ordítom, miközben kétségbeesetten próbálok találni valamit, amivel segíthetek Niconak kijutni onnan. Látom, ahogy tehetetlenül próbál küzdeni az oroszlánokkal és az arcára rá van írva, hogy mennyire fáj mindene és, hogy nem sokáig bírja már.

Erősen imádkozok minden istennek, akikre csak emlékszek, hogy mentsék ki onnan az én kis Death Boy-omat. Egy kiáltást hallok. Az Ő kiáltását. Látom, ahogy a földre esik és az egyik oroszlán egyszerűen csak a hátára ugrik...

- NICO! - üvöltöm és hirtelen kinyitom a szemeim. Érzem, ahogy a könnyeim végigfolynak az arcomon. Jeges verítékben úszok és a szívem őrült tempóban dobog.

Csak álmodtad, Will, csak egy álom volt.

Ezt mondogatom magamnak, miközben legbelül tudom, hogy nem volt az.

Visszadőlök az ágyamra és próbálok megnyugodni. Mély levegőt veszek, majd lassan fújom ki azt és behunyom a szememet, de ez sem segít. Képtelen vagyok nem aggódni Nico miatt. A szemeim előtt halt meg valószínűleg és én nem tehettem semmit, hogy megakadályozzam ezt. Sóhajtva kelek ki az ágyamból és úgy döntök, hogy elmegyek sétálni. Azt hiszem, egyedül többre megyek, hogy találjak valami megoldást mint a kabinomban, ahol a testvéreim alszanak. Kilépek a kabinomból és egyenesen az erdő felé indulok, nem törődve a hárpiákkal, hisz úgysincs értelme az életemnek Nico di Angelo nélkül. Meg kell tudnom, hogyan segíthetek neki. Meg kell találnom, amilyen hamar csak lehet. Talán meg kéne kérnem Jászont, hogy segítsen, mert ő is törődik Nicoval legalább annyira mint én.

Zeusz kabin felé fordulok. Nem érdekel, hogy az éjszaka kellős közepén fogom felkelteni, Nico sokkkkkkkalta fontosabb mint bármi más, amit most csinál.

Ahogy elhaladok a Hádész kabin mellett, egy alak rajzolódik ki a ragyogó holdfény alatt. Egy fiú az, gyenge és sérült. Felpillant és meglátom arca vonásait a holdfényben.

- Nico? - suttogom hitetlenkedve. Nem bírok megmozdulni, még rendesen gondolkozni sem vagyok képes, csak ott állok és az előttem lévő fiúra bámulok.

- W-Wii - kezd bele, de a hangja megtörik. A föld felé kezd zuhanni csukott szemmel. Rohanni kezdek, amilyen gyorsan csak tudok, hogy elkapjam, mielőtt teste a földet éri.

- Hé, hé, Death Boy! Ne aggódj, itt vagyok! - suttogom és puha, fekete haját kisöpröm az arcából.

- Will? - nyitja ki egy kicsit a szemét és egy könnycsepp távozik onnan.

- Annyira nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, baby - törlöm le hüvelykujjammal az arcát.

- É-én - kezd bele újra, de ezúttal becsukja szemeit és teljesen a karjaimba zuhan.

- Death Boy? - ráztam meg egy kissé, azonban választ nem érkezik tőle.

- Nico? - kérdezem egy kissé hangosabban - NICO! - rázom meg erőteljesebben bármilyen reakcióra várva, akármilyenre.

- Segítség! VALAKI SEGÍTSEN! - ordítom, és hagyom, hogy a könnyeim végigfolyjanak az arcomon.

Nem engedhetem el Nicot így. Megteszek bármit, hogy megmentsem. Egyre több táborozó jön elő a kabinjaiból, kardokkal és íjakkal a kezükben. Nyilván azt hitték, hogy valami szörny támadt rá a Félvér Táborra, de ehelyett engem találtak kisírt szemekkel, a földön ülve és Nicot olyan közel szorítva magamhoz, amennyire csak tudom.

- Segíteni fogok rajtad, Nico. Meg foglak gyógyítani - súgom a fülébe, bár nem vagyok benne biztos, hogy hallja vagy nem. A homlokára nyomok egy puszit, majd karjaimba véve állok fel vele és indulok el a gyengélkedő felé.

* * *

Sziasztok! 😊El se akarom hinni, de 8. helyen áll a történet Fantasy kategóriában! 😍Köszönöm szépen a több mint 2000 megtekintést, a kismillió csillagot és kommentet!❤❤❤ Remélem tetszett ez a rész!

Még 10 fejezet van ebből a 'könyvből', és ezen kívül a második részből 16 (viszont ott mostanában elég ritkán van új rész). Ezért lenne egy olyan kérdésem, hogy szerintetek érdemes lenne e belevágnom egy másik történet fordításába is, illetve, hogy Ti kikről olvasnátok szívesen? ( nem feltétlenül kell Percy Jackson könyvekben lévő szereplőknek lennie) Mert, ha lenne ilyenre igény, akkor keresek egy jó történetet, kérek engedélyt és elkezdem fordítani. (azért most szólok, mert nem egyszerű olyan sztorit találni, ami jó is és engedélyt is kapok a fordítására)