Friendzoned.

3.rész

Másnap arra keltem, hogy valaki kivágta a szobaajtóm. Mi a szar?
Kinyitottam a szemem, a fény kis híján kiégette a retinámat. Hunyorítottam és 'támadóm' felé néztem.
- Mi a kurva életet csinálsz, Michael??
- Neked is jó reggelt, Danielle- válaszolt kicsattanó jókedvvel. Mi baja van ennek?
- Hogy legyen jó reggele az embernek, ha hajnalok hajnalán ráront valaki?
Elkezdett röhögni.
- Egy óra van, nem tudom, hogy tudsz ennyit aludni- elindult kifele. Most komolyan bejött, hogy felébresszen? Visszafordult.- Jaaa, és készülj.
- Mi? Mire?
- Megyüüünk.....
- Hova?
- Vidámparkbaaaaa- úgy ujjongott, mint egy kisgyerek.
Még sürgetett egy ideig, aztán mikor látta, hogy már kelek ki az ágyból, otthagyott.
Elmentem a fürdőszobába és elvégeztem az ottani teendőimet.
A szobámba visszaérve gondolkoztam egy sort, hogy mit vehetnék fel, végül ezt a szettet választottam:

A telefontokjaimat naponta váltogatom kb, hogy mindig a ruhámhoz illő legyen. A fényképező meg azért kell, mert egy vidámparkban tök jó képeket lehet csinálni és azokkal akarom majd kidíszíteni a szobámat. A táska pedig csak jól néz ki, meg végülis valahol kell tartani a fényképezőt. Meg lehet, hogy a telefont is. Mindegy majd eldöntöm.
Feltettem egy kis szempillaspirált, a hajamat pedig csak kontyba fogtam.
Lementem a lépcsőn és szembetaláltam magam négy várakozó szempárral.
A kocsi előtt kisebb veszekedés volt abból, hogy ki hol üljön. A végére én hátra kerültem a középső ülésre Luke és Calum közé.
Calum folyamatosan engem nézett. Picikét frusztráló volt, mit ne mondjak.
Luke hirtelen megbökött. Ijedtemben megugrottam, aztán ránéztem. Nagyon bámulta a telefonom, ami még mindig a kezemben volt. Végre megszólalt.
- Kell a tokooood - ma mindenki olyan, mint egy ovis?
- Miért?
- Pingviiiiin!!
- Nekem is tetszik. És az enyém, ha neked adom, nem lesz tokom.
- Dede.
Ezzel elővette a saját telefonját. Neki is IPhone 5- je van.
- Ez egy csere- mondta és levette a tokját.
Sima fekete volt. Komolyan... Pingvint egy sima tokért? Alapból nem adtam volna oda, de Luke kiskutyaszemekkel nézett. Nem lehetett nemet mondani.
- Legyen- sóhajtottam, miközben levettem a pingvines tokomat. Cseréltünk.
Olyan elégedett mosolyt, amilyen most az ő arcán volt, ritkán látni.
- Kösziii- mondta és megölelt. Vagy inkább behúzott az ölébe, már amennyire tudott, mivel be vagyok kötve.
Nem utaztunk túl sokat. A vidámpark parkolójában voltunk. Aztán jegyeket vettünk, és be is mentünk.

Kiskoromban voltunk már itt, de akkor a dolgok 80%ára nem ülhettem fel, mert nem voltam elég magas/idős hozzájuk. Jó nem mintha most magas lennék. Egyáltalán nem, de ahhoz elég, hogy felmehessek mindenre.
A fiúk elkezdtek nyüzsögni, hogy hova menjünk először.
Szegény Ashton-nak nem lehet valami nagy program, mert ő nem ül fel ilyen dolgokra, sosem bírta ezeket, mindigis rosszul volt a hullámvasutaktól és hasonlóktól.
Amíg ő próbálta csitítani a többieket, nekem megkordult a gyomrom. És akkor rájöttem, hogy ma még nem ettem semmit.
- Éhes vagyok- szálltam be én is ebbe a felettébb magasröptű eszmecserére.
Mintha meg sem hallották volna, Michael úgy folytatta.
- Menjünk arra a hullámvasútra!!-mutatott valamelyik felé.
- Nem, nem arra kell menni! Hanem arra ott!- mutatott Calum egy másikra. Igazából lehet, hogy ezek ketten ugyanazt mutogatták. Nagyon sok van, és eléggé összetéveszthetők, nem lehet tudni.
- Nee! A szabadesésre!- folytatta Luke.
- Éhes vagyoook!- ismételtem meg, hátha figyelnek.
Most halkabbak lettek. Siker!
- Menjünk enni. Ma még nem ettem, mert valaki felkeltett - meredtem Michael-ra -, és rögtön siettetni kezdett, nem volt időm enni.
- Na akkor menjünk kajáért- mondta Ashton.
Fél órán keresztül sorbanálltunk, de megérte, mert a hotdog és a vattacukor finom volt. Utána ittam még egy jégkását is. Mostmár kezdődhet a buliii.
- Te jössz velünk, vagy olyan vagy, mint Ash?- kérdezte Mikey.
- Hé, nem tehetek róla, hogy szarul leszek az ilyenektől- válszolt a bátyám.
- Persze hogy megyek!- mondtam.
- Akkor dönthet ő- milyen lovagias ez a Luke. Haha.
Én egy olyan hullámvasutat választottam, amit egyikük se mondott.
Luke mellett ültem. Mögöttünk Calum és Michael. Ashton pedig megvárt minket, indulás előtt lepasszoltam neki a táskámat, de a fényképezőt kivettem és lőttünk egy szelfit úgy, hogy mindenki látszódjon. A képet, ami kijött a gépből (mert ez olyan fajta, ami rögtön kiadja a képet) betettem a zsebembe - gratulálok, Danielle, ott biztos jó helye lesz- a gépet meg fogtam és szurkoltam, hogy ne hagyjam el útközben.
A hullámvasút legmagasabb részénél voltunk, mikor Michael valahonnan elővett egy csavart és megszólalt.
- Ez vajon honnan van?- kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
A vasút ekkor elindult lefelé. Olyan volt, mintha zuhannánk.
Nagyon megijedtem, ugyanez látszott Luke-on is.
Basszus, nem halhatok meg itt. Most. Túl fiatal vagyok hozzá.
Amíg ezen gondolkoztam, észrevettem hogy vége a menetnek. És mindannyian életben voltunk. Komolyan megkönnyebbültem.
Hangos nevetésre figyeltünk fel.
- Nemár- fogta a hasát Mikey.- Tényleg bevettétek? Ezt nem hiszem el- röhögött tovább.
Elmondta, hogy egész végig ezt tervezte és ő hozta magával a csavart. A szívbajt hozta rám.
Voltunk szabadesésen is és majdnem az összes dolgot végigjártuk, mindenhol csináltunk szelfit. Azokat a képeket már bedobáltam a táskába. Meg sok olyan fotó is van, amin Ashton-nal vagyunk. Nem hagyhatjuk ki csak mert ilyen kis nyomi hányós. (A testvéri szeretet... nagyon érződik.)
- Pisilni kell- szólalt meg egyszer Luke.
- Ja, nekem is, menjünk- mondta Michael.- Nektek?
Én elkezdtem rázni a fejem, aztán rájöttem, hogy a fiúknak szólt. Mindegy, nekik sem kellett.
Elmentek, már egy ideje (igazából kb 5perce maximum) távol voltak.
- Én unatkozom- mondtam.- Ki tudja, meddig pisilnek. Menjünk hullámvasutazniii!
- Okéé- válaszolt Calum.- Melyikre?
Én rámutattam a legdurvábbra. Tele volt meredek részekkel és kanyarokkal, többször is átfordult fejjel lefelé és az egész nagyon magas volt.
Alig állt valaki sorba. Nem valami bátrak az emberek.
Ahogy elindult a hullámvasút sikítani kezdtem. Calum is kiabált. Ez sokkal gyorsabb, mint gondoltam. Megfogtam a kezét, tökre féltem.
A vége felé közeledtünk, mikor éreztem, hogy nagyon nem volt jó ötlet ez a sok kaja és utána ez az izé.
Eleinte csak kicsit kavargott a gyomrom, gondoltam ez normális.
Vége lett, kiszálltunk és akkor lett csak igazán rossz.
- Calum, asszem hányni fogok- mondtam halkan.
- Mi?
- Mondom hányingerem van.
- Nagyon?
- Nagyon.
Ekkor (még mindig fogta a kezem) elkezdett maga után húzni a wc-k felé.
- Férfi vagy női?- kérdezte. Mi van?
- Calum tök mindegy, a cél, hogy odaérjek, mielőtt kidobom a taccsot- mondtam már nagyon küszködve.
Már majdnem bementünk a férfi wc-be, mikor rájöttem, hogy ott ki tudja miket láthatok.
- Na de azért talán jobb lenne a női- szólaltam meg hirtelen.
Bementünk, közben néhány idősebb nő hitetlenkedve mondogatott valamit arról, hogy a férfiaknak egyel arrébb kell lenniük, meg hogy milyen pofátlanok a mai fiatalok.
Calum csak lerendezte egy "most pont leszarom"-mal.
Épp időben értünk be a wc-re. Letérdeltem és már jött is, aminek jönnie kellett.
Calum pedig végig ott guggolt mellettem és simogatta a hátam.