Beteljesülő álmok ~1D

Nyolcadik fejezet

Javítatlan:

A nap sugarai már besütöttek az ablakomon, a ruháim elszórva terültek szét a padlómon, laptopom felhajtva, lemerülve állt az asztalomon, és az egész szobám szét szórt papírzsepikkel volt tele. De mégis máson lepődtem meg igazán. Niall feküdt mellettem, a plédembe csavarodva, mivel este meg sem vetettem az ágyam. Egyik keze a fejem alatt pihent, másik pedig a derekamon nyugodott, szőke, összekuszálódott haja belelógott lecsukott szemébe, és olyan békésen szuszogott, hogy muszáj volt elmosolyodnom a látványon. Óvatosan kibontakoztam az öleléséből, hogy kimenjek a konyhába anyához, ugyanis éreztem az illatokat a levegőben, amiből arra következtettem, hogy éppen főz. Eljutottam odáig, hogy lehámoztam magamról izmos karját, lerúgtam magamról a plédem, de mikor felültem, és az ágy széléhez fordultam, kezeket éreztem magamon, mire egyből egy hatalmasat dobbant a szívem. Éreztem meleg leheletét a nyakamon, amitől megborzongtam.

-Jó reggelt, édesem!- szólt hozzám lágy hangon.

Soha nem használta még ezt a szót. Soha. Mi történt, hogy most így hirtelen... Ugye nem...?

-Ugye nem történt semmi éjjel?- néztem rá ijedten.

-Mire gondolsz?- húzta kicsit az agyam, pedig pontosan tudta mire gondolok.

-Ahj. Ne szórakozz. Kérlek.

-Nyugi. Csak aludtál. Semmi más. Csak azt mondtad ne menjek el, mielőtt elaludtál, én pedig teljesítettem a kérésed- húzott magához gyengéden.

Akaratlanul is elmosolyodtam a tegnap este történteken. Itt termett a semmiből, mellettem volt, és egész éjjel vigyázott rám. De tényleg. Mégis honnan tudta, hol lakom?

-Hogyan találtál ide? Hogyan tudtad, hogy...

Nem engedte, hogy befejezzem, mert száját nekinyomta az enyémnek, ezzel csendre intett. Mikor elváltunk egymástól, így szólt:

-Harry felhívta Anne-t, mivel én nem tudtam nyugodtan ülni egy helyben és asszem' mindenkivel ordibáltam, ezért gyorsan eljöttünk arról a rohadt...

-Jó, értem- szakítottam félbe, mielőtt elkezdett volna itt nekem káromkodni- Köszönöm- csak ennyit mondtam, majd belefúrtam fejem a mellkasába, és mélyen beszívtam az illatát.

-Azt terveztem mára, hogy hozzászoktatlak a sztárélethez. Aztán elmegyünk, és találkozunk a fiúkkal. Ott lesz Anne is. Okés?

Sztár élet. Már megint...

-És ha én nem akarok híres lenni?- lábadtak könnybe a szemeim, mire ő szorosan magához ölelt.

NEM AKAROK SZTÁR LENNI! Kinéznek a plázában, azokon a helyeken ahol sok ember van, a magazinokban írnak rólam cikket, pletykák terjengenek rólam, elvesztem a régi barátaim. Én ezt nagyon nem akarom. Csak szeretnék átlagos lenni.

-Már az vagy- mondta csendesen- Most rólad szól az internet. És a sajtó nagy része.

Bár tudtam, de abba, hogy most más mondta, és nem csak én magamnak, beleremegtem. Akkor valós. Nem csak képzelődöm.

-Én...

-Miri. Nincs más választásunk. Ha velem szeretnél maradni, akkor sajnos ismerni fog mindenki. Titokban nem lehet megoldani, mert egyszer úgy is lelepleznek. Kérlek... Mindent elkövetek azért, hogy boldog légy. Szeretnélek hozzászoktatni, és megtanítani mindenre ami várhat rád. Csak higyj bennem- engedett el.

-Szeretlek- csúszott ki hirtelen a számon az a bizonyos szó, mire ő csak szelíden elmosolyodott, majd megcsókolt.

A konyhába kiérve meglepődtem. Azt hittem, csak anya van ott, de az asztalnál megpillantottam Harryt, Anne-t és apát is, akik nagyban beszélgettek, közben ették a reggelijüket. Niall mögöttem jött, és azt hiszem ő is meglepődött.