Végítélet

Prológus: A látogató

,, A tükör a felszínesség közvetítője. Soha nem tudhatod, hogy valójában ki néz vissza rád. ''

Meredith Wilmer egy fárasztó, végtelennek tűnő munkanap után végre hazatérhetett szeretett férje mellé. Magassarkúinak hátsó része az utca hideg kövezetének ütközött, amelynek eredményeként halk koppanásokat hagyott maga után. A nő nem tehetett róla, de akarata ellenére is végigsöpört rajta a félelem bénító hulláma.

Az utca hátborzongató, kihalt látványa sietésre késztette az egyébként vakmerő Meredith-t. Az éjszaka sötétje percről-percre sűrűbbé és nehezebbé vált, ahogy az átlagos járókelőnek tűnő nőszemély átvágott Brooklyn utcáin. A hideg szél játékosan belekapott vékony kabátjába, mire összehúzta magán a tavaszi felsőt, és a kényelmetlen cipellők ellenére is megszaporázta lépteit.

A nyár vége nem csak az időjáráson, hanem az embereken is meglátszott. A nappalok rövidülését és az éghajlat lehűlését egyre több egyetemre vagy középiskolára készülődő fiatal követte. A nyári, átmulatott éjszakák és a részeg, alkoholt vedelő tinédzserek is megfogyatkoztak, bár nem tűntek el teljesen. Ezt a tényt az is bizonyította, hogy egy sikátor mellett elhaladva Meredith egy hullarészeg, kiütött férfit pillantott meg a szemetes zsákok között horkolva.

Meredith-nek tehát elég oka volt rá, hogy minden fölösleges látványt elhanyagolva iparkodjon az otthona felé. A zord táj ellenére is felderengett előtte az egyetemes életszakasza, amikor pályát kellett választania a jövőre nézve. Bár a szülei valami komoly állást szerettek volna egyetlen lányuknak, ő mégis nyomozóként folytatta tanulmányait. A fiatal lány legnagyobb meglepetésére, már a segédként töltött napjai is teljesen lenyűgözték.

Ahogy a detektívek semmisnek tűnő bizonyítékok sorozatának köszönhetően kapták meg a teljes képet a gyilkos mivoltáról. Ahogy egy érdektelen porszemcse és ujjlenyomat sorsdöntő változásokat eredményezett. De Meredith-t mégis az kápráztatta el a legjobban, hogy ezek a részletbe mélyülő, elhullatott kenyérmorzsákra emlékeztető nyomok vezettek el a nyomozás végére. Bár a halottkémes állás sem állt távol tőle, ő mégis a részletes nyomkeresést választotta. És ahogy döntése megfogalmazódott elméjében, pár év elteltével a C.A.M.A. bűnügyi egyesület tagjai között találta magát.

A szervezetben eltöltött évek jelentették az élete fénypontját. Izgalmas felfedezések, feszült üldözések és halálközeli megbízatások változtatták meg a lány addigi hétköznapi életét. Addig a pillanatig, amíg Meredith meg nem mentette egy ártatlan polgár életét, fogalma sem volt arról, hogy milyen veszélyes és felemelő érzés nyomozóként dolgozni. Főleg, ha egy olyan természetfeletti erővel néz szembe az ember, mint a nyomtalan és veszélyes Bérlők.

A jobb oldalról érkező zaj kirántotta Meredith-t gondolatmenetéből. Torkában dobogó szívvel fordult hátra, a zaj forrása felé. Meglepetten tanulmányozta, hogy az utca sarkában egy kóbor, éjfekete macska körvonala rajzolódik ki, aki a szemetes zsákok között talált menedékre. Szájában egy hal megtépett maradványát tartotta, és elégedett testtartással elhagyta a kuka összedőlt romjait.

A nő száját nyugodt sóhaj hagyta el, ahogy az állat után pillantott. Furcsán érte a felismerés, de valamilyen érthetetlen oknál fogva még mindig hatalmába kerítette az érzés, hogy megfigyelés alatt áll. A sötétedő és egyre benépesedő utca láttán hideg verejtékcsepp hagyta el homlokát. A közeli park felől esti szél fújt.

Csak a képzeleted játszik veled, Meredith - gondolta, majd hevesen megrázta fejét, gondolatát megszilárdítva.

Sajgó lábait hevesen kapkodva indult el a kis kertvárosi ház felé. Fejéből megpróbálta eltávolítani az iménti félelem nyomait, de minden erőfeszítése ellenére egész úton olyan érzése támadt, hogy valaki követi.