The Hawk's Lover

Sorry gyerekek, de ebben a oneshotban teljesen figyelmenkívül hagyom az Ultron korában történteket. Ne értsetek félre imádom Laura és a gyerekek karaktereit, de ez most kellett nekem.

Clint:

Nehézkes, vontatott léptekkel sétáltam ki a központból és az autóm felé vettem az irányt. Útközben oda-oda köszöntem néhány érkező vagy éppen hazafelé tartó kollégának, akik akárhová tartottak futólépésben mentek, velem ellentétben. Én szépen, lassan vettem a lépcsőfokokat, míg a többiek kettesével, ők szinte betörték maguk előtt az ajtót, én viszont nyugodtan löktem rajta egyet.

Kinyitottam a kocsi ajtaját, bevágtam a táskát a hátsó ülésre, majd beültem a volán mögé és hazafelé hajtottam. Alig vártam, hogy otthon legyek, egy fél hónapos kiküldetés után, már honvágyam volt. Hiányzott a lakásom, a saját ágyam és még valami, vagyis inkább valaki.

Rachel:

A konyhában tettem-vettem, próbáltam elterelni a figyelmemet. Clint már majdnem egy hónapja "akciózott" és két napja nem hívott fel, kezdtem aggódni. Mindig telefonál, már a legrosszabbra gondoltam, kész horror filmeket készítettem fejben, úgyhogy inkább nekiálltam főzni, mosni, takarítani. Az egész ház csillogott villogott, de ez sem volt elég, tehát jöhetett a vacsora, az sem érdekelt, hogy még csak délután négy van.

Mikor elmondta mi a munkája tudtam, hogy nehéz lesz, hogy akár melyik akciója során hozhatja a postás az értesítőt arról, hogy nyoma veszett, fogságba esett, vagy meghalt,de vállaltam. Vállaltam, mert a végtelenségig belezúgtam a titokzatos SHIELD ügynökbe, Clint Bartonba, a Sólyomszembe.

Kocsiajtó csapódást hallottam a szomszéd kutyája pedig ugatni kezdett. Nem vártam vendéget és tudtam mivel járhat egy ügynökkel együtt lenni, így kihúztam azt a fiókot amiben a kézifegyver volt, amit Clint adott vészhelyzet esetére.

A falhoz húzódtam és lesben álltam. A szívem a torkomban dobogott, gyorsan vettem a levegőt, az adrenalin szintem pedig valahol az egekben lehetett. A bejárati ajtó kinyílt én pedig azonnal az érkező egyénre fogtam a pisztolyt.

- Hé baby, nyugi! - emelte védekezőn maga elé a kezét, a táskáját pedig a földre dobta.

- Clint! - kiáltottam el magam, leengedtem a fegyvert, hozzá rohantam és szabályosan a nyakába ugrottam. - Miért nem szóltál, hogy haza jössz?

- Meg akartalak lepni - ölelt szorosan magához. - Úgy tűnik sikerült - vette el a kezemből a töltött lőfegyvert.

- Fogd be! - ütöttem vállba játékosan és mielőtt bármit mondhatott volna ajkaim az övéire tapasztottam. Nem kellett noszogatni azonnal viszonozta a csókot.

- Szóval hiányoztam - húzta önelégült mosolyra a száját.

- Igen hiányoztál te idióta - feleltem ő pedig újra megakart csókolni, de elhajoltam. - De a szagod vetekszik a templom előtt kéregető csövesével, szóval irány a zuhany, én addig megcsinálom a vacsorát. Indíts! - mutattam az emelet felé. Duzzogva ugyan, de elindult felfelé, útközben felvette a táskáját és azt is magával vitte. Néha komolyan olyan mint egy kisgyerek, duzzog, vagy esetenként hallgatással büntet.

Befejeztem a makarónit és éppen tálalni készültem, mikor erős karok fonódtak a derekamra. Éreztem a leheletét a nyakamon, majd hamarosan az ajkait.

- Kész a vacsora - mondtam lehunyt szemmel. Megfordultam, hogy a szemébe nézhessek, majd karjaim a nyaka köré fontam. Egy szál boxerben volt, de zuhanyzás után sosem törődött avval túlságosan,hogy normálisan felöltözzön, akár reggel volt akár este. Bár az utóbbinál ez nem is annyira számított.