17 éves vagyok. Túlsúlyos. Aidának hívnak. Az osztálytársaim gyűlőlnek, mert más vagyok, mint a ők. És azért is, mert nem felelek meg a királynőnek... Alexandrának. Utálok az iskolába járni. Mindennap csak sírok.. És azt várom, hogy igaz barátaim le...
Edzés. Ebből áll mindennapom. Egy idő után nagyon meg lehet unni. Ezért kell edző pár, vagy partnerek. Ösztönöznek, hogy ne hagyd abba. Látjátok egymáson a fejlődést. Tomival ketten kezdtük. Evelin is becsatlakozott. Már egy hete hárman edzünk mindennap este hatkor nálunk. Előtte pedig az érettségire készülünk. Nehéz napok állnak mögöttünk, de győztesként állunk ma is itt az edző teremben. Azon gondolkodtunk, hogy saját edzőtermet kéne csinálni. Saját emberekkel stb. Mi csinálnánk az edzéseket, megmutatnánk az embereknek, hogy mennyit fejlődtünk. Ösztönözni szeretnénk az embereket. Hogy nekik is sikerüljön. Kitörhessenek a napi konfort zónájukból. Hogy elégedettek lehessenek magukkal. Ha a tükörbe néznek egy fitt, és egészséges embert lássanak maguk előtt.
-Gyerünk még 20 guggolást lányok!-Bíztatott minket Tomi a 100. guggolásnál. Nem piskóta ez a pasi. Evelinnel úgy guggóltunk, hogy egymással szemben álltunk, és mindenegyes felállásnál pacsiztunk. Jó móka volt. -120!-Kiáltotta el magát Tomi, mi pedig Evivel összeestünk. Sikerűlt! Nagyszerű! Menjünk haza meghalok! -Mostmár mehetünk?-Kérdeztem Tomit. -Igen kincsem gyere!-Röhögte el magát, majd a karjaiba vett és kivitt a kocsihoz. Haza dobtuk Evelint, majd mi is haza kocsikáztunk. Bedőltünk az ágyba, és már aludtunk is. Mindennapunk ilyen. És egyáltalán nem bánjuk.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
