Complicated love (5sos ff befejezett)

~17.rész~

Szombat lévén ma nem mentem dolgozni, viszont Hope-hoz elmentem délelőtt, hogy megbeszéljem vele ezt a Jonatan-es dolgot.

- Akkor ez azt jelenti, hogy túlléptél Ashton-on?- kérdezte az ágyán ücsörögve. Ez egy jó kérdés, mivel magam sem tudom. Nem gondolok már annyit rá, viszont még mindig a szívem szakad meg, amikor meghallom a nevét. Nyeltem egy nagyot, majd bólintottam. Hope gyanakodva méregetett egy darabig, majd legyintett, és témát váltott, így a lábgyantáról kezdtünk beszélgetni.

Fél kettőkor indultam haza, mivel egy óra legalább kell, hogy elkészüljek. Hazaérve csak anyut találtam otthon.

- Apu és Luke?- kérdeztem meglepetten.

- Ma pasis programot szerveztek, és elmentek horgászni.- mondta anyu mosolyogva.

- Aha... Mióta szeretnek ezek horgászni?- kérdeztem, de anyu csak megvonta a vállát, majd tovább nyomkodta a laptopját. Vállat vontam, majd felmentem hajat mosni. Miután kész lettem, megszárítottam, és kicsit behullámosítottam. Egész jó lett. Ezután átrobogtam a szobámba, és felvettem valami randiképes ruhát. Találtam is egy fehér rövidujjú, v nyakú ruhát, aminek a derekán van egy véjony barna öv. Felkaptam magamra, majd feltettem egy kis sminket, és kész is voltam. A tükör előtt még ácsorogtam egy ideig, és magamat fürkésztem, majd mivel már háromnegyed három volt, gondoltam elindulok.

- Elmentem.- dugtam be a fejem a nappali ajtaján. Anyu rámnézett, majd elmosolyodott.

- Milyen csini vagy. Tuti tetszeni fogsz a srácnak. Mi is a neve?- kérdezte anyu vigyorogva.

- Jonatan a neve. És remélem is.- erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Akkor ezt azt jelenti, hogy...- kezdte, de a szavába vágtam.

- Igen, azt. Na, akkor szia.- köszöntem el, és rohantam is a kocsihoz. Nem hiszem el, hogy mindenki azt kérdezgeti tőlem, hogy túl vagyok-e már Ashton-on. Nem mindegy nekik? A lényeg, hogy már nem sírok utána, és valaki mással randizom. 

Három után pár perccel értem a pláza elé. Jonatan már ott válakozott rám. Szőkésbarna haja kócosan lógott a szemébe, izmos karjai kilátszottak fehér pólója alól. Fekete szakadt gatyát és fehér adidas cipőt viselt, hátán egy fekete táska lógott. Fején még egy napszemüveg is pihent, és lazán támaszkodott a falnak. Mikor meglátott, elmosolyodott, és intett egyet. Én is intettem, majd odasiettem hozzá.

- Szia. Bocsi a késésért.- mondtam mikor odaértem.

- Semmi gond, én is csak nemrég jöttem. Na, szeretnél beülni egy kávéra?- kérdezte mosolyogva. Bólintottam, így elindultunk befelé. Sok ember megbámult minket, biztos azon csodálkoztak, mit csinál egy ilyen dögös pasi egy ilyen krumplifejű csajjal. Hát igen, ezt magam sem tudom. A nagy gondolkodásban észre sem vettem, hogy már a kávézóhoz értünk.

- Mit kérsz?- kérdezte Jonatan.

- Egy lattét.- mosolyogtam.

- Az a favorit?- kérdezte mosolyogva. Egy pillanatig nem értettem, miért kérdezi, majd leesett. Amikor először találkoztam vele, akkor is egy lattét kértem. Milyen cuki, hogy megjegyezte. Mosolyogva bólintottam, ő pedig eldarálta, mit kérünk, fizetett, majd a pult végéhez mentünk, ahol megkapjuk a kávénkat. Miután megkaptuk, leültünk egy kétszemélyes asztalhoz, majd beszélgetni kezdtük.

- Szóval... Akkor mégegyszer bemutatkozom, Jonatan Reid vagyok.- mondta.

- Pearly Hemmings.- mondtam én is. A srác egy pillanatig bámult rám, majd végre megszólalt.

- Van valami közöd Luke Hemmings-hez, az énekeshez?- kérdezte összeráncolt szemöldökkel. Oh. Szóval ismeri. Ezt azért nem gondoltam volna, de mindegy.

- Igen, ő a bátyám.- mondtam kicsit zavartan. Azt hittem, hogy ezzel minden borult, mert mondjuk nem bírja őt, vagy a bandáját, vagy nem is tudom. De szerencsémre nem volt igazam, mert elmosolyodott.

- Wow, klassz, a bátyád egy híres ember. Milyen érzés?- kérdezte.

- Hát... Igazából semmiben nem változott, mióta híressé váltak a bandájával, szóval olyan érzés, mint bárki másnak.- magyaráztam.

- De ez tök menő. Minden napodat egy híres emberrel töltöd.- nevetett.

- Igen, de engem nem érdekel. Így is letépjük egymás fejét néha.- mondtam.

- Ja, azt gondoltam. És akkor te hány éves vagy?- kérdezte. 

- 19. Ő pedig most töltötte a húszat. Pár nappal több, mint egy év van köztünk. Kicsit vicces, de anyu és apu elég gyorsak voltak.- nevettem, majd megkérdeztem, ő hány éves.

- Én 22 vagyok. Jelenleg egyetemista.- mondta.

- Minek tanulsz?

- Orvosnak. Elég kemény, de már a szüleim és nagyszüleim is dokik voltak, szóval követtem az úgymond "hagyományt".- nevetett. Ezután beszélgettünk még a családról, elmondta, hogy van két nővére, meg egy öccse, és hogy ő amerikában született, mert az anyja amcsi, az apja pedig ausztrál, és négy éves volt, amikor ide kölöztek Sydney-be. Tök jól elbeszélgettünk, és már csak azt vettem észre, hogy egyre kevesebb ember ücsörög körülöttünk.

- Hány óra van?- kérdeztem.

- Fél hét.- mondta. Azta. Észre sem vettem, hogy már ennyi ideje itt ülünk.

- Akkor szerintem lassan mennem kéne.- mondtam. 

- Persze, nekem is.- mondta, majd összeszedtük a cuccainkat, és kifelé indultunk. A parkolóban még váltottunk pár szót, majd elköszöntünk egymástól. Hazafelé végig vigyorogtam. Tök szimpi ez a srác, és úgy érzem, hogy talán már kész vagyok továbblépni, és kezdeni vele. De mostmár teljesen biztosan.

Otthon elmeséltem anyunak is és Luke-nak is, hogy mi volt. Anyu tökre örült, hogy végre megint mosolyogni lát, és drukkol nekünk a fiúval, Luke viszont nem volt annyira elragadtatva.

- De most mi bajod van?- kérdeztem, mikor láttam, hogy olyan furán néz rám.

- Semmi, csak... Szerintem ez még túl korai.- jegyezte meg. 

- Mi az, hogy korai? Eldönthetem én, hogy mikor korai és mikor nem? Kösz.- vágtam oda neki sértődötten. Nehogy ő akarja megmondani, hogy korai-e vagy nem. Ezt én egyedül érzem.

- Jó, csak mondom. Mert Ashton még...- kezdte, de közbevágtam.

- Nem érdekel sem Ashton, sem pedig a szenvedése. Ő cseszte el, szenvedjen csak.- morogtam.

- Ez azért gonosz volt.- mondta Luke. 

- És ő nem volt gonosz? Várj, ez nem is gonosz, ez inkább szánalmas. Megcsalt, érted? És én ezt nem tudom neki elnézni. Úgy, ahogy az előző barátaimnak sem néztem el. Nem érdekel, hogy ő Ashton, nem különb a többinél.- mondtam idegesen. 

- Tudom... Mindegy, hagyjuk, nem akarok összeveszni veled. Egyébként, azért hétfőn kikísérsz minket a reptérre?- kérdezte.

- Persze... Hiszen azért te a bátyám vagy, és szeretlek, meg Mikey-t és Calum-ot is, nem fogok csak Ashton miatt nem elmenni.- mosolyodtam el halványan. Ő is elmosolyodott, és magához húzva megölelt. Azt nem tudom, miért, hiszen ez nem volt valami nagy meglepetés, gondolhatta volna, hogy elkísérem őket. De nembaj, biztos csak szeretetrohama van :D.

Este még beszéltem Hope-al egy órát erről, majd miután letettük, felmentem facebook-ra. Két értesítés, egy üzenet és egy ismerősnek jelölés várt. Először az értesítéseket néztem meg (egy játékfelkésér, és egy lájk az egyik barátomtól a profilképemre), majd az üzenetet (Natasha, az unokatesóm írt, hogy mi van velem, gyorsan válaszoltam neki), majd megnéztem, ki jelölt be. Nem lepődtem meg annyira, amikor Jonatan nevét pillantottam meg. Azonnal elfogadtam a jelölést, és nem telt el fél perc sem, írt.

"Jonatan Reid: hahó, itt vagy?:)"

Mosolyogva írtam neki vissza, és így cseteltünk vagy két órát.